A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

várnagyának 134 18 a pontos feladatkörét az utóbbi utasításából ismerjük, amelyet Várday Pál helytartó (1542–
1549) és ifjabb Niklas Graf zu Salm und Neuburg királyi főhadparancsnok (1546–1550) állított ki. 135 19
Eszerint a rendek által felfogadott országos főkapitányoknak a Dunántúl területére irányuló török portyák
megszűréséről, egy-egy kisebb-nagyobb ostromlott vár felmentéséről, valamint általában a végvárak és a
vármegyék mindenféle hadügyi kérdésének az irányításáról kellett gondoskodniuk. Ennek végrehajtásához
az uralkodó által külön fizetett maximum néhány száz fős főkapitányi lovascsapaton kívül az országgyűlésen
megszavazott hadiadóból (dica, subsidium, contributio) tartott katonák álltak rendelkezésükre, függetlenül
attól, hogy azok a Dunántúlon egy-egy várban vagy éppen táborban teljesítettek szolgálatot. A főkapitány
49fizetését szintén ugyanezen jövedelmekből, valamint az 1542-ben megszavazott, de igen kevéssé bevált új
vagyonadóból, a nemesek által is fizetendő hatvanadból (sexagesima) 136 20 kellett biztosítani. 137 21
A dunántúli főkapitányok hadiadóból felfogadott katonaságának a létszámát igen nehéz megbecsülnünk,
miként arra vonatkozóan is meglehetősen kevés adattal rendelkezünk, hogy az 1540-es években ezek a
katonák mely várakban teljesítettek szolgálatot. Biztosan tudjuk, hogy 1543-ban a főkapitányi katonaságból
mintegy 200 főnyi lovas Alapy János és a későbbi komáromi főkapitány (1552–1562), pakosi Paksy János
kapitánysága alatt az akkor még keresztény kézben lévő Pécs várában teljesített szolgálatot. 138 22 Egyedül
1546-ból Késás Pál idejéből rendelkezünk pontos adatokkal arra vonatkozóan, hogy mely várak és mekkora
katonasággal tartoztak a főkapitány hatáskörébe, azaz mely várakban tartottak ez időben az előírások szerint
hadiadóból fizetett őrséget. 139 23 Szinte bizonyos, hogy a korábban Pécsen szolgáló katonák nagy része a Dél-
Dunántúl kulcsává előlépő Szigetváron teljesített szolgálatot, 140 24 hiszen ekkor az uralkodó által fizetett
őrségen kívül a dikából 80 lovast és 300 gyalogot kellett állomásoztatni az Almás patak mocsarában fekvő
erősségben. Szigetvár hátországában Kaposújváron 50 lovas, 141 25 Korotnán 50 huszár és 20 gyalog, a mai
Bakháza közelében fekvő, kis Pácod várában 25 lovas és 16 gyalog, Somogyváron 25 lovas és 50 gyalogos,
Dombóváron 12 huszár és 100 hajdú, Lak várában 12 lovas és 16 gyalog, Babócsán pedig 50 gyalog őrködött
a dunántúli főkapitány parancsnoksága alatt. Maga Késás mindezek mellett rendelkezett még 100 fős
főkapitányi lovascsapatával, továbbá a területen szolgált gersei Pethő János 50 huszárral, Magyar Bálint és
Bocskai Ferenc pedig egy-egy negyedszázad fős lovasegységgel. A Balatontól délre fekvő területeken tehát
összesen 454 huszár és 552 hajdú, azaz 1006 katona teljesített szolgálatot a fent említett végvárakban vagy
kapitányok mellett a dunántúli főkapitány parancsnoksága alatt.
A Balatontól északra a Duna vonaláig, a Győr előterében fekvő várakban még ennél is kevesebb katonát
állítottak szolgálatba – legalábbis az előírt keretlétszámok szerint 142 26 – a dikából befolyt jövedelmekből,
13418 Bessenyei, 1994. 195.: No. 267.
13519 „Instructio reverendissimi domini archiepiscopi Strigoniensis, summi cancellarii et locumtenentis ac
spectabilis et magnifici domini Nicolai Comitis a Salmis et Newburg, suppremi cubicularii, consiliarii et
generalis Regiae Maiestatis capitanei etc. egregio domino Paulo Kesas, vicecapitaneo suppremo in partibus
regni Hungariae Transdanubium die 7. Junii anno 1546 Posonii data.” ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2.
1546. fol. 18–20.
13620 1542. évi besztercebányai: 28. tc. és 1542. évi pozsonyi 11–13. tc. CJH, 72–73. és 86–87., valamint
Szekfű, 1935. 129.
13721 „Solucio spectabilis et magnifici domini, Thomae de Nadasd suppremi capitanei etc. de primo
subsidio unius floreni et medietatis sexagesimae anni 1543 ad primum quartale anni.” MOL E 185 MKA
Nádasdy cs. lt. Tétel 2. fol. 26.
13822 Szakály, 1996/2. 155–156.
13923 „Anno 1546. Solucio facienda ad loca et militibus sub capitaneatu egregii domini Pauli Kesas
existentibus.” (Készítette: Pétervárady Balázs.) MOL E 554 MKA Vár. és kam. iratok Fol. Lat. 851. fol. 11–
13.
14024 Vö. ezzel kapcsolatban 1548-ból: Timár, 1989. 78. és 83.
14125 Dersffy István és Farkas ez évi számadása szerint viszont a dikából fizetett 50 lovas mellett még
ugyanennyi gyalog is szolgált a hadiadóból befolyt jövedelmekből a várban, bár fizetésük meglehetősen
akadozott. Szakály, 1975. 96.
14226 Már itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a 16–17. századból – a Haditanács, a különböző
kamarák és családok levéltárainak selejtezései következtében sajnos – elenyésző számban maradtak fenn
mustrajegyzékek (Musterregister), amelyek alapján napról napra tudnánk nyomon követni, hogy egy
uralkodói, magyar kamarai fizetésű vagy (miként jelen esetben) a rendek által fizetett hadiadóból ellátott
várban adott időpontban ténylegesen mennyi katona szolgált. Ezek helyett elsősorban csak a hadvezetés által
elfogadott hivatalos keretlétszámokkal (az úgynevezett Kriegsstaatokkal) számolhatunk, amelyek –