A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
hiszen ekkor élükön az alsó-ausztriai Christoph von Lamberg kapitány állt. 68 16 A Hans Katzianer<br />
főhadparancsnok vezette 1527. évi hadjárat alatt az esztendő legvégén Felső-Magyarország központjába,<br />
Kassára is őrség került, amelynek létszáma azután a harmincas évek közepén helyettesei, a cseh származású<br />
Ulrich Christoph von Èernahor (1534–1536), Niklas Schnitzpainer (Schnitzenpauer) (1536), majd Thomas<br />
de Lascano (1538–1539) tevékenységének köszönhetően csak tovább gyarapodott. 69 17 Miután 1536-ban a<br />
város Szapolyai kezére került, az idegen vagy a külföldi segélyekből fizetett magyar csapatokat a környék<br />
kisebb–nagyobb váraiba és városaiba osztották szét, hogy onnan szinte blokád alatt tarthassák Kassát. Az<br />
országrészen szolgáló helyőrségekről eddig előkerült legkorábbi kimutatás szerint 1537-ben Sáros várában<br />
88 német gyalog, míg Tállyán 27, Regécen 15, Makovicán 40, az Eperjestől keletre fekvő Sebes várában 13<br />
gyalogos szolgált, de magában Eperjes városában és Kisszebenben is állomásoztak német és cseh<br />
zsoldosok. 70 18 Az északnyugati területeken Szapolyai egyik legjelentősebb várának, Trencsénnek az<br />
elfoglalása után ugyanakkor oda már 331528-ban királyi őrség került. 71 19 Ezek a helyőrségek pedig a<br />
Ferdinánd-párti magyar rendek és főurak, valamint a mezei csapatok támogatásával képesek voltak<br />
biztosítani királyuk uralmát az említett várak vidékén, sőt néhányuk utóbb a török elleni határvédelmi<br />
rendszer fontos pilléreként szolgált.<br />
A főhadparancsnokok tevékenysége a bécsi udvar szempontjából nemcsak a későbbi végvárrendszer alapjául<br />
szolgáló terület jelentős részének biztosítása miatt volt rendkívül fontos. A bécsi hadvezetésnek a<br />
Magyarországra küldött csapatok ellátásának nem csekély nehézségei mellett még több, igen jelentős<br />
problémával kellett megküzdenie. Az idegen főtisztek számára – ellentétben Zsigmond király tapasztalt<br />
határvidéki kapitányaival – az ütközőzónaként kiszemelt Magyarország teljesen új és ismeretlen hadszíntér<br />
volt, így annak földrajzi, természeti, politikai és katonai viszonyait saját bőrükön megtapasztalva, ráadásul<br />
polgárháború és török támadások közepette kellett megismerniük, ami óriási feladatot jelentett. A helyzeten<br />
pusztán az enyhített, hogy főleg Krajnából, Karintiából, Stájerországból és Alsó-Ausztriából voltak olyan<br />
nemesek, akik 1526 előtt legalább a horvát–szlavón végeken már megfordultak. Ferdinánd ezért elsőként<br />
őket rendelte csapatai vezetésére a magyar hadszíntérre, elegendő ha csak idősebb Niklas Graf zu Salm 1527.<br />
és 1529–1530. vagy Hans Ungnad 1543–1544. évi főhadparancsnokságaira gondolnunk, akik már Mohács<br />
előtt többször megfordultak a középkori magyar királyság déli határvidékén.<br />
Salm, majd még inkább Katzianer és Vels magyarországi működése alatt főként Alsó-Ausztriából számos<br />
olyan katonáskodó nemes érkezett egy-egy kisebb egység kapitányaként Magyarországra, akik – vagy<br />
később gyermekeik – számára a törökellenes magyarországi hadszíntér már nem számított teljesen fehér<br />
foltnak. Azaz a főhadparancsnokok működése az 1530-as években azért is meghatározó volt a határvédelem<br />
későbbi fejlődése szempontjából, mert ekkor kezdetét jelentette egy igen fontos, meghatározó mértékben<br />
viszont csak utóbb, az 1540–1550-es években kibontakozó folyamatnak; nevezetesen annak az új, főként<br />
alsó- és belső-ausztriai származású főtiszti réteg és hadügy-igazgatási személyzet kialakulásának, amelynek<br />
a felemelkedési lehetőséget kihasználni tudó tagjai később az 1556-ban megalakult Udvari Haditanács<br />
vezetőségét, valamint a határvédelmet irányító és utánpótlását biztosító, szakértő hivatali apparátus-gépezet<br />
oly fontos alkotóelemeit jelentették.<br />
A főhadparancsnokok a hadjáratok vezetését és egyúttal az idegen tartományok által fizetett helyőrségek<br />
felügyeletét az 1520-as évek végétől már néhány haditanácsos (Kriegsrat, consiliarius bellicus), avagy<br />
hadbiztos (Kriegskommissar, commissarius bellicus), egy hadititkár (Kriegssekretär) és általában egy<br />
hadimarsall, avagy tábormester (Feldmarschall, bellicus mareschalcus) segítségével látták el. A<br />
6816 ÖStA KA AFA 1529/8/8. Christoph von Lamberg I. Ferdinándhoz. 1529. augusztus 25., Győr. Vö. még<br />
Bedy, 1933. 4.; Gecsényi, 1976. 200. és Veress D. Cs.–Siklósi, 1990. 45. Lamberg 1532 áprilisában már<br />
Pozsony kapitánya volt: „Cristoff von Lamberg Haubtman zu Prespurg” (1532. április 4.) ÖStA HHStA<br />
Hungarica AA Fasc. 20. Konv. C. fol. 1/2.<br />
6917 ÖStA KA AFA 1528/1/1. Kassa városa üdvözli az oda megérkező, Katzianer vezette királyi sereget.<br />
1528. január 1., Kassa; ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 23. Konv. C. fol. 89–90. (1533); ÖStA FHKA<br />
HKA HFU rote Nr. 1. 1535. fol. 2–8. és fol. 13. (1535) és újabban Németh I., 1997. A három<br />
főhadparancsnok-helyettesre: Pálffy, 1997/4. 70.<br />
7018 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 15. 1567. Okt. fol. 17. Sáros vára Kassa János Zsigmondtól való<br />
1552. évi átvételéig a felső-magyarországi királyi haderő központja volt. Vö. például: ÖStA HHStA<br />
Hungarica AA Fasc. 40. Konv. A. fol. 28. I. Ferdinánd passzusa Sáros várába küldött katonasága részére.<br />
1539. augusztus 17., Bécs.<br />
7119 Kenyeres, 1995. 45. 1531 áprilisában 50 gyalogot elegendőnek tartottak a vár védelmére és<br />
biztosítására. HL TGy 1531/1. Vö. még ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1531. fol. 11–13. 1531.<br />
augusztus.