A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Magyaróvár, Trencsén, Sopron és Szombathely, valamint Győr és Szentmárton őrségéről is tárgyaltak. Ezek
a várak és városok viszont a három említett kulcserősség mögött ebben az időben nem bírtak komolyabb
jelentőséggel.
A témánk szempontjából fontos Győr, nevezetesen a város sarkában, a Mosoni-Duna és a Rába
összefolyásánál álló vár (castrum), ez időben még meglehetősen gyenge kis váracska volt. Szerepét a
törökök sem értékelték túlzottan, amikor 1529-ben – felgyújtván a várost – elvonultak mellette, noha rác
Bakith (Bakics) Pál könnyűlovasai egy akcióval igyekezték megzavarni a szultáni csapatok Rábán történő
átkelését. Kjátib Cselebi török történetíró ugyanis utóbb a hadjáratról és Bakith katonaságának ellenállásáról
az alábbi szavakkal emlékezett meg, egyúttal megmagyarázván Győr vára török nevének (Yanik kale, azaz
felégetett vár) eredetét: „A 935-ik évben [azaz 1529-ben], mikor Szülejmán szultán Bécs vára ellen ment,
ennek lakosai nem hódoltak meg, ezért a sáhi [azaz a szultán] parancsára széltében ágyúzták és külvárosa
elégett, innen nevezik Janik néven. Abban az időben még csak kis palánka volt [kiemelés tőlem – P. G.], de
azután igen erősen megépítették.” 99 8
Győr nagyszabású erődítésének megkezdésére – miként az oszmán történetíró helyesen állapította meg –
majd csak valóban később, az 1550-es évek közepétől került sor. Az 1530-as években a Győrt védelmező
könnyűlovas-kapitányra és egyúttal a püspöki jövedelmek birtokosára, laki Bakith (Bakics) Pálra (szerbül:
Pavle Bakiæ) 100 9 más feladatot 42bízott a bécsi katonai vezetés. I. Ferdinánd zsoldján Bakith korábban előbb
200 könnyűlovassal Esztergomban szolgált (1527–1528), majd a királyi naszádosok főkapitánya (1528–
1530) volt. 101 10 1530 februárjában azután Salm főhadparancsnok és az uralkodó haditanácsosai – miként
arról maga számolt be uralkodójának 102 11 – 200 könnyűlovasával Győr és Szentmárton váraiba rendelték,
hogy ezekből indított akcióval oltalmazza meg Szapolyai János híveivel szemben az említett két várat és a
környező vidéket. Erre a feladatra igen nagy szükség volt, hiszen ebben az időben Pápa vára a többször
pártot váltó enyingi Török Bálint, Palota pedig ugyancsak Szapolyai kezén (1538-tól bő két évtizedre
Podmaniczky Rafael) birtokában volt, sőt az 1529. évi török hadjárat óta Székesfehérvár is a keleten
berendezkedett magyar uralkodó fennhatósága alatt állt. 103 12 Szapolyai és hívei – köztük elsősorban a hozzá
1536-ban átpártolt Török – pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy Győr környékére indított
betörésekkel korlátozzák Ferdinánd király és Bakith észak-dunántúli befolyását. A könnyűlovas-kapitány
pedig 1537-ben már szinte szabályos háborút vívott egykori bajtársával, Törökkel a Balatontól északra fekvő
területeken. 104 13 Bakith feladata tehát összességében az ellenséges betörések feltartóztatása és a Ferdinánd
király fennhatósága alatti terület megoltalmazása volt.
A főtiszt alkalmas volt annak a feladatkörnek az ellátására, amelyre Bécsben kiszemelték, noha ennek
meglehetősen nagy ára volt. Előbb 200, majd 1530 októberétől már 300 könnyűlovasával 105 14 Bakithnak –
1537. október 7-én a Hans Katzianer vezette eszéki hadjárat során, a gorjáni (garai) ütközetben
bekövetkezett haláláig – sikerült megőriznie Ferdinánd fennhatóságát az említett két vár és a Rába vidékén,
valamint részben még a Balaton-felvidéken is, hiszen 1534-től devecseri Choron András révén Tihany várát
is ellenőrzése alatt tartotta. 106 15 Ezzel pedig oldalról biztosította a Duna mentén felvonuló főhadparancsnoki
998 Karácson, 1916. 223. Idézte már: Jenei F., 1971. 123. és Gecsényi., 1976. 200.
1009 Bakith életpályájára az eddigi legteljesebb összefoglalás, ugyan főként a korábban kiadott iratanyag
alapján: Lemajiæ, 1995. Vö. még ETE, II–III. köt. passim; Bessenyei, 1994. passim és Fenyvesi, 1997.,
valamint Tímár György előadását (Egy méltatlanul vagy méltán elfelejtett főúr a Mohács utáni évtizedekből
/Bakics Pál/) az 1998. február 13–14-én Szigetváron tartott Törökkori kutatások a XVI–XVII. századból
című konferencián. Bakithra mint a győri püspöki jövedelmek birtokosára lásd: Gecsényi, 1976. 200–201. és
Gecsényi, 1998. 193–194.
10110 MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 1. fol. 462–463. Elszámolás Bakithcsal különféle
szolgálatairól. Vö. még Lemajiæ, 1995. 59–61.
10211 „Ex voluntate ac deliberacione dominorum capitaneorum ac consiliariorum belli Maiestatis Vestrae
proficiscor unacum ducentis meis equitibus et aliis servitoribus Maiestatis Vestrae ad castra Jaurinum et
Montem Sancti Martini, defensurus illa loca ab irrupcionibus hostium.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc.
14. Konv. B. fol. 24–25. Bakith Pál I. Ferdinándhoz. 1530. Február 14., Pozsony. Vö. még Lemajiæ, 1995.
68–69.
10312 Pápára: Bessenyei, 1994. X–XIII.; Szakály, 1994. 127. és 133–134. és Sebestyén, 1998.; Palotára:
Szíj, 1960. 59. és Székesfehérvárra: Veress D. Cs.–Siklósi, 1990. 45–46.
10413 Lemajiæ, 1995. 90–107. Vö. még: Bessenyei, 1994. XX. és Sebestyén, 1998. 43–44.
10514 MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 1. fol. 462–463.
10615 PRT, X. köt. 145–146. Vö. még Mednyánszky, 1885.