A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Königsberg hatásköre hamarosan még tovább bővült. Ez elsősorban azzal állt összefüggésben, hogy
Ebersdorf bécsi gyógykúrái idején (például 1551 szeptember–októberében 241 10) főhadimarsalli tisztében is
mindig ő helyettesítette felettesét. Ennek köszönhetően a teljes Győrben szolgáló királyi katonaságon túl
ténylegesen egyre inkább az egész észak-dunántúli hadügy irányítása a kezébe került. A török martalócokkal
szemben megpróbálta megszervezni a Győr szomszédságában húzódó erdők és szőlőhegyek gyalogos
katonákkal történő védelmét, a helytartóval való tárgyalások után pedig intézkedett a környező területek
romba dőlt templomainak elpusztításáról, illetve azoknak a védelemben való hasznosításáról. 242 11 Idejének
egy jelentős részét a tatai vár állandó problémái kötötték 75le. Miután 1551 nyarán a szomszédos két kisebb
vár, Vitány és Gesztes időlegesen az ellenség kezébe került, a várat mindennapos veszély fenyegette. Félő
volt, hogy a törökök bármikor rajtaütnek vagy a szomszédságában fekvő tavon hajókon indítanak ellene
támadást. Königsberg ezért a vár élére új, megfelelő kapitányt keresett (Bácsmegyei János személyében),
Tatára megfelelő számú lovas és gyalogos katonaságot (összesen mintegy 250 fő) rendelt, majd a rosszul
felszerelt várat legalább a elégséges mértékben hadianyaggal és élelemmel látta el. 243 12 Mindebben közvetítő
tevékenységükkel a Komárom várában szolgáló naszádoskatonaság vezetői, Tharnóczy András
naszádosfőkapitány és helyettese, Thelekessy Imre voltak segítségére. Emellett ugyanők szolgáltatták
számára állandó jelleggel a Budáról, elsősorban Adorján (Adrián) deáktól, a pasák magyar íródeákjától 244 13
és más beépített kémektől érkező híreket.
Az 1552. évi események kapcsán még említendő végvárakon túl Königsbergnek külön figyelmet kellett
szentelnie a Csalló- és a Rábaköz védelmére, hiszen a törökök sokszoros túlerejük birtokában állandóan
portyáztak. A Csallóköz védelmét a korábbi békésebb esztendőkben Ebersdorf főhadimarsall Komáromból
kirendelt puskás lövészekkel, Győrből oda vezényelt könnyűlovasokkal, valamint Pozsony és Komárom
vármegyék felkelő katonaságával igyekezett megoldani. A kirobbant háború alatt azonban a betörések tovább
fokozódtak, ezért ekkor már 400 puskás gyalogra és 300 huszárra lett volna szükség, akiket a központi
fekvésű Szakállos (Szakállas) falunál kívántak állomásoztatni. Az említett két vármegye jobbágyait
ugyanekkor elsősorban a befagyott folyók jegének feltörésére ítélték szükségesnek. 245 14 Az igen nagy
területű Csallóköz biztonságát teljességgel viszont még a nagyszámú katonaság sem garantálhatta.
Hasonlóképpen nehéz feladat volt a Rábaköz védelmének szervezése, amelyhez Königsbergnek
mindenekelőtt Nádasdy Tamással és dunántúli főkapitány-helyettesével, majd nádori kapitányával Zichy
Istvánnal, 246 15 valamint a pápai lovaskapitánnyal, Ráttkay Pállal 247 16 való szoros együttműködésre volt
szüksége. Tanácsaikat egyébként az osztrák főtiszt más helyi vonatkozású ügyekben (például a törökök elleni
24110 ÖStA KA AFA 1551/9/20. I. Ferdinánd Ehrenreich von Königsberghez. 1551. szeptember 10., Bécs.,
ill. Uo. 1551/9/29. 1551. szeptember 16., Bécs, továbbá Uo. 1551/9/36. 1551. szeptember 22., Bécs.
24211 Az erdők és a szőlőhegyek védelmére: ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 54–57.
Reinprecht von Ebersdorf és Ehrenreich von Königsberg I. Ferdinándhoz. 1552. március 7., Győr.; A romos
templomokra: ÖStA KA AFA 1551/9/1. I. Ferdinánd Ehrenreich von Königsberghez. 1551. szeptember 30.,
Bécs.
24312 Vitány és Gesztes elestére: Uo. 1551/8/25. I. Ferdinánd Reinprecht von Ebersdorfhoz. 1551.
augusztus 14., Bécs. Az irodalom nem tud a két vár ekkor történt elestéről (Sándor, 1964. 162. és
Stepancsics, 1996. 4.) Elképzelhető, hogy hamarosan sikerült a magyar végváriaknak visszafoglalniuk őket,
és ezután majd csak Tata 1557. évi elestekor kerültek ismét az ellenség birtokába.; A törökök hajókon is
elképzelhető támadására: ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 219. Hans Pomer német
gyalogoskapitány Antoni Sixt komáromi német gyalogoskapitányhoz. 1552. március 19., Tata; A tatai tóra
vö. még újabban: Kelenik, 1998. 47–49.; Bácsmegyeire: ÖStA KA AFA 1551/11/16. Ehrenreich von
Königsberg I. Ferdinándhoz. 1551. november 9., Győr, ill. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 62. Konv. B.
fol. 72. és Takáts, 1908. 16.
24413 ÖStA KA AFA 1551/11/14. Thelekessy Imre Ehrenreich von Könisgberghez. 1551. november 8.,
Komárom, valamint a Castaldo főhadparancsnoknak is hírekkel szolgáló Adorján deákra: Takáts, 1915–1917.
I. köt. 74–75. és II. köt. 180., továbbá újabban Austro–Turcica, 1995. 205.: No. 63., 485.: No. 186. és 589–
590.: No. 229.
24514 A Csallóköz védelmére lásd Ebersdorf Ferdinánd királyhoz intézett terjedelmes jelentését: ÖStA KA
AFA 1551/11/26.
24615 Főkapitány-helyettesi tisztére („vice capitaneus regni Hungariae”): MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt,
Missiles, Allya Mátyás Zichy Istvánhoz. 1550. szeptember 26., Korotna és Szalay, 1861. 73–74.: No.
LXVIII. Horváth [avagy Porkoláb] Márton Zichy Istvánhoz. 1550. szeptember 27., Pácod. Magyar nyelvű
levelei: Uo. passim és Komáromy, 1908. 433–447.
24716 Az alább még említendő Ráttkayra (1556 †), aki 1538-tól horvát vicebán volt: Gulin, 1995. 13–14.