A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

törökök számára játszhatta volna el, mint ezen ellenséges várak veszélyesen előretolt bástyája (Vorbastei). 210
14 A javaslatok alapján 1546-ban Győr, Veszprém, Pápa, Szentmárton mellett sor került Tata jelentősebb
őrséggel való megerősítésére is. Sőt Salm főhadparancsnok – bár erről az eddig előkerült létszámjegyzékek
nem tudósítanak – a fenti várakon túl 1546 második felében egy időre még Kecseti Márton veszprémi
püspök 211 15 sümegi várába is rendelt királyi fizetésű őrséget; ezen katonák (feltételezhetően gyalogok)
zsoldja 1547 januárjában már jelentősen akadozott. 212 16 Erre azért volt szükség, mert a Balaton-felvidéken
előrenyomuló törökök betörései már Sümeget is veszélyeztették, 68az ország egyik legjelentősebb területű
várában pedig pusztán 32, dikából fogadott lovas és a csekély létszámú püspöki magánkatonaság szolgált.
A katonaság fizetése és a várak erődítése mellett az egyik legégetőbb kérdés már ebben az időszakban is a
végváriak élelem-ellátása volt. Az erődítésekhez szükséges ingyenmunka mellett Salm főként ezen a
területen szorult rá leginkább a Várday helytartóval és Nádasdy főkapitánnyal való együttműködésre. A
várépítkezésekhez szükséges munkaerőt és a katonaság liszttel, hússal, borral, sóval stb. való ellátását – a
zsolddal ellentétben – nem vagy csak kis részben lehetett az osztrák tartományokból biztosítani. A
főhadparancsnoknak a magyar rendek hadügyi képviselőivel való meglehetősen jó kapcsolata viszont e
területen is meghozta a kívánt eredményt. Ha nem is zökkenőmentesen ugyan, de 1546 után tovább folyt,
illetve megkezdődött a legjelentősebb várak (Komárom, Győr, a Balatontól délre pedig Szigetvár) erődítése,
miközben 1545-ben Várday helytartó-érsek a török portyák feltartóztatására és érseki birtokai védelmére, a
Dunától északra, a Nyitra folyó bal partján egy új palánkvár (a befejezőjéről, Oláh Miklósról elnevezett
Oláhújvár) építésébe kezdett. 213 17 Az erődítésekhez a környező megyék jobbágyságának ingyenmunkáját
használták fel, miként e területekről oldották meg az újonnan Magyarországra rendelt királyi zsoldosok vagy
az osztrák rendek fizetésén szolgáló végváriak élelem-ellátását is.
Salm főhadparancsnok tevékenysége a fentieken túl még egy területen, a Magyarországon berendezkedett
oszmánok legfőbb méltóságával, a budai beglerbéggel való kapcsolattartás terén hozott alapvető változást.
Elődei, Ungnad és Vels a háborús viszonyok közepette még nem folytathattak a pasákkal komolyabb
tárgyalásokat, noha erre már ők is felhatalmazással bírtak, az 1545. évi fegyverszünet viszont mindezt
lehetővé tette. A szultánt személyesen is ismerő Salm 214 18 pedig élt utasításának előírásával 215 19 és kézbe
vette a határ menti diplomáciai ügyek intézését. A törökök adóztatásával és az 1547. évi békeszerződés
gyakori megsértésével kapcsolatban a pasával mindig ő tartotta a kapcsolatot, miközben állandó
kontaktusban állt a Konstantinápolyban megforduló Habsburg diplomatákkal is, akik az ottani állandó
követség megteremtésén fáradoztak. Azaz Salm ebben az időben azoknak a kapcsolatoknak az alapvető
mechanizmusait és szokásait teremtette meg, amelyeket utóbb elsősorban a komáromi és részben a győri
főkapitányok láttak el a határ menti diplomáciában. 216 20 Ezzel szoros összefüggésben az ő
főhadparancsnokságához 69köthető a budai beglerbég és a szomszédos szandzsákbégek udvaraiban működő
első rendes kémek beszervezése is. 1546 júliusában már arról értesülünk, hogy Salm számára a budai pasa
21014 ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 84–87. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I.
Ferdinándhoz. 1546. augusztus 16., Komárom.
21115 A kor politikai küzdelmeibe bekapcsolódó magánföldesurak tipikus sorsát élő, majd 1549-ben az
evangélikus hitre áttért és megnősült Kecsetire lásd újabban: Molnár A., 1998. 73.
21216 „Milites presidiarii, qui in arce sua Symeg per te locati fuerunt.” ETE, IV. köt. 528–529.: No. 504. I.
Ferdinánd Niklas Graf zu Salm und Neuburghoz. 1547. január 17., Prága
21317 Fábián, 1896. 5–13.; Matunák, 1896. 341. és újabban Oborni, 1991. 99–100.
21418 Salm 1541-ben Sigismund Freiherr von Herbersteinnel I. Ferdinánd követeként járt Szülejmán szultán
táborában Budán. Lásd az életrajzi adattárban.
21519 „Ob sich dann auch des jeczigen fridlichen Anstanndts halben oder sonnst zuetrueg, das unnser
Obrister Veldthaubtman fur notturfftig achtet, dem Bascha zu Ofen oder anndern Sansackhen zuschreiben
oder Personen zu innen zuschickhen oder das ime derselben ainer was zueschreiben zu enntpietten oder
Personen zu ime schickhen wurd, soll unnserm Obristen Veldthaubtman zuegelassen sein, wie wir dann ime
deß hiemit genedigclich Gwalt geben, inmassen denselben unnserer vorgeweßne Obristen auch gehabt, das
er in angeczaigten fall der Notturfft bemelten Bascha oder anndern Sänsackhen schreiben, Personnen zu inen
schickhen, Brief von inen emphahen, darauf Anntwort geben, ire Gesanndten hören. Unnd wo annderst die
Sach nit so wichtig, das dieselb zuvor an unns gelanngen mues, widerabfertigen müg. Doch soll er unns, was
also geschriben unnd gehandlt wirdet, jedes Malß berichten.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. fol. 26.
21620 Erre vonatkozóan lásd az alábbi példákat: 1546: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 97–99.
Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. július 28., Pozsony; NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–
5. fol. 5–9. és ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. passim; 1547: Austro–Turcica, 1995. 194.: No.
58. és 1550: Uo. 508–509.; 1548: Petritsch, 1991. 54.: No. 104. és 1550: Uo. 66–67.: No. 141–143.