A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Ferdinándot, hogy intézzen parancsot Nádasdy Tamás budai udvarbíróhoz, hogy bocsássa be az említett
katonaságot a várba, a magyar tanácsosoknak pedig, hogy gondoskodjanak a gyalogok élelemmel történő
ellátásáról. Két esztendővel később ők intézkedtek az esztergomi spanyol zsoldosok lázadása, a Dunán
szolgáló naszádosok ellátása, valamint a huszárok és nehézlovasok fizetése, 1538-ban pedig a Győr és
Sopron vidéki salétromtermelés ügyében is. Sőt ők informálták állandó jelleggel uralkodójukat a törökökkel
és Szapolyaival való diplomáciai tárgyalásokról, azaz a keleti külpolitika legfontosabb kérdéseiről is. 82 30
Végül, ami témánk szempontjából a leglényegesebb, a hadszíntéren a királyi csapatok és helyőrségek
mindenféle problémájáról éppen a rendelkezéseik alapján intézkedő főhadparancsnokoktól kapott
információk alapján többnyire már ekkor is ők hozták meg a végső központi döntéseket, hogy hova, mekkora
és milyen összetételű őrséget kell rendelni. Azaz a tartományokat a törökökkel és Szapolyaival szemben
oltalmazó magyar királyságra vonatkozóan a (még csak kezdetleges) védelmi koncepcióról leginkább a bécsi
haditanácsosok és a főhadparancsnokok döntöttek. A döntések meghozatala előtt természetszerűleg kikérték
az Udvari Kamara (Hofkammer) tanácsosainak, valamint a tapasztaltabb magyar és rác főtiszteknek (Pekry
Lajos vagy Bakith Pál) és a magyar tanácsosoknak 37véleményét is. 83 31 A magyar hadügy irányításában
egyre nagyobb szerephez jutó bécsi haditanácsosokból álló tanácskozó testületet pedig már néha ebben az
időben is consilium bellicum vagy consilium belli néven emlegették. 84 32
Sőt ebben az időben a bécsi haditanácsosok és a főhadparancsnokok számos esetben már nemcsak
magyarországi hadügyi kérdésekben, de nem katonai vonatkozású, elsősorban a nádor és a helytartó jogkörét
érintő ügyekben is intézkedtek. 1531 őszén például a haditanácsosok a Thurzó Elek és Hans Katzianer között
az újhelyi harmincad kapcsán felmerült ellentétet próbálták – ugyan meglehetősen vonakodva – rendezni. 85
33 Egy esztendővel később pedig maga Katzianer már főhadparancsnokként úgymond „ex autoritate
capitaneatus nostri generalis” adott uralkodója nevében kegyelmet, előbb a Ferdinánd pártjára áttért Balassa
Menyhértnek, majd Homonnay Györgynek és Balassa Jánosnak, végül pedig Kisbalay Jánosnak. 86 34 Sőt
1540 őszén utódja, Leonhard Freiherr von Vels már – ugyan teljesen jogtalanul – birtokadományozással is
megpróbálkozott, midőn Török Bálint egykori birtokát, a Győr megyei Gönyűt Simándy Péter deáknak
adta. 87 35
A magyar rendek hadügyekben jártas képviselői, elsősorban Báthory nádor, majd Thurzó helytartó szintén
tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a hadügy irányításának az adott szituációban mekkora tétje van.
Igyekeztek tehát minél többet megőrizni azon hadügyi jogkörükből és pozíciójukból, amelyet Mohács előtt
az ország védelmének irányításában betöltöttek. Mindez remekül tükröződik például Thurzó azon
feltételeiből, amelyeket a helytartói tiszt elvállalása kapcsán 1532 októberében nyújtott be uralkodójának.
Kifejtette, hogy feladatait nem tudja megfelelően ellátni, ha a főhadparancsnoktól nem kap meg minden
segítséget, sőt ha nem rendelkezik hozzá hasonló jogkörrel. 88 36 Thurzó mégsem ér(het)te el célját, mivel
8230 Az említés sorrendjében: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 11. Konv. C. fol. 99–100. és fol. 110.; Uo.
Fasc. 17. Konv. D. fol. 52. és Konv. E. fol. 32–35., fol. 129–132. stb.; MOL E 21 Ben. Res. 1538. május 1.,
Prága. I. Ferdinánd a Magyar Kamarához.; ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 15. Konv. C. fol. 85–86. és
Fasc. 17. Konv. D. fol. 51. Vö. még ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1534. fol. 12–13. és Uo. 1538. fol.
36–47. Végül a hadiposta koordinálására lásd Wlcek, 1945. 103–104., ill. Bécs erődítéseinek felügyeletére:
Camesina, 1881. 51–62.: No. II–XI.
8331 Egy igen korai remek példa 1531-ből: „Aufzaichnuß, welchermassen yeczo die Fleckhen in Hungern
auf angeennden Anstannd weitter beseczt und furnemlich der Chostten geringert werden solle.” (1531. április
29., hely nélkül) HL TGy 1531/1.
8432 Lásd például 1534 májusából: ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1534. fol. 12–13.
8533 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 18. Konv. E. fol. 13–16. Thurzó Elek I. Ferdinándhoz. 1531. október
6., Sempte és Uo. Fasc. 19. Konv. A. fol. 1–2. Thurzó szintén Ferdinándhoz. 1531. november 1., Sempte.
8634 Uo. Fasc. 18. Konv. E. fol. 35. 1532. október 17., november 30. és december 5.
8735 Uo. Fasc. 43. Konv. B. fol. 239. (Dátum nélkül, de valószínűleg 1540. szeptember 29-én. A datálásra:
Uo. fol. 194. 1540. szeptember 29., „ex castris in villa Geniow” és MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol.
118–119., ill. ETE, III. köt. 493–494.: No. 500. szintén 1540. szeptember 29., „in castris ex villa Genew”)
Vels „adománya” ezért is különösen érdekes, mert Gönyűt – három másik faluval (Ság, Táp és Szentmiklós)
együtt – I. Ferdinánd Török Bálint elpártolása, azaz hűtlenségbe esése után 1537. október 4-én a
szentmártoni apátságnak adta. PRT, IV. köt. 689–690.: No. 11. és ETE, III. köt. 191–192.: No. 205. Vö. még
Wilhelm von Roggendorf egy hasonló adományára: Bártfai Sz., 1938. 385.: No. 1551.
8836 „Noverit Maiestas Vestra me nihil plane sine auxilio capitanei Maiestatis Vestrae et illius auctoritate in
hoc officio servire posse.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 21. Konv. A. fol. 42–43. Kiadása: Kiss I.,
1908. 346.: No. XI. Vö. még Uo. XXXII.