A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

összegekkel, aminek következtében 1546 őszére túlfizetésük már 5800 rajnai forint fölé emelkedett. Mindez
azokból a többletfizetésekből halmozódott fel, amelyet az osztrák rendek a magyar hadiadóból Győrben
tartott 400 könnyűlovas elmaradó zsoldjára utaltak ki, azok ugyanis alig-alig kaptak fizetést. Esetleges
szétszéledésüket saját védelmük érdekében ily módon próbálták megelőzni. Novemberig maga Salm
főhadparancsnok sem kapott havi 300 rajnai forintnyi fizetéséből egy krajcárt sem, 202 6 ennek ellenére ahol
csak tudott, igyekezett a kiadásokkal spórolni. Sőt előfordult, hogy a szorult helyzetben saját vagyonából
maga hitelezett Hans Görtschacher veszprémi kapitánynak, aki 1546-ban tíz hónapon keresztül semmit sem
kapott fizetésül. 203 7
Salm főhadparancsnoknak a nehézségek ellenére jelentős mértékben sikerült megvalósítania az utasításában
előírtakat. 204 8 1550 decemberében bekövetkezett haláláig – amely talán több mint jelképesen Eger várában
érte 205 9 – olyan jelentős tevékenységet végzett, amely az egész magyarországi hadügy és határvédelem
kialakulása tekintetében meghatározó volt. Ezt nemcsak azért állíthatjuk ilyen határozottan, mert az alsóausztriai
rendek ettől kezdve kapcsolódtak be állandó helyőrségek fizetésével a végvárak fenntartásába. Az
1530-as évek zűrzavara után Salm – Várday helytartó és az 1548 tavaszán újra kinevezett Nádasdy Tamás
dunántúli főkapitány 206 10 támogatásával – rendszerezetten kezdett hozzá a határvédelmi rendszer alapjainak
lerakásához. Félévtizedes főhadparancsnoksága alatt kezdtek kialakulni a formálódó határvédelmi rendszer
működésének legalapvetőbb mechanizmusai, mind a végvári katonaság fizetése, mind a várak erődítésének
irányítása, mind a török portyák elleni védekezés, illetve a különféle módon (tűzzel vagy ágyúlövéssel)
történő riasztás, mind a végházak hadianyaggal és élelemmel való ellátása, továbbá ezekkel összefüggésben
az egész születőben lévő rendszer központi és helyi irányítása 67területén egyaránt. Nem véletlenül kesergett
halála felett annyira a spanyol tábormester (maestre de campo), Bernardo de Aldana magyarországi
tevékenységéről készült beszámoló, amikor az alábbi szavakkal fogalmazott: „A király is szerfölött jeles
hűbéresét vesztette el benne, bizony még nagy hasznát vehette volna, ha három-négy esztendővel tovább
él.” 207 11
Ha Salm tevékenységével kapcsolatban most pusztán a témánk szempontjából meghatározó, a Balatontól
északra fekvő területeket vizsgáljuk, ezeknek az alapvető változásoknak mindegyikét jól nyomon
követhetjük. Győr, Pápa, Szentmárton és Veszprém osztrák rendi fizetésű őrséggel való ellátása és
megszemlélése mellett 1546-ban már több szomszédos várban vizsgálatokat tartottak. Augusztus közepén
Johann Baptista von Ladron kapitánnyal maga a főhadparancsnok szemlélte meg Tata és Komárom várait.
Joannes Maria de Speciacasa főépítésszel felmérték a két vár erődítéseinek állapotát, a szükséges
építkezésekről terveket készítettek, amelyekhez az erődítések költségvetését is tartalmazták. Emellett
megvizsgálták, mekkora és milyen őrséggel van a két vár ellátva, és ez mennyiben felel meg az adott
hadihelyzetnek, továbbá javaslatokat tettek, miként lehetne mindezeken a jövőben tovább javítani.
Tata esetében egészen lehangoló képet tártak az uralkodó elé, hiszen a korábban ismét Ferdinánd
fennhatósága alá került várat – miután azt az 1543. évi szultáni hadjárat idején olasz kapitánya, Hannibal
Tasso minden harc nélkül feladta az ellenségnek – a törökök felgyújtották és szinte teljesen feldúlták. 208 12
Emiatt az erődítések meglehetősen romos állapotban voltak. A vizsgálat vezetői ezért mintegy 8-9000 rajnai
forint értékben szorgalmazták az erődítések azonnali kijavítását, valamint a vár német gyalogos őrségének
olaszokkal, spanyolokkal és magyar hajdúkkal (körülbelül 100 fővel) való kicserélését, valamint Győrből 25
lovas kirendelését. Tatát Komárom és Győr védelmében alapvető jelentőségűnek ítélték, hiszen az 1543-ban
szintén felégetett Vitánnyal és Gesztessel együtt a Duna melletti mocsarak mellett fekvő és a Budáról Győr
irányába haladó utat ellenőrző vár 209 13 alkalmas volt a két fővár elővéd-szerepének betöltésére. Esetleges
elvesztése esetén viszont – miként a Salmék hangsúlyozták – ugyanezt a szerepkört a budai és esztergomi
2026 Uo. fol. 109–111. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. november 18., Pozsony.
2037 Uo. fol. 113–114. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. Dátum nélkül, 1546
decemberében. Az alsó-ausztriai Görtschacher pályájára: Pálffy, 1998. 141.
2048 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. fol. 14–29. I. Ferdinánd utasítása ifj. Niklas Graf zu Salm und
Neuburg főhadparancsnok részére tisztéről.
2059 Lásd erre vonatkozóan az életrajzi adattárban közölteket.
20610 Nádasdy újabb kinevezésének körülményeiről a következő utáni alfejezetben még részletesen
szólunk.
20711 Szakály, 1986/1.124.
20812 Rohrbacher, 1888. 105–106. és Bíró, é. n. 190–191.
20913 A várnak a határvédelem rendszerében betöltött szerepére lásd újabban: Kelenik, 1998.