A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
főkapitányságot: a Duna–Balaton közi főkapitányság székhelye Győr, a Balaton–Dráva közi főkapitányságé<br />
pedig Kanizsa lett.” 12 7 Fél évtizeddel később ugyanezt a nézetet vették át – ugyan zavaros<br />
megfogalmazásban – 14a Magyarország hadtörténetéről készült nagy összefoglaló szerzői is: „Az 1563. évi<br />
16. törvénycikk hivatkozik a bányavárosi, más néven Dunán inneni főkapitányság megszervezésére, melyet<br />
aztán 1566-ban kettéválasztottak. A Duna–Balaton közi főkapitányság székhelye Győr, a Balaton–Dráva közi<br />
főkapitányságé Kanizsa lett.” 13 8 Végül a győri végvár történetéről készült legújabb összefoglaló még tovább<br />
bonyolította a főkapitányság megszervezésének és az azt vezető katonai főméltóságok alárendeltségének<br />
problémáját: „Az 1554. augusztus 14-i királyi utasítás értelmében az eddig egységes dunántúli<br />
főkapitányságot (székhelye: Pápa) ketté osztották: Győr és Kanizsa központokkal. […] A győri főkapitány –<br />
az országos főkapitányon keresztül – a nádornak tartozott engedelmességgel, másrészt (1556 után)<br />
közvetlenül a bécsi Udvari Haditanácsnak volt alárendelve.” 14 9 A végvidék katonai vezetésével kapcsolatban<br />
a főkapitánysággal foglalkozók egyöntetűen kiemelik, hogy Győr különös fontosságának köszönhetően a<br />
„királyi várnak és végvidékének főkapitánya általában a Haditanács mindenkori elnöke volt, mellé pedig<br />
magyar arisztokratát neveztek ki vicegenerálissá.” 15 10<br />
A fentiekben idézett összefoglalások gyakran egymásnak is ellentmondó és néha már meglehetősen zavaros<br />
megfogalmazásai elsősorban abból adódnak, hogy egyrészt a korábbi – gyakorta helytelen – véleményeket a<br />
kritika teljes mellőzésével vették át egymástól, másrészt úgy vállalkoztak egy-egy témakör feldolgozására,<br />
mint a győri végvár történetét feltárni szándékozó, előbb említett, legutóbbi kötet. Ez anélkül mutatta be a<br />
főkapitányság központjának törökkori históriáját, hogy a téma szempontjából legfontosabb és ezért<br />
semmiképpen sem mellőzhető bécsi levéltárak anyagából egyetlen iratot felhasznált volna. Mindez<br />
számtalan pontatlanságot és helytelen koncepciót eredményezett, valamint azt, hogy a főkapitányság<br />
történetére vonatkozó, toposzszerűvé vált megállapításokat sem vette kritika alá. Pedig – miként az<br />
alábbiakban látni fogjuk – pusztán a két elképzeléssel kapcsolatban is igen meglepő eredményeket hozhat<br />
egy korabeli iratok adataira építő vagy a második problémakör esetében a 20. század közepéig megjelent<br />
irodalom alapján is könnyen lefolytatható vizsgálat. Az Udvari Haditanács elnökeinek jegyzékét – rövid<br />
életrajzi adataikkal együtt – már a múlt század hetvenes éveitől ismerjük, 16 11 a győri főkapitányok ugyan<br />
nem pontos, de a neveket tekintve mintegy kilencven százalékban teljes archontológiáját Bedy Vincének<br />
köszönhetjük, aki adatait 1933-ban sok éves kutatómunka után – elsősorban egy másodlagos jellegű<br />
forrásanyag, a győri székeskáptalan hiteleshelyi levéltárának iratai alapján – tette közzé. 17 12<br />
15Jóllehet a fenti hadtörténeti feldolgozásokat könyvünk írása során mindig a lehető legnagyobb kritikával<br />
kellett kezelnünk, mégis volt néhány olyan régebbi és újabb, ugyan nem had-, hanem elsősorban győri helyés<br />
várostörténeti összefoglalás, amelyek levéltári források alapján írott fejezeteinek adataira bátran<br />
támaszkodhattunk. Még annak ellenére is ezek közé sorolhatjuk a bencés gimnáziumi tanár, Villányi<br />
Szaniszló bécsi forrásokat is hasznosító, múlt századi, adatgazdag munkáját Győr város ház- és<br />
telekviszonyairól 18 13 – benne az 1567. és 1703. évi győri telekkönyvek publikációival –, hogy magáról a<br />
győri végvidéki főkapitányság történetéről ő is meglehetősen zavaros leírást adott 19 14 és ezzel hozzájárult a<br />
127 Szántó, 1980. 40. Vö. Szegő megállapításával: 1547-ben „a Dunántúlon is csak egy főkapitányság volt,<br />
korszakunk vége felé azonban egy új albeosztást kezdenek emlegetni: megkülönböztetik a Balatontól északra<br />
levő vidéket, melynek központja Győr és a délit, melyé Kanizsa.” (Szegő, 1911. 77.), illetve Ember ez<br />
alapján írott szűkszavú összegzésével: Az 1580-as években „a dunántúli főkapitányságnak is két részét<br />
különböztetik meg, a Balatontól északra esőt Győr, a délre fekvőt pedig Kanizsa székhellyel.” Ember, 1946.<br />
255.<br />
138 Marosi–Nagy, 1985. 203.<br />
149 Veress D. Cs., 1993. 37. Vö. még: Szántó, 1986. 267–268. és Vándor, 1994. 288., valamint kizárólag<br />
kiadott források és a korábbi irodalom alapján: Vizi, 1989. 60–61.<br />
1510 Iványi E., 1991. 101. Vö. még a legújabb összefoglaló megállapításával: „Győr vára 1547–1554 között<br />
a dunántúli főkapitánysághoz tartozott, de már ekkor is szinte kizárólag ausztriai származású tábornokokkal<br />
töltötték be parancsnokságát, a vár rendkívül fontos védelmi szerepe miatt.” Veress D. Cs., 1993. 35.<br />
1611 HofkriegsratprÄsidenten, 1874. Vö. újabban Regele, 1949. 73–75.: Anlage 1. és Broucek, 1988. 19.<br />
1712 Bedy, 1933.<br />
1813 Villányi, 1882.<br />
1914 „Salm Miklós gróf 1550-ben már mint dunántúli főkapitány szerepel, csakhogy Győrött székel. Győr és<br />
vidéke már 1554-ben mint egészen önálló főkapitányság jelentkezik; az 1554. évi (aug. 14.) katonai<br />
szabályzat szerint a Balaton és a Duna vagyis a győri végek területén fekvő hadak főkapitányának<br />
(Feldmarschall) Győrött kellett székelnie, s innét rendelkezett az alája tartozó csapatokkal.” Uo. 41. Ezek a