A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

megvalósult, a Teufel és Pallavicini vezette királyi csapatok Palástnál (Hont megye) súlyos vereséget
szenvedtek a budai pasától. A csatában a két királyi fővezér is török fogságba esett. Jóllehet Pallavicini még
az ősz folyamán kiszabadult, a győri főkapitányság kiépítésében Ebersdorf helyettesítőjeként gyakran
szerepet játszó Teufel „ördögi” halált szenvedett. Istvánffy Miklós tudósítása szerint Isztambulban zsákba
varrva vetették a tengerbe. 254 23
1552-ben az ország keleti végei mellett a Dunántúlon is meglehetősen vészterhes helyzet alakult ki.
Veszprém vára ékszerű beékelődést képezett az alakulóban lévő keresztény védelmi rendszerbe. A törökök
pedig nem tétlenkedtek és a várba tüstént jelentős, közel 350 fős őrséget rendeltek, valamint a budai vilájetbe
illesztve szandzsákszékhellyé tették. 255 24 A Veszprém elestével fellépő űrt azonban – elsősorban a Balatonfelvidéken
– mindenképpen pótolni kellett, hiszen a Séd patak partján fekvő várból a Tapolca irányába
vezető országút mentén az oszmánok számára szinte kínálkoztak a kedvezőbbnél kedvezőbb lehetőségek a
portyázásra. ők pedig éltek ezekkel, és már a nyár folyamán a Rábaköz irányába betörések sokaságával
igyekeztek minél nagyobb sebeket ejteni az addig kiépült magyar védelmi övezeten. 256 25 Ezáltal maga Győr
is egyre komolyabb veszélybe került. Nádasdy Tamás ezért még az esztendő legvégén is a város esetleges
elvesztése miatt aggódott, mivel a háborús események közepette az erődítések sem haladtak megfelelően, a
két német zászlóaljra növekedő idegen gyalogos őrségből pedig alig 500 katonára számíthattak. 257 26
Noha a dunántúli főkapitány aggodalmai nem voltak alaptalanok, hiszen 1552 második felében nem tudták
megoldani az Észak-Dunántúl védelmét, a bécsi hadvezetés Győr előterében meghozta a legszükségesebb
gyors-intézkedéseket. Az anyagi és katonai lehetőségeket viszont behatárolta, hogy egyrészt az Erdélyben
állomásozó, sok ezer fős királyi csapatok ellátása iszonyatosan nagy költségeket emésztett fel, másrészt
azokat újabb és újabb csapatokkal – többek között a Dunántúlról is – állandóan pótolni kellett. A Habsburg
hadvezetés pedig még Magyarországon sem volt képes kétfrontos háborúskodásra. Königsbergnek, majd a
török fogságból kiszabadult és utóbb a helyére lépő Sforza Pallavicininek nagyjából azokkal a
zsoldösszegekkel kellett gazdálkodnia, amelyek 78az újonnan kirobbant török háború előtt rendelkezésükre
álltak. Mindez újabb váraknak a védelmi rendszerbe való bevonását, illetve királyi őrséggel való
felszerelését, azaz komoly átszervezéseket tett szükségessé.
Az újítások leglényegesebbike az volt, hogy a török fennhatóság alá került Veszprémmel szemben főként a
környező kisebb középkori várakból – sebtében tartott bécsi tanácskozásokat követően – már júliustól
fokozatosan külön védőgyűrűt szerveztek. Ennek köszönhetően olyan újabb várakba került immáron állandó,
az osztrák rendek vagy az uralkodó fizette őrség, amelyekben korábban csak a hadiadóból felfogadott és
ezért pusztán ideiglenes, vagy a birtokos által tartott magánföldesúri őrség szolgált. A Veszprémtől húsz
kilométernyire fekvő lövöldi (leveldi) karthauzi kolostorba – amelyből a szerzetesek éppen az események
után menekültek el örökre és amelynek felrobbantása is szóba került 258 27 – például már Veszprém ostroma
idején Ráttkay Pál pápai kapitány (capitaneus oppidi Papae) lovasságából ideiglenesen 50 huszárt rendeltek,
illetve ezek mellé utóbb még 100 magyar gyalogot is. Veszprém elestét követően – Königsberg, Pallavicini
és Nádasdy Tamás javaslataira 259 28 – részben még július–augusztusban, részben november közepén, az újabb
fenyegető török hírek miatt a Móric szász herceg vezetése alatt, Győr mellett összegyűlt királyi katonaság
szétoszlását követően, 260 29 uralkodói őrség került az alábbi várakba: a Bakony közepén fekvő Csesznekre
(20 lovas és 50 gyalog), a devecseri várkastélyba és városba (150, 261 30 100), Kinizsi Pál egykori vázsonyi
25423 Minderre lásd az életrajzi adattárat.
25524 Hegyi, 1998. 32. és Dávid, 1992., valamint Dávid, 1998.
25625 Néhány ilyen portyára lásd: Veress D., 1983. 61.
25726 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1552. december 23.,
Léka.
25827 A szerzetesek 1552 nyarán még biztosan a kolostorban tartózkodtak, hiszen Miksa főherceg egyik
parancsában az általuk írott kérelemre („der Closterleut zu Leweld Supplication”) utalást tett. ÖStA KA AFA
1552/6/
32. Miksa főherceg Sforza Pallavicinihoz és Ehrenreich von Königsberghez. 1552. június 13., Bécs; A
felrobbantási tervre és Lövöld őrséggel való ellátására: Szántó, 1970. 51., valamint Szalay, 1861. 98.: No.
XCIV. Nagy Balázs Bánffy Istvánhoz. 1552. augusztus 8., Lövöld. Vö. még: Németh P., 1993–1994. 374. és
Csengel–Gere, 1996. 54.
25928 ÖStA KA AFA 1552/7/ad 4. Sforza Pallavicini és Ehrenreich von Königsberg Miksa főherceghez.
1552. június 25., Győr. Vö. még: Uo. 1552/7/4. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz Passauba. 1552. július 2.,
Bécs.
26029 Gecsényi, 1984. 666. és Veress D. Cs., 1993. 36–37.