A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

túlértékelnünk, hiszen az előírt számban és hosszabb ideig bizonyosan nem szolgáltak az említett helyeken.
A dunántúli rendek újabb szükség-intézkedéseiket augusztus 22-én Körmenden tartott gyűlésükön hozták
meg. Az uralkodóval, a Magyar Kamarával és Salm főhadparancsnokkal való egyeztetésüket követően
portánként újabb 1 forint 20 dénárnyi segélyt hagytak jóvá. Ezt támasztja alá, hogy a fenti összegből 20
dénár a kamarát illette volna – ezt viszont kérelmükre az uralkodó csapataik fizetésére átengedte nekik –, 80
dénárt saját hadaik tartására kívántak fordítani, míg a maradék 20 dénárból a Szigetváron, Kaposújváron,
Vitányban, Gesztesen és más várakban szolgáló katonaságot akarták segíteni. 99Az előbbi összegeket az
említett Choron Andrásnak, míg az utóbbiakat Salm főhadparancsnoknak kellett átadniuk. A helyzet tehát
januárhoz képest annyiban változott, hogy az idegen főhadparancsnok a rendek által megszavazott külön
segély egy részének felhasználására is engedélyt kapott uralkodójától. 341 3
A körmendi részgyűlésen a dunántúli rendek a fenti intézkedések mellett még egy igen fontos kérdésben
fejtették ki uralkodójuknak határozott szándékukat. Nevezetesen: az üresedésben lévő dunántúli főkapitányi
tisztségre egyhangú szavazattal és megegyezéssel monyorókeréki Erdődy Péter, a későbbi neves horvát–
szlavón bánt (1557–1567) választották meg, 342 4 akinek a feladata – Szigetvár székhellyel – többek között
éppen a segélyeikből felfogadott csapatok vezetése lett volna. Artikulusaik sorában erről azonban végleges
határozatot nem hozhattak, egyrészt mert maga a kinevezés az uralkodó jogköre volt, másrészt Erdődy 150
huszár élén V. Károly császár zsoldján éppen a schmalkaldeni háborúban teljesített szolgálatot. 343 5 A rendek
akarata mégis egyértelmű volt: újra be kívánták tölteni a főkapitányi tisztséget és az általuk fizetett
csapatokat – Ferdinánd király akaratával ellentétben – az ő parancsnoksága alá kívánták rendelni.
A magyar uralkodó igyekezett kihasználni a bécsi hadvezetés pozícióinak megerősítése szempontjából
kedvező helyzetet, a főkapitányi tisztség üresedését – ami egyébként hosszabb időre neki sem állt érdekében.
Miután Várday helytartótól és Salm főhadparancsnoktól értesült a rendek körmendi határozatairól – többek
között Erdődy megválasztásáról – az ez időre már szétoszlott rendekhez szeptember 16-án követségbe küldte
a vidék egyik legtekintélyesebb birtokosát, Batthyány Ferencet. 344 6 A főúr feladata a rendek ismételt
összehívása mellett az uralkodó akaratának számukra történő kinyilvánítása volt. Ferdinánd a rendekhez
küldött követének adott utasítás szerint a körmendi végzéseket szinte teljességgel jóváhagyta. A részgyűlés
határozataihoz pusztán egyetlen – témánk szempontjából viszont rendkívül érdekes – kiegészítést fűzött
hozzá. A rendek által egyhangúlag dunántúli főkapitánnyá választott Erdődyt kész volt a tisztségre kinevezni,
hogy ő a hadiadóból tartott katonaság élén, Szigetvár székhellyel vegye fel a küzdelmet a török portyázókkal
szemben. A megválasztott főkapitány hatáskörét azonban egy érdekes kitétellel igyekezett csökkenti. Előírta,
hogy Erdődy Salm főhadparancsnoknak köteles engedelmeskedni, aki viszont nagyobb ellenséges akciók
alkalmával csapataival tartozott segíteni a magyar főkapitányt. 345 7
Ferdinánd király törekvései mind a rendek által megajánlott külön segély felhasználása, mind a dunántúli
főkapitány hatáskörének korlátozása terén Salm főhadparancsnok befolyásának és szerepének növelésére
irányultak. Csakhogy ebben az esetben az uralkodónak nem sikerült a rendek érdekeit csorbítania. Azok
ugyanis teljes joggal és hasonlóképpen ragaszkodtak a saját segélyeikből fizetett katonaság irányításához,
miként a bécsi 100hadvezetés, a főhadparancsnokok, majd a főhadimarsallok az osztrák rendek fizette
csapatok és várőrségek vezetéséhez. A rendek és az uralkodó közötti képzeletbeli inga tehát teljességgel nem
borulhatott fel. S erről elsőként Ferdinánd királynak a rendekhez küldött biztosa, maga Batthyány
gondoskodott.
A Körmendről szétoszlott rendeket a hadügyi jogkörüket korlátozni akaró uralkodó szándékát felismerő
egykori horvát–szlavón bán utasítása ellenére 346 8 sem hívta össze. Döntését azzal az indokkal igyekezett
1996., valamint Szalay, 1861. passim és Komáromy, 1907. 121–156.
3413 MOE, III. köt. 69–72. és 85–92.: No. IV–V.
3424 „postquam dominus Thomas Nadasdy hoc oneris acceptare noluerit, Petrum Erdewdy, quem communi
voto et consensu in Kermend domini Praelati, Barones et Nobiles ad hoc elegisse dicuntur, comitatuum
Tansdanubianorum et etiam in Zygeth supremum capitaneum esse …” Uo. 90.: No. V.
3435 Martian, 1910. 53.
3446 MOE, III. köt. 89–92.: No. V. I. Ferdinánd utasítása Batthyány Ferenc részére. 1547. szeptember 16.,
Prága.
3457 „Ipse autem Petrus Erdewdy obediat capitaneo generali Suae Majestatis, qui habet in mandatis a Sacra
Regia Majestate, ut si qua in re opus foret, hostilitatesque sive internorum, sive externorum hostium tanta
imminerent, contra quem solus Petrus Erdewdy non esset sufficiens, et per eum requireretur, mox illi cum
aliis gentibus regiis succurrere eique auxilio esse debet.” Uo. 90.: No. V.
3468 „Inprimis dominus Franciscus Batthyani, jussu Sacrae Regiae Majestatis, dominos Praelatos, Barones
et Nobiles trans Danubium existentes, qui [vigesima] secunda die Augusti proxime praeteriti in Kermend