A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

királynak, mind a püspöknek esküt tettek 328 97 – azaz Nádasdy állítása megfelelt a valóságnak –, a katonai
érdekeket képviselő főhadimarsall érvelése ellen hevesen tiltakozott.
Pallavicini elutasító véleményét azzal támasztotta alá, hogy a győri várban szolgáló katonaságot és magát
Székelyt – ellentétben az egri végváriakkal – nem Magyarország jövedelmeiből, hanem az osztrák
tartományok segélyeiből fizetik, amiben viszont a főhadimarsallnak volt teljesen igaza. 329 98 Emiatt úgy
vélte, a várnagy mindenképpen az uralkodónak tartozik hűségesküt tenni, amint ez szeptember második
felében Bécsben a magyarországi hadügyet irányító Miksa főherceg előtt meg is történt. 330 99 Ez pedig azt
jelentette, hogy noha nehézségek árán, de országos szinten ebben a kérdésben a katonai érdekek
érvényesültek a rendi érdekekkel szemben, helyi szinten pedig a főhadimarsall és a helyőrség befolyása
jelentősen korlátozta a vár birtokosának, a püspöknek az autoritását. A korlátozás alapjául pedig egy témánk
szempontjából az egész törökkorban mindvégig meghatározó nyomós érv szolgált: aki a katonaságot fizette,
az egyértelmű beleszólást, sőt nem ritkán kizárólagos hatáskört követelt annak irányításába. Győr és a hozzá
tartozó végvárövezet ez utóbbi esetnek lett a legtökéletesebb mintapéldája.
1555 őszén – amidőn végleges határozat született arról, hogy a várat és a váralját együtt erődítik meg – a
döntést meghozó bécsi hadvezetés bizonyára nem feledte a Székely kinevezése kapcsán felmerült jelentős
hatásköri és egyéb katonai problémákat mind a főhadimarsall és a püspök, mind pedig saját maga és a nádor
között. 331 100 A vár és a káptalani 95mezőváros erőddé formálása ugyanis – szigorúan várvédelmi
szempontokon túl – egyszerre oldotta meg a katonai hatóságok előnyére a fent vázolt vitás ügyek szinte
mindegyikét. Ezáltal a püspök és a káptalan érdekeit és joghatóságát a katonai érdekekkel szemben pusztán
egyetlen rendelkezéssel és igen jelentős mértékben sikerült korlátozni. A két városrész struktúrájának
egyetlen védelmi egységbe való átformálása ellen pedig még a püspök és a kanonokok sem emelhettek
komolyan szót, hiszen ez ténylegesen városuk megmaradását szolgálta.
Győr erődvárossá formálásának a bécsi haditanácsosok által meghozott döntését a fenti hatásköri érveken túl
– most szigorúan várvédelmi szempontokból vizsgálva a kérdést – egy, az erődítéseket megvizsgáló
bizottság javaslatai készítették elő. Miksa főherceg szeptember 9-én Bécs és Komárom építkezéseinek
megszemlélésére, valamint annak megtárgyalására, hogy a jövőben miként lehetne azokat bástyákkal,
árkokkal és más szükséges védművekkel tovább erődíteni, egy bizottságot küldött ki. Ennek hivatalos tagjai
Pallavicini mellett Gabriel Kreuzer, az alsó-ausztriai tartományok ideiglenesen megbízott helytartója, a
spanyol származású Hans Hoyos királyi tanácsos, Hermes Schallauzer, Bécs erődítéseinek főfelügyelője,
valamint a magyarországi hadszíntéren többször megfordult Marzel Dietrich voltak. 332 101 Győrbe rajtuk
32796 „Ne dignitas Maiestatis Regiae etc. laedatur et ne iuribus ac libertatibus regni praeiudicetur, demum,
ut ipse castellanus etiam domino reverendissimo episcopo obligatus juratusque esse debeat, ne dominus
episcopus habeat occasionem Suae Maiestati etc. conquerendi.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv.
D. fol. 61–62. Nádasdy Tamás Sforza Pallavicinihez. 1554. augusztus 26., Sárvár.
32897 Lásd erre vonatkozóan ez egri várnagy eskümintáját 1562. május 13-ról: „Et casu, quo idem
reverendissimus dominus meus episcopus (quem Deus diutissime servat) decederet e vivis, eadem fide
promitto, quod hanc praefatam arcem nemini alii custodiam, tuebor et conservabo, quam solis ante iam
nominatis dominis nostris principibus, similiter eciam nemini alii reddam ac resignabo, nisi illis solis.”
(MOL E 136 MKA Div. inst. Tétel 6. fol. 116–117. Vö. még Sugár, 1992. 199–200. és Sugár, 1993–1994.
69–71.) Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy eleinte Egerben is komoly vita tárgyát képezte, hogy a
királyi várnagyok kinek tegyenek esküt. Vö. erre utasításaikat (1546–1549): MOL E 136 MKA Div. inst.
Tétel 6. fol. 20–39.
32998 „praesidia et ipsemet capitaneus non ex regni proventibus, sed ex haereditariarum provinciarum
Austriae redditibus et voluntariis subsidiis intertenentur.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D.
fol. 63–64. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez, Bécsbe. 1554. augusztus 28., Győr, ill. „nam ipse
capitaneus iuratus esse debebit, non possem sane nec ipsum, nec alias gentes, quae ab Austria provincia Suae
Regiae Maiestatis etc. nomine persolvuntur, cuiquam alio praeterque Suae Maiestati etc. obligare.” MOL E
185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1554. augusztus 28., Győr.
33099 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 52. és fol. 61. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz.
1554. szeptember 27., Győr.
331100 A sors pikantériája, hogy Székely hamarosan Egerbe került várnagynak (1556–1557), ott viszont már
mind az uralkodónak, mind a püspöknek esküvel tartozott. (Sugár, 1993–1994. 77–80. és MOL E 185 MKA
Nádasdy cs. lt, Missiles, Székely Miklós Bornemissza Sebestyénhez, Nádasdy Tamás kapitányához. 1556.
február 12., Eger és Uő Nádasdy Tamáshoz. 1557. június 3., Eger) Később lovaskapitányként ismét Győrben
szolgált.
332101 ÖStA KA AFA 1555/9/5. I. Ferdinánd utasítása biztosai számára. 1555. szeptember 9., Bécs. Gépelt