A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

portyák vagy a hódoltsági lakosság felmerült kitelepítése és lakóhelyeik felégetése kapcsán) is gyakorta
kikérte. A győri lovaskapitány feladatköre tehát Ebersdorf helyettesítése révén a Balaton és a 76Duna között
fekvő egész országrész hadügyére kiterjedt. Ez pedig azt jelentette, hogy a győri főkapitányként emlegetett
Königsberg a terület királyi őrséggel ellátott várainak irányítását szinte teljességgel magáénak mondhatta.
Egyre növekvő feladatai, valamint jelentős területi és katonai hatásköre indokolhatták, hogy 1552 tavaszán
egy helyettest és a kancelláriából egy – a latin és a német nyelvben egyaránt jártas – titkárt kért magának
ezek zökkenőmentesebb ellátására. 248 17
1552 márciusától azután Königsberg immáron véglegesen előlépett az akkor már súlyos beteg Ebersdorf
helyére. Feladatai ennek ellenére lényegileg semmit sem változtak. Az új főhadparancsnok-helyettes viszont
nem költözött át elődje székhelyére, Komáromba, hanem továbbra is Győrben maradt. Erre egyébként nem is
lett volna már lehetősége, hiszen Bécsben mindeközben Komárom váráról is alapvető fontosságú, a törökkor
egészre kiható döntést hoztak. Ebersdorf távozása után úgy határoztak, hogy a Duna-parti kulcsvár élére
önálló főkapitányt (Oberst zu Komorn, supremus capitaneus Comaroniensis) állítanak, hogy ő ezentúl a
bécsi hadvezetés kizárólagos alárendeltségében lássa el a végvár védelmét és irányítását. Ennek a fontos
döntésnek az értelmében került sor 1552. április 1-én a korábban Pécsett, majd Veszprémben szolgált Paksy
János főkapitányi kinevezésére. 249 18 Paksy munkájának segítésére ugyanezen a napon Tharnóczy András
helyére csemeri Zay Ferencet a városban szolgáló naszádosok főkapitányává állították, 250 19 akit azután első
konstantinápolyi követsége (1553–1557) idején az 1546-ból már ismert Chaby Fülöp helyettesített. Az új
komáromi főkapitánynak és a naszádosok főparancsnokának utasításaik értelmében 100-100 fős
könnyűlovas-csapataikkal részt kellett vállalniuk a Balatontól északra fekvő területek védelmében is. A
komáromi főkapitány és naszádoskapitány lovasságának legfőbb feladata az akkori kemény telek idején a
befagyott Dunán általnyargaló török lovasok feltartóztatása és mindenekelőtt a Csallóköz védelme volt. 251 20
1552-ben erre az együttműködésre a korábbiaknál is nagyobb szükség volt. A török hadvezetés az 1551. évi
sikertelen expedíció után újabb hadjárat mellett döntött, amelynek legfőbb célja, a királyi Magyarország
Erdéllyel való egyesítési kísérletének meghiúsítása, valamint a török országrész területének bővítése volt.
Mindezt annak ellenére is megvalósították, hogy Eger védői Dobó István vezetésével sikerrel tartóztatták fel
a sokszoros túlerőben lévő csapatokat. Temesvár július végén történt elfoglalásával Erdély a törökök által
könnyen ellenőrizhető tartománnyá vált. Miközben Kara Ahmed pasa a Temesközt az Oszmán Birodalomhoz
csatolta, Hádim Ali budai pasa előbb az Észak-Dunántúlon, majd Nógrád megyében bővítette tovább a budai
vilájetet.
Tartományépítésének előbb június 1-én Veszprém, majd júliusban Drégely, Szécsény, Hollókő, Buják, Ság és
Gyarmat is áldozatául estek. 252 21 Ráadásul a Pápa környékén összegyűlt és Königsberg, valamint Sforza
Pallavicini őrgróf vezette német, magyar, itáliai 77csapatok a tétlen várakozáson túl semmire sem
vállalkoztak. Maga Miksa főherceg is habozott az akció elrendelésével, majd az újabb török hírekre a
Dunától északra, illetve az erdélyi végek felé rendelte csapatait. Révay Ferenc helytartó és tanácsosai ezért
nem alaptalanul emeltek szót Oláh Miklós kancellárnál, (bár Königsbergék megfelelő ostromtüzérséggel
nem rendelkeztek), kérvén Ferdinánd királyt, hogy a nagy költségen felfogadott idegen csapatokat vessék be
Magyarországon, élükre pedig olyan kapitányokat állítsanak, akik a törököt nemcsak hírből ismerik. 253 22 A
már válságos helyzetet tovább súlyosbította, hogy amidőn az előbbi kérés augusztus elején tényleg
24817 ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 214–216. és fol. 220. Ehrenreich von
Königsberg I. Ferdinándhoz. 1552. március 27., Győr.
24918 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 3. 1552. Apr. fol. 23–24. I. Ferdinánd utasítása pakosi Paksy Jánossal
számára a komáromi ispáni és főkapitányi tisztségről. 1552. április 1., Bécs. Vö. még: MOL E 15 Exp. cam.
1552. ápr. No. 1. és Pálffy, 1998. 155.
25019 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 3. 1552. Apr. fol. 26–27. I. Ferdinánd utasítás formájában kibocsátott
szerződése csemeri Zay Ferenc számára. Vö. még: 1552. április 11-én az Udvari Kamara értesítette a Magyar
Kamarát Zay kinevezéséről. ÖStA KA Best. No. 8.
25120 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 51–54.
25221 Szántó, 1985. passim és Veszprémre külön: Hungler, 1986. 47–54.
25322 „Velit Suam Maiestatem adhortari, petere et orare, ne gentes istas magno sumptu conductas ita frustra
torpescere et pecunias atque commeatum inaniter absummere paciatur. Et signanter, ut praeficiatur illis dux
aliquis, homo militaris et qui Thurcos non fama, saltem sed facie ad faciem noverit.” ÖStA HHStA
Hungarica AA Fasc. 58. Konv. A. fol. 54–56. Révay Ferenc helytartó és tanácsosai Oláh Miklóshoz. 1552.
[az eredetiben helytelenül: 1551!] június 15., Pozsony. Az eseményekre vö. még: ÖStA KA AFA 1552/6. és
1552/
7. passim, valamint részben ezek alapján Szántó, 1970. 50., továbbá Veress D., 1983. 62.