A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

század folyamán alapvető jelentőséggel bírt. 92 1 Szülejmán szultán 1529-ben ennek mentén jutott el az
osztrák főváros alá, de Ferdinánd király főhadparancsnokai is erre támaszkodva indultak 1527-től
magyarországi hadjárataikra. A Duna vonalának biztosítása tehát egyrészt Bécs és az osztrák tartományok
védelme, másrészt a hadfelvonulási út ellenőrzése miatt a bécsi hadvezetés számára kulcsfontosságú volt. Az
ezen feladatok ellátására alkalmas várak megszerzése, őrséggel való ellátása, felszerelése és megerődítése
ezért I. Ferdinánd hadvezetésének legelső feladatai közé kellett, hogy tartozzon. Nem véletlen, hogy a
magyar uralkodó megválasztása után, de még megkoronázása előtt, 1527 augusztusában az előbb Kázmér
brandenburgi őrgróf, majd az ő halála után 93 2 idősebb Niklas Graf zu Salm vezette hadjárat alkalmával sorra
foglalta el a Duna szomszédságában fekvő várakat (augusztus 7-én Győrt, 9-én Komáromot, végül 12-én
Esztergomot). Az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat idején azonban e várak főként idegen őrsége – nem
tudván ellenállni a felvonuló hatalmas túlerőnek – gyorsan megfutott, így az esztendő decemberében Salm
újabb főhadparancsnoksága alatt ismét sor került előbb Győr és Komárom, majd 1530 októberében a
Wilhelm Freiherr zu Roggendorf vezette expedíció idején Esztergom és Visegrád újbóli birtokba vételére is. 94
3
A főhadparancsnokok és a bécsi hadvezetés számára 1541-ig, sőt ténylegesen az 1543. évi újabb szultáni
hadjáratig, a Duna ellenőrzése és Bécs védelme érdekében elsősorban Esztergom és Komárom várai bírtak
kiemelt jelentőséggel. Egyrészt ezek az erődítmények már a középkorban is a magyar királyok előkelő várai
voltak, másrészt fekvésük és nagyságuk lehetővé tette, hogy bennük komolyabb létszámú német, olasz,
spanyol és magyar, gyalogos és lovas őrséget állomásoztassanak. Ráadásul Esztergom és a közeli Visegrád
arra is alkalmasnak kínálkozott, hogy onnan – elsősorban a rác és magyar naszádos katonaság segítségével –
állandó megfigyelés alatt tartsák a Szapolyai János kezére Szülejmán szultán támogatásával 1529-ben került
Budát. A magyar fővárosnak a másik magyar királytól való visszafoglalásáról a bécsi hadvezetés 1541-ig
nem mondott le, amit a Buda visszavételére 1530-ban, 1540-ben, majd 1541-ben indított, de sikertelenül
végződött hadjáratok kiválóan bizonyítanak.
Esztergom, Visegrád és Komárom kiemelt szerepe jól tükröződik abból a tervezetből, amelyet a bécsi
haditanácsosok – elsősorban Hans Katzianer javaslatai alapján – 1531 tavaszán dolgoztak ki. 95 4 Miután
január végén Ferdinánd és Szapolyai megbízottai Visegrádon – utóbb többször megújított – három hónapos
fegyverszünetet kötöttek, a 41bécsi hadvezetés szükségesnek tartotta (miként utóbb még oly sokszor a 16–17.
században) a hadi kiadások racionalizálását, azaz csökkentését. Bár Komáromban, abban az esetben, ha a
békesség valóban megvalósult volna, elképzelhetőnek tartottak jelentősebb csökkentést, de ezt csak az
események további kedvező alakulása és a Katzianerrel való újabb tárgyalások után vélték kivételezhetőnek.
Esztergom és Visegrád esetében viszont egyetlen szóval sem beszéltek spórolásról, sőt állandó és megfelelő
módon történő ellátásukat szorgalmazták. 96 5 Erre valóban nagy szükség viszont, hiszen a Magyar Kamara
még a következő esztendő tavaszán is arról panaszkodott az uralkodónak, hogy a két vár nincs megfelelően
ellátva, és ezért egy jelentősebb török támadással szemben csak két-három napig tarthatnak ki. 97 6 A bécsi
hadvezetés szorult lehetőségeihez mérten, de megpróbált gondoskodni ellátásukról, sőt ha nem is nagy
volumenben, de bizonyos kezdetleges erődítési munkálatokat is megkezdtek ez időben a két erősségben. 98 7 A
haditanácsosok 1531 tavaszán ugyanakkor a Duna-parti várak mellett még a hátországukban fekvő
921 Perjés, 1963. 131–133. és újabban a törökök szempontjából: Hegyi, 1998. 30–31.
932 Newald, 1879/2. 66.: 3. jegyz. és Pálffy, 1997/4. 68.
943 Győrre: Gecsényi., 1976. 199–200.; Komáromra: Kecskés, 1984. 39–42. és 60.; Esztergomra: Csorba,
1978. 55. és 64–67., ill. ETE, II. köt. 66–68.: No. 69. (Esztergom átadási szerződése. 1530. október 26.) és a
Szapolyai fennhatósága alatt 1540-ig maradt Tatára, amelynek élén Baranyay Mátyás kapitány állt:
Rohrbacher, 1888. 104. és Bíró, é. n. 189.
954 „Aufzaichnuß, welchermassen yeczo die Fleckhen in Hungern auf angeennden Anstannd weitter beseczt
und
furnemlich der Chostten geringert werden solle.” (1531. április 29., hely nélkül) HL TGy 1531/1.
965 „Ratten sy, daz Ir Majestät Grann unnd Plinttenpurg in ains, als den anndern were stattlich unnd wol
besecz, auf bayd Fleckhen im drey hundert Sold, verordnen, wie dann die Notturfft hoch erfordert.” HL TGy
1531/1.
976 Bártfai Sz., 1938. 376.: No. 1510.
987 A komáromi erődítésekre lásd: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 35. Konv. C. fol. 196–200. Niklas
Graf zu Salm und Neuburg jelentése I. Ferdinándhoz komáromi várszemléjéről. 1538. június 17., Bécs. és
Détshy, 1994. 227.; valamint Kapossy, 1956. 47.: No. 1. (1537) és No. 3. (1538); továbbá Kecskés, 1984.
61–62. Vö. még Domokos, 1997/1. 70.; Esztergomra: Csorba, 1978. 76. és ÖStA HHStA Hungarica AA
Fasc. 23. Konv. B. fol. 67. 1533. október 14.