A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

zsoldhiány az Erdélyért folytatott küzdelem és a török csapatokkal szembeni ellentámadásra való felkészülés
közepette teljesen érthető volt és ugyanúgy érintette az idegen főtisztek zsoldosait is, mint Nádasdy katonáit,
a dunántúli főkapitány végül – többszöri lebeszélési kísérlet ellenére 363 25 – mégis az ismételt lemondás
mellett döntött. Betegsége miatt katonasága élére július végétől Ferdinánd király ideiglenesen alsólendvai
Bánffy István nevezte ki, aki 1552 őszéig látta el Nádasdy helyettesítését, 364 26 miközben ő – Késás Pál
korábbi ideiglenes megbízatásához hasonlóan – ekkor is tovább viselte a főkapitányi címet (nomen supremi
capitanei regni). 365 27 Ez pedig ez esetben sem volt másnak a jele, minthogy az uralkodó a továbbiakban is
mindenképpen számít Nádasdy tevékenységére. Az ekkor már valóban igen beteges főkapitány azonban
december elején mégis úgy 107döntött, végleg távozik tisztéből és elsősorban hatalmas kiadásaira, valamint
betegségére hivatkozva benyújtotta lemondását. Ezt I. Ferdinánd 1552. december 11-én ebersdorfi
kastélyában december 31-i hatállyal fogadta el. 366 28
Miután Nádasdy második dunántúli főkapitánysága alatt a dél-dunántúli határvédelem szervezésében és a
magyar rendek hadügyi pozícióinak megőrzésében komoly eredményeket mondhatott magáénak, ismételt
lemondását semmiképpen sem tarthatjuk kudarcnak, inkább talán ügyes visszavonulásnak vagy taktikai
lépésnek. Lemondása ellenére Nádasdy továbbra is megtartotta befolyását a sokat emlegetett területen,
hiszen 1553. február 21-én a megüresedett tisztségre Ferdinánd király éppen az ő ajánlására azt a Tahy
Ferencet nevezte ki, 367 29 aki addig szigetvári főkapitányként nem tett mást, minthogy a dunántúli főkapitány
érdekeit képviselte, akaratát pedig – a királyi rendeleteknek ugyan nem ellentmondva – végrehajtotta. A Tahy
számára ekkor kiállított királyi utasítás pedig egyértelműen arról tanúskodott, 368 30 Nádasdynak az elmúlt
esztendőkben hozott erőfeszítései meghozták az eredményt. A Balatontól délre–délnyugatra fekvő
végvárzóna egyre olajozottabban működő védelmi egységgé vált, a dunántúli országos főkapitányi tisztség
pedig éppen ennek köszönhetően a határvédelem egyik meghatározó eleme maradt.
Az újonnan kinevezett főkapitány instrukciója természetesen a Nádasdy által elfogadott kompromisszumról
sem feledkezett meg, midőn kimondta, hogy a nemesi felkelő és vármegyei csapatok mellett rendelkezhet a
dunántúli végvári katonasággal is, kivéve Győrt, Pápát és – hozzátehetjük – azokat a várakat, amelyek
őrségét korábban Ferdinánd király Sforza Pallavicini parancsnoksága alá rendelte. 369 31 A főhadimarsall 1552
36325 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 66. Konv. A. fol. 50–53. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz. 1552.
július 6., Bécs, Uo. fol. 103–104. I. Ferdinánd Nádasdy Tamáshoz. 1552. július 16., Passau és Uo. fol. 107–
109. Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1552. július 17., Sárvár. Az utóbbi levél fogalmazványa: MOL E 185
MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1552. július 17., Sárvár.
36426 „cum magnifico Stephano Bamffy tractatum atque conclusum est, ut dictum capitaneatum in persona
et vice praefati Nadasdy, quoad ipse aegrotaverit ad beneplacitum Maiestatis Vestrae administrandum
suscipiat.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 66. Konv. A. fol. 4–6. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz. 1552.
július 21., Bécs és Uo. fol. 158–159. I. Ferdinánd Miksa főherceghez. 1552. július 26., Passau.
36527 „paratus sum nomen suppremi capitanei regni gerere et me absente in mea infirmitate eos [ti. lovasait
és gyalogosait] domino Banffy subdere.” Uo. fol. 107–109. és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles,
Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1552. július 17., Sárvár.
36628 „Ob eam causam potissimam facultatum mearum, videlicet defectum, Vestrae Maiestati Sacratissimae
quam saepissime supplicavi, ut officio suppremi capitaneatus regni relevaret liberaretque, quoniam
sumptibus pluribus plurimum exhaustus ulterius ferre nequeam. Supplicacione mea exaudita Sacratissima
Maiestas Vestra gratiosam mihi fecit relationem, ut expleto anno meo, cuius dies ultima Decembris finietur,
ab eo officio liberabit.” MOL E 142 MKA Act. publ. Fasc. 9. No. 3. Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1552.
december 21., Léka.
36729 MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 24. fol. 51. (1553. február 21.) Vö. még: 1553: 4. tc. 4. §.
CJH, 338–339.
36830 MOL E 136 MKA Div. inst. No. 173. (Csomó 20.) fol. 317–319. Egykorú másolat. Egy ezen
másolatról készült szintén egykorú másolat: Uo. IV. köt. fol. 86–88. Az utóbbi példány alapján tartalmát
ismertette: Ember, 1946. 253–255.
36931 „Debebit etiam idem Franciscus Thahy cum caeteris capitaneis ac gentibus Suae Maiestatis intra et
extra fortalicia et arces, in partibus illis Cisdaubianis existentibus, necnon cum dominis ac nobilibus
potioribus earum partium, simili modo mutuam habere intelligentiam, ut necessitate emergente penes literas
nostras mandati generalis, eidem super levatione gentium comitatuum earum partium datas, gentes
dominorum ac nobilium pro defensione eius terrae ad arma secum excitare, simul etiam caeteras gentes Suae
Maiestatis stipendiarias ex munitionibus (ut puta Zygeth, Babolcza et similibus, demptis Jaurino et Papa,
quae loca cum eorum praesidiis Maiestas Sua sub praefectura praefati Sfortiae antea constituit) non tamen
longe ab illis ac sine periculo vel metu periculi earundem munitionum educere et contra hostes progredi