A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

magyarországi könnyűlovas katonaság főkapitánya szolgált. 228 32 A hadimarsall helyzete egyáltalán nem volt
könnyű, hiszen a Salm helyére 1551 tavaszán lépő új főhadparancsnoknak, Castaldónak közel két esztendeig
tartó magyarországi tevékenysége alatt a határvédelem szervezésére semmi ereje sem volt, hiszen a királyi
Magyarország és Erdély fegyveres erővel történő egyesítésén munkálkodott. Ráadásul, miután ez időben
még Komárom várának élére sem rendelt a bécsi hadvezetés külön főkapitányt, Ebersdorf – Salmhoz
hasonlóan – ennek a kulcsfontosságú várnak a védelméről is gondoskodni tartozott. Mivel az Erdélybe és
határaira vezényelt mintegy 10 000 főnyi királyi katonaság zsoldját sem tudta a bécsi hadvezetés
biztosítani, 229 33 a dunántúli végváriak helyzete csak tovább rosszabbodott.
72Mindezek ellenére a hadimarsall megfelelően látta el feladatait. Ezt jelentős mértékben elősegítette, hogy a
nehéz helyzetben már nem kellett új dolgokat kitalálnia, pusztán azt kellett folytatnia, amit Salm éppen az ő
segítségével kezdett meg oly energikusan 1546-ban. A módszerek tehát adottak voltak, és ezekkel Ebersdorf
élt is. Tovább folytatta Győr város palánkjának és Komárom erődítéseinek a környező vármegyék
ingyenmunkájának segítségével történő kiépítését, valamint az osztrák rendek vagy az uralkodó által fizettt
őrségek irányítását, illetve az ezek élén álló alkalmatlan kapitányok vagy tisztek lecserélését. Emellett
gyakran járt közben a komáromi naszádosok ellátása ügyében, a budai várban és a Rácvárosban újabb
kémeket – többek között gabonakereskedőket – szervezett be, de feladata volt kikémleltetni még azt is, hogy
a törökök új váracskát akarnak-e építeni az Esztergomtól északnyugatra fekvő Muzsla falu határában. 230 34
Ebersdorf hatásköre ebben az időben a Balatontól északra fekvő védelmi zónán túl részben kiterjedt még az
attól délre fekvő területekre is. Mivel a magyar rendek 1546. évi szorgalmazására a Dél-Dunántúl kulcsába,
Szigetvárra a bécsi hadvezetés jelentős számú királyi fizetésű őrséget rendelt, a végvár ellenőrzésébe és
ellátásába Ferdinánd király második magyarországi főtisztjének – korábbi feletteséhez, Salmhoz hasonlóan –
még megmaradt a beleszólása. 1551 márciusában Ferdinánd király arra utasította hadimarsallját, adjon
rendeletet az uralkodó nevében – nyilván mint magyarországi hadügyi helyettese – Tahy Ferenc szigetvári
kapitánynak (1550–1553), hogy a fogságba esett vagy elhunyt katonák helyére haladéktalanul új, alkalmas
fegyverforgatókat fogadjon fel, azaz a királyi fizetésű katonaság mindig teljes számban szolgáljon
Szigetváron. Az új végváriak felvételének azonban volt egy komoly feltétele. Tahynak erről Ebersdorfot
előzetesen értesítenie kellett, ami nem jelentett mást, mint a hadimarsall befolyásának kategorikus
kimondását. 231 35
73b. Ehrenreich von Königsberg és Sforza Pallavicini Győrben (1551–1556)
Ebersdorf feladatköre tehát jóval többre terjedt ki, mint pusztán a Győr és a tőle délkeletre fekvő várak
védelmének szervezésére. Részben ezzel magyarázható, hogy jóval többet tartózkodott Komáromban, mint
Győrben. Sőt, a töredékes adatok ellenére is kijelenthetjük, inkább az utóbbi helyen tartotta székhelyét, 232 1
míg a Rába partján általában Erasm Teufel helyettesítette. A Duna-parti végvár a fenti feladatok
végrehajtására a hadimarsallnak azért is alkalmasabb volt, mert egyrészt a bécsi hadvezetés számára
legfontosabb török hírek elsőként ide futottak be, másrészt Komárom ekkor sokkal jobban kiépített erősség
volt. 1551 nyarán viszont egyre újabb hírek érkeztek arról, hogy Szokollu Mehmed beglerbég Magyarország
ellen vonul és a budai törökök is igen készülődnek. Bécsben ezért Győr újabb jelentős megerősítése és az
egyre betegebb Ebersdorf ottani részleges tehermentesítése mellett döntöttek. Elsősorban ezeket a célokat
szolgálta az alsó-ausztriai származású Ehrenreich von Königsberg (Künisgberg) augusztus 8-án történt
kinevezése 800 könnyűlovas kapitányává (Hauptmann über 800 geringe Pferd) a győri káptalani
mezővárosba. 233 2
22832 Lásd az életrajzi adattárat.
22933 1552 márciusának végéig már mintegy 190 000 rajnai forinttal tartoztak az itt szolgáló katonaságnak.
ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. B. fol. 142–145.
23034 Mindezekre lásd Ebersdorf levelezését: ÖStA KA AFA 1551/3/7. I. Ferdinánd Reinprecht von
Ebersdorfhoz. 1551. március 12., München; ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 58. Konv. A. fol. 109–110.
Ebersdorf I. Ferdinándhoz. 1551. június 28., Komárom. és ÖStA KA AFA 1551/7/3. I. Ferdinánd
Ebersdorfhoz. 1551. július 4., Bécs. Vö. még egy kótyavetye kapcsán (1551): Takáts, 1915–1917. III. köt.
163.
23135 „Du wöllest unnserm Haubtman daselbst zu Zigeth in unnserm Namen bevelchen, … das er auch
anstatt der jhenigen, so gefanngen unnd umbkhumen, anndere taugliche Pfardt unnd Khnecht
unverzogentlich annemen wölle, doch das solche Annemung mit deinem Vorwissen beschehe.” ÖStA KA
AFA 1551/3/7. I. Ferdinánd Reinprecht von Ebersdorfhoz. 1551. március 12., München.
2321 Az idézett levéltári források mellett lásd még: Szakály, 1986/1. 125.
2332 ÖStA KA AFA 1551/8/12. I. Ferdinánd utasítása Ehrenreich von Königsberg számára. 1551 augusztus