A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
feladata a város és a vár őrzésén kívül a vár erődítésein délelőttönként négy, délutánonként pedig hat óra<br />
sáncmunka volt. 116 25 Mindez azt jelentette, hogy egy ideig legalábbis lovas és gyalogos őrség egyaránt<br />
szolgált a Rába partján, miközben 1537-ben már a vár és a város erődítése is megkezdődött. Győr<br />
jelentősége tehát – noha ekkor még Bécs védelme szempontjából messze elmaradt Esztergométól és<br />
Komárométól – éppen Bakith tevékenységének köszönhetően emelkedett. Az ő jelentései alapján Bécsben<br />
felismerték, hogy Győr a Pápa és Székesfehérvár felől érkező ellenséges betörésekkel szemben pótolhatatlan<br />
erősség, Esztergom vagy Komárom esetleges elvesztése esetén pedig kiválóan alkalmas lehet e várak<br />
szerepének átvételére.<br />
45IV. Az első eredmények az Észak-Dunántúl és Alsó-Ausztria védelmében<br />
(1541–1556)<br />
1541-ben valóban bekövetkezett az, amitől mindkét magyar király hívei rettegtek. Szülejmán szultán – egy<br />
évtizednyi keleten és a Mediterráneumban való lekötöttség, valamint magyarországi habozás után – végül<br />
rászánta magát arra, amit már akár 1526-ban vagy 1529-ben is könnyen megvalósíthatott volna, nevezetesen<br />
a középkori magyar főváros, Buda elfoglalására. Erre a lépésre bizonyos szultáni udvari körök egyre<br />
fokozódó nyomása mellett – akik úgy vélték, hogy kevesebb költségbe kerül a birodalomnak Magyarország<br />
megszállása, mint Szapolyai támogatása – mindenekelőtt maga a két keresztény fél kényszeríttette rá:<br />
egyrészt a Ferdinánd és Szapolyai között létrejött 1538. évi váradi egyezménynek a Portán történő<br />
beárulásával, másrészt a Buda elfoglalására 1540-ben Vels, majd a következő esztendőben Roggendorf<br />
főhadparancsnok által vezetett hadjáratokkal. A szultán mindezek következtében rádöbbenni kényszerült,<br />
hogy lassacskán már Magyarország megszerzése sem lehetséges számára a <strong>Habsburg</strong>ok legyőzése nélkül.<br />
Ezért korábbi taktikáját megváltoztatva a legfőbb cél megvalósításához, Bécs elfoglalásához először az oda<br />
vezető utat biztosító magyarországi területeket, mintegy támaszpontot foglalta el. 117 1 Ezen koncepció<br />
jegyében szállta meg tehát 1541-ben oly különleges körülmények között Budát, majd vette körül várgyűrűvel<br />
1543-ban személyesen vezetett, úgynevezett „esztergomi hadjárata”, illetve a helyi török erők elkövetkező<br />
esztendőben végrehajtott akciói során. Noha terveivel ellentétben 1543-ban nem jutott el az osztrák főváros<br />
alá, a török csapatok megszállták Esztergomot, az 1540-ben Ferdinánd király kezébe került Székesfehérvárt<br />
és Tatát, valamint a Dél-Dunántúlon Pécset, 1544-ben pedig Vácot, Nógrádot, Hatvant és több kisebb<br />
erősséget. 118 2<br />
Buda török kézre kerülése óriási rémületet keltett Bécsben, ezért 1542-ben a <strong>Habsburg</strong> hadvezetés V. Károly<br />
császár támogatásával és Joachim brandenburgi őrgróf vezetésével kísérletet tett a középkori magyar főváros<br />
visszafoglalására. 119 3 A német birodalom Buda ellen vezetett „nagy hadivállalata” azonban teljes kudarccal<br />
végződött. Ferdinánd király bécsi haditanácsosainak és a magyar rendek első emberének, a lemondott Thurzó<br />
Elek helyére 1542. december 30-án kinevezett 120 4 Várday Pál helytartónak ezért végleg be kellett látnia, az<br />
oszmánok immáron tartósan rendezkednek be Magyarországon, és ha velük szemben meg akarják őrizni az<br />
ország még megmaradt részeit, akkor azonnali védelmi intézkedések meghozatalára van szükség. A másfél<br />
évszázadra Pozsonyba visszaszorult magyar rendek és a bécsi haditanácsosok, valamint a legérintettebb alsóausztriai<br />
tartomány rendjei pedig – szerencsére – valóban nem késlekedtek az 1540-es években. 46Az 1556-<br />
ig terjedő újabb periódusban az új határvédelmi rendszer kiépítése érdekében megtették az első legsürgősebb<br />
és már komoly eredményeket hozó intézkedéseket azokon a területeken, amelyeket az 1530-as években a<br />
11625 A gyalogok havi fizetése összesen mintegy 1060 rajnai forintot tett ki. A szomszédos Magyaróváron és<br />
Szombathelyen ugyanaekkor együttesen 100 gyalog szolgált Sebastian von Rabenstein kapitánysága alatt,<br />
aki ezekben az esztendőkben katonáival rövid időre Győrben is megfordult. ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr.<br />
15. 1567. Okt. fol. 20. és Villányi, 1882. 32. Vö. még: „pedites Boemos et Hungaros, circiter trecentos in eo<br />
habeam.” Bakith Pál I. Ferdinándhoz. 1537. június 3., Bécs. Bessenyei, 1994. 131–132.: No. 181.<br />
1171 Minderre lásd legújabban összefoglalóan: Fodor, 1998/2. 9–12.<br />
1182 Hegyi, 1995/1. 81.; Hegyi, 1996. 51. és Hegyi, 1998. 30–31. A törökök által feldúlt, de meg nem tartott<br />
Tata 1540 szeptember végén, Székesfehérvár pedig decemberben került I. Ferdinánd fennhatósága alá.<br />
Tatára: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. fol. 192–193. Baranyay Mátyás tatai kapitány<br />
(praefectus) oklevele a <strong>Habsburg</strong> uralkodóhoz való átállásáról.; Székesfehérvárra: Veress D. Cs.–Siklósi,<br />
1990. 48.<br />
1193 Az 1542. évi hadjáratra l.: Meyer, 1879.; Károlyi, 1880/1.; Károlyi, 1880/2.; Traut, 1892. és egy<br />
évszázad után újabban Liepold, 1998. 237–252.<br />
1204 Kiss I., 1908. 358–360.: No. XIX–XX.