A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

összesen 12 500 36 650 49 150
A fenti létszámadatok még annak ellenére is egyszerre megdöbbentőek és beszédesek, ha jól tudjuk, hogy
ezekkel a magyarországi nehézségeket a kudarcba fulladt budai expedícióban éppen csak megkóstoló
birodalmi rendek minél jelentősebb segélyének megszavazását kívánták elősegíteni. Ekkora létszámú
katonaság majd a már teljesen kiépült új magyarországi határvédelmi rendszerben sem állomásozott
sohasem, sőt ténylegesen még ennek a fele sem. Jóllehet a kisebb részben mezei szolgálatot teljesítő,
mintegy 50 000 főt tényleg túlzásnak tarthatjuk, a szultáni sereggel való hatékony szembeszállásra azonban a
mozgó királyi csapatok mellett valóban hasonló, több ezer fős helyőrségekre lett volna szükség. A törökök
erőfölénye csakis ezáltal lett volna ellensúlyozható, Bécs védelme pedig csakis a Duna vonalának ily módon
történő szinte teljes elzárásával és ellenőrzésével volt elképzelhető. Aligha véletlen ugyanis, hogy 1543–
1544-ben 58az elfoglalt Nógrádra és Esztergomba a török hadvezetés csaknem pontosan a fenti tervezetben
szükségesnek vélt létszámú őrséget (212 és 3237 főt) rendelt. 167 4
Noha a haditanácsosok fenti tervezetéből az 1543. évi szultáni hadjárat alatt semmi sem valósult meg, abból
a bécsi hadvezetés védelmi koncepciójának még egy fontos eleme szintén kiviláglik. Nevezetesen: az osztrák
fővárosban az utolsó pillanatig kitartottak az 1530-as évek elején kidolgozott, említett elképzelés mellett,
hogy a törököt tartományaik határától minél távolabb tartóztatassák fel, és ezért elsősorban még a
Magyarország belsejében és a Duna mentén fekvő kulcshelyeket szereljék fel jelentősebb katonasággal. Erre
utal Esztergom és vidékének irdatlan megerősítési terve, miközben az általa védett Komáromba alig, Győrbe
pedig egyáltalán nem terveztek őrséget. Újabb jelentősebb katonaság azután már csak Pozsonynál, majd az
osztrák határon Bruck an der Leithánál és magánál Bécsnél várta volna az előbbi várakat elfoglaló török
főerőket.
A bécsi hadvezetés és egyúttal Magyarország óriási szerencséjére Szülejmán szultán 1543-ban terveivel
ellentétben nem jutott el az osztrák főváros alá; Esztergom, Székesfehérvár és Pécs elfoglalásával azonban a
dunántúli határvédelem teljes átszervezését kényszeríttette ki. Miután a fenti tervezetből semmi sem valósult
meg, 1543-ban előbb Hans Ungnad Freiherr von Sonegg (1543. márc.–1544. jan.), majd a következő két
esztendőben Leonhard Freiherr von Vels főhadparancsnokoknak (1544. ápr.–1545. nov.) 168 5 ugyanolyan
tehetetlenül kellett végignézniük a Dunántúl jelentős területének elvesztését és Buda török védőgyűrűvel
való körbevételét, mint Nádasdy Tamás és Késás Pál dunántúli országos főkapitányoknak. A két
főhadparancsnok támogatására az 1542. évi sokkhatás után a birodalomból szinte semmi hadisegély nem
érkezett. így pusztán arra futotta erejükből, hogy az osztrák rendek által fizetett néhány ezer fős csapataikkal
Pozsony, Komárom és Győr környékén védelemre rendezkedjenek be, illetve ezekből a környező várakba
alkalmi őrséget rendeljenek. 169 6 Emellett folytatták a két vár megerődítését, továbbá lehetőségeikhez mérten
igyekeztek felvenni a harcot a portyázó török lovascsapatokkal. 170 7 Buda eleste után az oszmán szpáhik és
martalócok megkezdték portyáikat Győr vidékére, miként például 1542-ben, amikor februárban Szentmárton
vidékét rabolták ki. Kápolnay Ferencnek azonban huszárjaival sikerült őket utolérnie és megvernie, ez
elejtett rabokat pedig kiszabadítania. 171 8
A királyi csapatoknak a Rába-parti város közelében történő állomásozásával párhuzamosan az 1530-as évek
néhány kisebb munkálata után 1542-től újabb lendületet vett és immáron folyamatossá vált a győri
püspökvár (arx, ahogy a korban gyakrabban nevezték) és a város (oppidum) megerődítése. Erre igen nagy
szükség volt, hiszen ebben az esztendőben 59Győr vármegye már arról panaszkodott, hogy a város palánkja
elrohadt és félő, hogy akár magától összedűl. 172 9 Mivel a polgárok nem tudták saját erejükből ezt kijavítani,
1674 ÖNB Mxt. 590. és Hegyi, 1996. 52–55.
1685 A tisztségükre vonatkozó adatokat lásd az archontológiában.
1696 Gecsényi, 1984. 667. Vö. még Hametner, 1970. 60–62.
1707 Ungnad tevékenységére: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Hans Ungand öt levele Nádasdy
Tamáshoz. 1543. június–július. Vö. még: 1543 júniusában Ungnad Győrt jelölte ki a katonasága számára
szükséges élelem gyűjtőközpontjának. MOL E 142 MKA Act. pub. Fasc. 9. No. 47. Velsre, például
Komárom erődítései kapcsán: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. Konv. B. fol. 20–21. I. Ferdinánd
Leonhard Freiherr von Velshez. 1545. február 17., Prága, vagy a Magyarországra jövő spanyol csapatok
ügyében: Uo. fol. 42–43. Leonhard Freiherr von Velshez I. Ferdinándhoz, Wormsba. 1545. május 13., Bécs,
ill. egy Sopron ellen is elképzelhető nagyobb török betörés kapcsán: SL SVL Oertel-gy. Lad. VI. et F. Fasc.
IV. No. 142. Leonhard Freiherr von Vels Sopron városához. 1544. július 11., Győr (!). Vö. még Vels
itineráriumának 1545. évi adatait: MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 119.
1718 Verancsics-évkönyv, 1981. 90. Vö. még Gecsényi, 1976. 203.
1729 Uo. 202.