A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

seregeket, amelyekhez szükség esetén több ízben maga is csatlakozott, általában mint a királyi huszárság
főkapitánya (generalis/supremus capitaneus husaronum Regiae Maiestatis), 107 16 amely címmel ez időben
büszkélkedhetett. Mindemellett korábbi 43rác kapcsolatai révén – akik egészen bámulatos török
kémhálózatot működtettek 108 17 – állandó jelleggel és meglehetősen pontos információkat szolgáltatott a
főhadparancsnokok és a bécsi haditanácsosok számára Szülejmán szultán, a határ menti török erők és
Szapolyai híveinek terveiről. 109 18 Ezeknek a szolgálatoknak azonban mindenekelőtt a környék lakossága és
Győr mezővárosának polgárai szenvedték meg az óriási árát. Bár az utolsó szerb despotává 1537
szeptemberében kinevezett 110 19 Bakith valóban kiváló lovaskapitány és hírszerző volt, katonáinak
fosztogatásai és erőszakoskodásai – amelyek természetesen az ő anyagi gyarapodását szolgálták – bő fél
évtizedre rettegést és pusztítást hoztak a vidékre. 111 20 Mindez viszont elsősorban annak volt következménye,
hogy Bakith korábbi fizetései elmaradásáért kapta meg a győri püspökség jövedelmeit, amelyekből amennyit
csak tudott, igyekezett kipréselni. Ráadásul Török Bálint Bakithcsal, majd testvérével, Péterrel vívott
háborúskodásának szintén Győr és vidéke szenvedte kárát. 1538 márciusában Enying felégetésére és Pápa
megtámadására válaszul Török katonái meglepték Győr városát és szinte teljesen kifosztották a váralját,
valamint a külvárosokat. Az okozott kár óriási volt, mintegy 25 000 magyar forintra rúgott. 112 21
Győr püspöki várába és a mezővárosba tehát – Lamberg kapitány rövid ideig ott állomásozó német
gyalogosai után – 1530-tól állandó könnyűlovas-őrség került, amelyet az uralkodó magyarországi és külföldi
jövedelmeiből fizettek. Idegen gyalogságot ugyanakkor 1537-ig nem rendeltek a városba, de ez Esztergom és
Komárom birtokában nem is volt szükséges. Az esztendő elején azonban Thurzó Elek arról adott hírt
uralkodójának, hogy a Budán gyülekező török naszádosok Komáromot vagy Győrt kívánják megütni, hogy
ezzel hiúsítsák meg Ferdinánd készülő szlavóniai hadjáratát, amelyről már kémeik útján értesültek. 113 22
Áprilisban ugyanekkor Bakith arról értesítette a bécsi haditanácsosokat, hogy Török Bálint szintén
Esztergom vagy Győr ostromára készül. Egyrészt az ellenséges támadásokra való felkészülés érdekében,
másrészt, hogy minél több lovast vihessen magával említett akcióira, Bakith 200-300 gyalogot kért Győrbe,
akik – miként kérelmét indokolta – a vár védelemre sokkal alkalmasabbak, mint lovasai. 114 23
A könnyűlovas-kapitány kérése meghallgatásra talált. Ferdinánd király Bakith április elején kelt levelére
rendeletet intézett bécsi haditanácsosaihoz, hogyha Győr valóban olyan kedvező helyen fekszik, hogy onnan
az ellenség portyáit el lehet hárítani, akkor 44300 gyalogost rendeljenek a városba. 115 24 Ez 1537 közepére
megvalósult, hiszen ekkor egy bizonyos Niklas Worhotha parancsnoksága alatt 254 cseh sáncépítő gyalog
(Schanzknecht) szolgált már a Rába parti városban. Ezeknek a speciális gyalogoknak–munkásoknak a
10716 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 14. Konv. C. fol. 44. Bakith Pál Szalaházy Tamás egri püppökhöz
és Pozsonyban tartózkodó urakhoz. 1530. március 6., Győr. és MOL E 200 MKA Acta div. fam. Tétel 5.,
Bánffy cs. iratai fol. 1. Bakith Pál Bánffy Boldizsárhoz. 1531. június 25., Győr.; Bakith mezei szolgálatára
lásd például 1530. december 22-én a visegrádi táborból („ex castris Maiestatis Vestrae ad civitatem
Wissegrad positis”) I. Ferdinánd írott levelét: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 16. Konv. C. fol. 15–16.
10817 Fenyvesi, 1997. 2–3. és 9.
10918 Több jelentése közül lásd például: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 30. Konv. D. fol. 5–6. 1530.
április 3.
11019 Lemajiæ, 1995. 99–100. és az 1537. szeptember 20-án Bécsben kelt kinevező okirat kiadása: Uo. 137.
Vö. még: Fenyvesi, 1997. 10.
11120 Bakith katonáinak visszaéléseire lásd példaként Győr városának panaszlevelét Újlaky Ferenc győri
püspökhöz 1537. november 24-ről: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 33. Konv. A. fol. 84. Vö. még Bedy,
1933. 145. és ETE, II–III. köt. passim.
11221 Gecsényi, 1976. 201. és Bessenyei, 1994. 157–158.: No. 214–214. Vö. még az 1539. évi kártételekre:
Uo. 174–175.: No. 241.
11322 ÖStA HHStA Hungarica AA Konv. B. fol. 102–103. Thurzó Elek I. Ferdinándhoz. 1537. február 26.,
Sempte. Kiadása: Bessenyei, 1994. 123–124.: No. 173.
11423 „Plurimum mittant Jaurinum, si non plures, solum trecentos aut ducentos pedites … Unum, quia
pedites ad conservacionem domus apciores melioresque, quam equites essent. … Aliud, cum equitibus his
externis bonum servicium exhibere possemus.” ÖStA HHStA Hungarica AA Konv. D. fol. 5–6. Bakith Pál a
bécsi haditanácsosokhoz. 1537. április 3., Szombathely.
11524 „Commissimus etiam praefatis bellicis nostris consiliariis, ut si locus Jauriensis ita natura sua munitus
talique modo provisus sit, ut ex eo hostium insultus arceri queant, aliquisque militum numerus sustineri
alique possit, eo trecentos pedites mitti curent.” Uo. fol. 58–59. I. Ferdinánd Bakith Pálhoz. 1537. április 20.,
Prága.