A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Babócsa – 50 – 50
összesen 500 2148 1112 3760
84Noha Pallavicini becslése a létszámok tekintetében az 1550-es évek közepére többé-kevésbé megvalósult,
befolyása a Balatontól délre, valamint a Dunától északra fekvő várak irányítására egyre csökkent. Mindez
elsősorban azzal állt összefüggésben, amire – ha csak néhány szóval – utasítása is utalást tett. Nevezetesen: a
Drávától északra egészen a Kassa környéki területekig található végvárak hálózata fokozatosan egyre
nagyobb és szervezettebb rendszerré kezdett formálódni, amely túlságosan hosszú és mind földrajzi
szempontból, mind fizetését, mind pedig az osztrák rendek és a magyar nagybirtokosok érdekeit tekintve
meglehetősen sokszínű volt ahhoz, hogy azt egyetlen centrumból, a hadszíntérről irányítani lehetne.
Ráadásul a Dél-Dunántúlon Szigetvár 1546. évi királyi kezelésbe vétele után, Salm főhadparancsnok
befolyása ellenére, Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány szerepe egyre növekedett, amely azután valóban
hozzájárult ahhoz, hogy az 1550-es évek elejére a dunántúli főkapitány – a szigetvári kapitánnyal
együttműködésben – csaknem teljességgel átvette a terület várainak irányítását az e feladatra 1552
novemberében utasított Pallavicinitől. Jól jellemzi a kialakult helyzetet, hogy 1554 őszén Pallavicini
uralkodója felszólítására Szigetvár erődítettségének állapotáról, hadieszközökkel való felszereltségéről,
valamint az újonnan kinevezett kapitány, kányaföldi Kerecsényi László kérelmeiről semmiféle véleménnyel
nem tudott szolgálni. 286 55 A dél-dunántúli védelmi övezet önállósulásában a dunántúli főkapitányok
tevékenysége mellett a természetföldrajzi viszonyoknak, mindenekelőtt Balatonnak is óriási szerepe volt. A
tó ugyan meghatározó fontosságú volt az egész Dunántúl védelmében, ténylegesen mégis kettészabta az
országrészt, megnehezítve annak egységes katonai igazgatását.
Hasonló folyamat ment végbe Pallavicini hatáskörét tekintve a bányavárosok előtti végeken, amelyek
irányítása szintén a főhadimarsall feladata lett volna. Csakhogy az 1550-es évek közepére bebizonyosodott, a
jelentős távolságok és a Pozsonyban székelő magyar rendek, valamint elsősorban a vidék legjelentősebb
főurai és végvári kapitányai (Krusith János és Balassa János) érdekei miatt itt sem érvényesülhet Pallavicini
parancsnoki jogköre. Az osztrák tartományok védelme érdekében ezeknek azután a bécsi hadvezetés is
kénytelen volt engedni, majd a ténylegesen kialakult helyzetet elfogadni. Ezen változások keretében került
sor 1554 augusztusa előtt az egykori klisszai kapitány, Petar Kružiæ 287 56 magyarrá vált fiának, Krusith János
korponai kapitánynak a bányavárosok vidékén szolgáló királyi csapatok kapitányává (capitaneus gentium
Regiae Maiestatis inter montanas civitates) történő kinevezésére. 288 57 A terület határvédelmének
vezetésében a végleges változást a következő esztendő januárja hozta meg, amikor I. Ferdinánd Balassa
János zólyomi kapitányt bányavárosi kapitánnyá (capitaneus civitatum montanarum vagy capitaneus ante
montanas civitates) nevezte ki, amely tisztség-elnevezés alatt a Garam menti bányavárosokban és az előttük
fekvő végvárakban szolgáló királyi katonaság kapitányát értették. 289 58
85A maga „bőrén” természetesen Pallavicini is érzékelte ezeket a változásokat. Közel három esztendővel
főhadimarsalli kinevezése után, 1555 nyarán, területi hatásköre miatt arról panaszkodott Nádasdy Tamás
nádornak (1554–1562) – akinek éppen a legfontosabb szerepe volt ennek megnyirbálásában és a magyar
rendek pozícióinak megerősítésében, amiről a következő alfejezetekben még szólunk –, hogy utasításával
ellentétben csak a Duna és a Balaton között fekvő várak őrségei felett rendelkezik kapitányi jogkörrel, noha
1552-ben a Dunától délre és északkeletre minden véghely hadügyének irányítását rábízta uralkodója. 290 59 A
28554 A 250 lovasból 200-nak Allya Mátyás, 50-nek pedig Novák János alatt kellett szolgálatot teljesítenie.
28655 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 55–58. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554.
szeptember 25., Győr. Hasonlóan semmit sem tudott Pallavicini 1555 májusában a Somogy megyei Pácod
váráról, ezért Miksa főherceg számára Nádasdytól kért arról infromációt. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt.,
Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1555. május 5., Győr.
28756 A Klissza 1537. évi eleste alkalmával hősi halált halt kapitány életrajza: Perojeviæ, 1931. Fiára lásd:
Matunák, 1901. 6–8. és 15–21.
28857 MOL E 204 MKA Missiles, Vitffy Pál és Gyüni János, továbbá több Krusith-servitor levele Krusith
Jánoshoz. 1554. augusztus 23., Szászváros.
28958 Balassa kinevezésére: Takáts, 1930. 129. és Eckhardt, 1943. 23. Tisztség-elnevezésére, 1557: MOL E
21 Ben. res. 1557. március 9.
29059 „Eam itaque latere nolo, quod ex concessione Sacrae Regiae Maiestatis, domini nostri clementissimi,
vigore instructionis, ratione officii mei bellimarsalcatus mihi datae, universi praesidiarii milites, equites et
pedites, ex utraque parte Danubii adusque Tybiscum et Dravum existentes mihi subiacent. Verum deinde,
postquam bellimarsalcatus officio fungor, mei inscio plures capitanei et milites cum sunt dimissi vel noviter
conducti, tum de uno in alium locum traducti, vel indebito tempore soluti sunt; demittuntur et conscribuntur