A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
562. A bécsi katonai vezetés és az alsó-ausztriai rendek törekvései (1541–1546)<br />
A bécsi katonai vezetés a magyar rendekhez hasonlóan azonnal reagált a középkori magyar főváros török<br />
kézre kerülésére. A Buda visszafoglalására Joachim brandenburgi őrgróf vezette említett 1542. évi hadjárat<br />
megszervezését elsősorban az tette lehetővé, hogy a magyar főváros eleste már nemcsak Bécsben és az<br />
osztrák tartományokban, hanem a Német–Római Birodalom területén is igazi rémületet keltett. Budáról a<br />
törökök számára a Duna mentén megnyílt az út az osztrák főváros és a birodalom irányába, azaz – miként<br />
Nádasdy Tamás „rémítgette” 1540-ben uralkodóját – most már tényleg az egész kereszténység, nevezetesen<br />
Közép-Európa került veszélybe. Az 1542. október–novemberben, mintegy 55 000 főnyi, tehát Mohács óta a<br />
keresztény fél részéről a legtekintélyesebb erőket megmozgató expedíció azonban teljes kudarccal járt. 164 1<br />
Bűnbakokat ugyan lehetett keresni, sőt könnyen találni is, hiszen – miként említettük – Perényi Péter<br />
országos főkapitányt, a magyar rendek legfőbb hadügyi vezetőjét Ferdinánd király a visszavonulás során az<br />
akcióban való több mint ellentmondásos tevékenységéért letartóztatta, mindez a legkevésbé sem jelentett a<br />
helyzetre megoldást. 165 2 A valóság – sajnos – nem tükrözött mást, mint a szultán és Ferdinánd király<br />
magyarországi erőviszonyainak tényleges voltát. A törökök pedig még hadvezetésük baklövései ellenére is<br />
óriási fölényben voltak.<br />
Mindezzel az 1542. évi kudarc után a királyi haditanácsosoknak és az osztrák rendek vezetőinek Bécsben is<br />
tökéletesen tisztában kellett lenniük. Ezután Buda visszafoglalására több mint fél évszázadon keresztül egyre<br />
kevesebb remény volt, azaz sürgősen tartós védelemre kellett berendezkedni, és a horvát végek mellett már<br />
Magyarországon is meglehetősen közel az osztrák tartományok határaihoz. Ez a végleges felismerés<br />
ragyogóan tükröződik abból a tervezetből, amelyet még Esztergom, Székesfehérvár és Pécs, azaz a Dunántúl<br />
három legfontosabb kulcsának elvesztése előtt készítettek Bécsben. A kimutatást Ferdinánd király<br />
haditanácsosai a szultán Magyarország ellen való készülődéséről 1542 végén érkező egyre aggasztóbb hírek<br />
hatására állították össze a Nürnbergben a következő esztendő első hónapjaiban tanácskozó birodalmi rendek<br />
számára. Ebben – miként arról az alábbi táblázat adatai tanúskodnak – részletesen számba vették, hogy egy<br />
Bécs elleni oszmán hadjárat esetén elsősorban a Duna mentén és a Dunántúlon fekvő várakba, városokba<br />
mekkora létszámú helyőrségekre lenne szükség: 166 3<br />
57Tervezet 1542 végéről a Német Birodalom rendjei számára arról, hogy Szülejmán<br />
szultán Bécs elleni támadása esetén milyen létszámú helyőrségekre<br />
lenne Magyarországon szükség<br />
vár vagy város lovas gyalogos összesen<br />
Visegrád (a vár és a víziváros) – 600 600<br />
Ipolydamásd (kolostor) és Nógrád – 200 200<br />
Esztergom (a vár és a város) 500 könnyűlovas 2500 3000<br />
Esztergom mellett még mezei 1000 könnyűlovas 8000 9000<br />
szolgálatban<br />
Pécs (a vár és a város) 500 könnyűlovas 1500 2000<br />
Tata 100 könnyűlovas 150 250<br />
Komárom – 500 500<br />
Eger (a vár és a város) 2000 könnyűlovas 500 2500<br />
Pozsony – 2000 2000<br />
Nagyszombat 1000 könnyűlovas 1000 2000<br />
Magyaróvár – 500 500<br />
Sopron 500 könnyűlovas – 500<br />
Kismarton 500 könnyűlovas – 500<br />
Bruck an der Leitha 2000 könnyűlovas 500 2500<br />
Bécsújhely 2000 könnyűlovas 500 2500<br />
Bécs 2000 8000 10 000<br />
Varasd 400 200 600<br />
flotta (olaszok és naszádosok) – 10 000 10 000<br />
1641 Meyer, 1879., Károlyi, 1880/1., Károlyi, 1880/2., Traut, 1892. és újabban Liepold, 1998. 237–252.<br />
1652 Perényi kiiktatása a magyarországi politikai és katonai életből számos tekintetben igen hasznos volt<br />
még a magyar rendek számára is, hiszen a nagyravágyó főúr igen gyakran hajlott a leggátlástalanabb, csakis<br />
saját hatalmát és előremenetelét segítő megoldásokra és azok közé tartozott, akik a Mohács utáni káoszban a<br />
legnagyobbakat halaszták a zavarosban.<br />
1663 „Verczaichnuß der Schlösser, Stött unnd Päß, so nach Gelegenhait des Thurckhen personlichen<br />
Anczugs, jenet- unnd herdißhalb der Thuenaw mit nachbestimpter Anczal Fußvolckhs unnd geringen Pherdtn<br />
der unvermeidlichen Notturfft nach beseczt werden sollen unnd muessen.” ÖStA HHStA MEA RTA Fasc. 8.<br />
Konv. 4. fol. 22–24.