A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

265Vels, 894 30 Leonhard Freiherr von (der Jüngere) 895 31
1526 előtt Itáliában szolgál V. Károly seregében (Hye-Kerkdal, 1966.)
1527–1529 Magyarországon szolgál I. Ferdinánd zsoldján mint a német gyalogság kapitánya
(Oberst über das deutsche Fußvolk in Ungarn) (1527–1528: ÖStA KA AFA 1528/3/7. II. és
1528/8/4. II., ill. Newald, 1879/2. 80.; 1529. aug. 31.: MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2.
fol. 118.)
1527–1545 † I. Ferdinánd kamarása (1527–1528: „edler in der Kammer” Fellner–Kretschmayr,
1907/Bd 2. 149.: No. 12/III/B.; A címet haláláig viseli.)
1527–1545 † I. Ferdinánd tanácsosa (1527–1528: Tirolból való tanácsos, 5 lovassal az
udvarban. Uo.; A címet haláláig viseli. Vö. 1545: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. fol.
34–37.)
1529 Bécs első török ostroma idején 7 zászlóaljnyi alsó-ausztriai gyalogos főkapitánya (Oberst
über 7 Fähnlein niederösterreichischer Fußknechte) (1528. aug. 14. V. személye már
felmerül a tisztségre. ÖStA KA AFA 1528/8/5. I.; Newald, 1879/2. 86., 117.: Beilage No.
10., ill. Hye-Kerkdal, 1966., valamint MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 118. és
újabban Liepold, 1998. 329., 415. és 420.)
1531 az alsó-ausztriai rendek fizette csapatok hadimarsallja Magyarországon (Feldmarschall)
(jan. 17. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 17. Konv. A. fol. 31–39., jan. 27. Uo. fol. 56–
57. és ápr. 25. Uo. Konv. D. fol. 62–63.)
1531. júl. I. Ferdinánd követeként részt vesz a Szapolyai Jánossal folytatott visegrádi
fegyverszüneti tárgyalásokon (Gooss, 1911. 17–20.: No. 7/A–D.; ápr. 20. Ferdinánd király
utasítása követei – köztük V. – számára. Uo. 18.)
1531–1545 † Landeshauptmann in Tirol (Hye-Kerkdal, 1966.; A tisztséget haláláig betölti.)
1534-ben – s talán a következő esztendőkben is – az alsó-ausztriai rendek fizette csapatok
hadimarsallja Magyarországon (Feldmarschall) (1534. júl. 27. MOL I 28 Gévay-hagyaték
Tétel 2. fol. 118. Vö. még: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 75. Konv. A. fol. 66–67.)
1537–1538 királyi főhadparancsnok Magyarországon (1537. febr. 21. Engedelmességre intő
levél a Magyarországon, mindenekelőtt Kassa környékén állomásozó királyi katonasághoz,
az újonnan Magyarországra rendelt katonákhoz, ill. informáló levél a helytartósághoz V.
266kinevezése kapcsán. Uo. Fasc. 30. Konv. B. fol. 83–85. Vö. még Uo. fol. 94., 97. és 109.
A kinevezésre utalást tesz: MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 118. és Lukinich, 1939.
605.: 1. jegyz.)
1537–1538 I. Ferdinánd egyik követeként részt vesz a nagyváradi békességet előkészítő
fegyverszüneti, majd magukon a béketárgyalásokon (1537. dec. 20. A királyi biztosok
megérkeznek Nagyváradra. Ortvay, 1912. 254.; 1538. febr. 24. A két uralkodó követei
megkötik a békét. Gooss, 1911. 55–68.: No. 15–16.)
1539–1545 † I. Ferdinánd főudvarmestere (Obersthofmeister) (Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd
1. 275. és Broucek, 1988. 45.; A tisztséget haláláig betölti.)
1540 ismét királyi főhadparancsnok Magyarországon (1540. szept. 14. Újabb engedelmességre
intő levél a Magyarországon állomásozó királyi katonasághoz V. kinevezése kapcsán. ÖStA
HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. fol. 74. Vö. még Uo. fol. 18–19., dec. 16. V. arról
panaszkodik I. Ferdinándnak, hogy betegsége miatt sokáig már nem tud a táborban – ekkor
éppen Győrben – maradni. ÖStA KA AFA 1540/12/7.; 1541. jan. 1. Ferdinánd király
engedélyezi V.-nek, hogy betegsége miatt távozzon a táborból és a főhadparancsnoki tisztet
Reinprecht von Ebersdorfnak adja át. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 45. Konv. A. fol.
1.)
1541–1543 Bécs erődítéseinek kiépítése alkalmával mint „tanácsost” alkalmazzák (Hye-
Kerkdal, 1966.)
89430 Noha maga Vels nevét – két l-lel – Vells-nek írta (lásd például: 1545. jan. 4., Bécs: ÖStA HHStA
Hungarica AA Fasc. 54. Konv. B. fol. fol. 1/1–1/5.), az irodalomban az egy l-es változat honosodott meg, így
magunk is ezt használjuk. Pethő Gergely krónikája „Velsius Lénárd”-nak nevezi. Pethő, 1993. 111.
89531 *1497–1545. nov. 10. † (ÖNB Codex series nova No. 12 781. [Codex Trautsonianus] p. 31.) A
bécsi Stephanskirchéban temették el, ahol sírköve 1951-ig a déli és a középső kapu közötti pilléren volt
látható, napjainkban pedig az északi torony halljában található. Apja Michael von Vels, anyja Regina von
Cles volt. Orgler, 1859.