A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
tisztség-elnevezéssel titulálták, 78 26 gyakran viszont csak haditanácsosoknak nevezték, ami olykor nagy<br />
problémát jelent, hogy megkülönböztessük őket a főhadparancsnokok mellett működő és az osztrák<br />
tartományok által delegált haditanácsosoktól. Az 1520-as évek legvégén tehát éppen a magyarországi<br />
főhadparancsnokok tevékenységével összefüggésben kezdődött meg Bécsben egy a hadügyet irányító<br />
központi szerv – a későbbi Udvari Haditanács – csíráinak kialakulása, amelynek azután a törökellenes<br />
határvédelem szempontjából páratlan jelentősége lett.<br />
Ennek az igen fontos szerepnek legalább részleges kialakulásában már az 1530-as éveknek meghatározó<br />
része volt. Mindez elsősorban a bécsi udvarnak a főhadparancsnokok magyarországi tevékenysége kapcsán<br />
felmerülő másik jelentős problémájával, a magyar rendekkel és főméltóságokkal való kapcsolatával függött<br />
össze. Attól a pillanattól kezdve, hogy az osztrák rendek által fizetett első idegen katona Magyarország<br />
földjére lépett, állandó ellentétek merültek fel egyrészt a királyi csapatok, másrészt a magyarországi hadügy<br />
irányítása kapcsán. A magyar rendek és legfőbb hadügyi vezetőik, Báthory István nádor (1519–1530) és<br />
helytartó (1528–1530), majd Szalaházy Tamás és Thurzó Elek ideiglenesen megbízott, végül Thurzó<br />
egyedüli rendes helytartó (1532–1542) ugyanis a Mohács előtti gyakorlatnak megfelelően és az 1485. évi<br />
nádori cikkelyek értelmében 79 27 a magyarországi csapatok főkapitányának a nádort vagy – a tisztség<br />
üresedése esetén – az uralkodó személyében eljáró helytartót tekintették. Ez saját szempontjukból nézve<br />
teljességgel érthető volt, hiszen pályáik mind a Mohács előtti Magyarországon indultak és értek el már akkor<br />
és ott igen magas szintre. 80 28 1526 után azonban, noha egyenesen vezetett útjuk Ferdinánd király táborába,<br />
meglehetősen különös helyzetbe kerültek, hiszen fokozatosan kellett rádöbbenniük arra, hogy azt a hadügyet,<br />
amelyet Mohács előtt a királyi tanácsból kizárólag ők irányítottak, egyre inkább kezdték tőlük átvenni az<br />
idegen 36főhadparancsnokok és a tartományi, valamint a Bécsben székelő haditanácsosok. A hadügy<br />
irányításából, azaz ténylegesen az egyik legfontosabb hatalmi szférából való kiszorulással magyarázható<br />
tehát különösen Thurzó többszöri heves kirohanása, valamint a rendek állandó országgyűlési sérelmei a<br />
főhadparancsnokokkal szemben. 81 29<br />
Ferdinánd és bécsi haditanácsosai tudatában annak, hogy a magyar rendek Szapolyai vagy a törökök ellen az<br />
idegen segélyhadak nélkül komolyabb eredményeket nem érhetnek el, meglehetősen magabiztosan kezelték<br />
a hadügy irányításának problémáját. Valószínűleg felismerték, hogy ez a korszak egyik legfontosabb és<br />
legnagyobb következményekkel járó kérdése, hiszen a magyar királyságot az osztrák tartományok és a<br />
birodalom megoltalmazására csak akkor használhatják ütköző- és védőzónaként, ha az ország hadügyének<br />
központi irányítását átveszik a magyar rendektől. Ennek a fontos feladatnak a végrehajtására a<br />
főhadparancsnokok tökéletesen alkalmasnak látszottak, hiszen a rendeknek az idegen segítségre<br />
mindenképpen szükségük volt. Miközben tehát a főhadparancsnokok a magyarországi hadjáratok és<br />
általában a hadügy helyi irányítását kapták Ferdinánd királytól megbízatásul, addig a Bécsben szolgáló<br />
haditanácsosoknak a hadszíntérről érkező katonai kérdésekben a végső döntések meghozatala lett a<br />
legfontosabb feladata.<br />
A főhadparancsnokoknak és a bécsi haditanácsosoknak egyre inkább sikerült ellátniuk ezt a feladatkört. A<br />
töredékesen fennmaradt adatokból tudjuk, hogy az expedíciók szervezése és irányítása mellett a<br />
magyarországi hadügyet érintő legkülönbözőbb kérdésekkel is ők foglalkoztak. 1529-ben például az akkor<br />
éppen Linzben egyeztető haditanácsosok két német zászlóalj Budára küldése ügyében rendelkeztek, és kérték<br />
7826 A haditanácsosok-hadbiztosok tisztség-elnevezéseire lásd az alábbi példákat: „die verordenntten<br />
Kriegscomissari und Rät zu Wienn” (1530. szeptember 17.) ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1530. fol. 6–<br />
7. (négy pecséttel); „Kriegsrätt zu Wien” (1530. november 14.) ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 16. Konv.<br />
B. fol. 84. és „Kriegscomissari unnd Rath zue Wienn” (szintén 1530. november 14.) ÖStA KA AFA<br />
1530/11/2. (négy pecséttel); „verordntn [sic!] Khriegsratte zu Wien” (1531. április 21.) ÖStA HHStA<br />
Hungarica AA Fasc. 17. Konv. D. fol. 51.; „verordent Kriegßrät und Commisäri zu Wien” (1531. május 23.)<br />
Uo. Konv. E. fol. 150.; „verordnete Räte und Kriegßcommissari in Wyenn” (1531. július 27.) MOL E 204<br />
MKA Missiles, I. Ferdinánd bécsi haditanácsosaihoz. 1531. július 27., Budweis; „consiliarii bellici Regiae<br />
Maiestatis Wiennae agentes” (1538. március 4.) ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1538. fol. 36. és fol. 39.;<br />
ill. „consiliarii belli Regiae Maiestatis Viennae constituti” (1538. március 20.) Uo. fol. 37–38.<br />
7927 „Negyedszer: ha valamikor az ország megszorult helyzete sürgősen kívánná és szükséges volna, hogy<br />
az országlakosok annak szüksége és szorgos megvédése érdekében fölkeljenek, a nádornak kell az ő vállalt<br />
tiszténél fogva az ország és az országlakosok közönséges és főkapitányának [generalis et supremus<br />
capitaneus regni et regnicolarum – P. G.] lennie és azokat vezetni, mindazonáltal a királyi felség parancsához<br />
és határozatához képest.” CJH, 1899. 398–399.: 4. cikkely.<br />
8028 Thurzó kapcsán lásd újabban: Erdélyi, 1998.<br />
8129 Kiss, 1908. CXXVIII–CXLIII.