A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

hiszen ekkor élükön az alsó-ausztriai Christoph von Lamberg kapitány állt. 68 16 A Hans Katzianer
főhadparancsnok vezette 1527. évi hadjárat alatt az esztendő legvégén Felső-Magyarország központjába,
Kassára is őrség került, amelynek létszáma azután a harmincas évek közepén helyettesei, a cseh származású
Ulrich Christoph von Èernahor (1534–1536), Niklas Schnitzpainer (Schnitzenpauer) (1536), majd Thomas
de Lascano (1538–1539) tevékenységének köszönhetően csak tovább gyarapodott. 69 17 Miután 1536-ban a
város Szapolyai kezére került, az idegen vagy a külföldi segélyekből fizetett magyar csapatokat a környék
kisebb–nagyobb váraiba és városaiba osztották szét, hogy onnan szinte blokád alatt tarthassák Kassát. Az
országrészen szolgáló helyőrségekről eddig előkerült legkorábbi kimutatás szerint 1537-ben Sáros várában
88 német gyalog, míg Tállyán 27, Regécen 15, Makovicán 40, az Eperjestől keletre fekvő Sebes várában 13
gyalogos szolgált, de magában Eperjes városában és Kisszebenben is állomásoztak német és cseh
zsoldosok. 70 18 Az északnyugati területeken Szapolyai egyik legjelentősebb várának, Trencsénnek az
elfoglalása után ugyanakkor oda már 331528-ban királyi őrség került. 71 19 Ezek a helyőrségek pedig a
Ferdinánd-párti magyar rendek és főurak, valamint a mezei csapatok támogatásával képesek voltak
biztosítani királyuk uralmát az említett várak vidékén, sőt néhányuk utóbb a török elleni határvédelmi
rendszer fontos pilléreként szolgált.
A főhadparancsnokok tevékenysége a bécsi udvar szempontjából nemcsak a későbbi végvárrendszer alapjául
szolgáló terület jelentős részének biztosítása miatt volt rendkívül fontos. A bécsi hadvezetésnek a
Magyarországra küldött csapatok ellátásának nem csekély nehézségei mellett még több, igen jelentős
problémával kellett megküzdenie. Az idegen főtisztek számára – ellentétben Zsigmond király tapasztalt
határvidéki kapitányaival – az ütközőzónaként kiszemelt Magyarország teljesen új és ismeretlen hadszíntér
volt, így annak földrajzi, természeti, politikai és katonai viszonyait saját bőrükön megtapasztalva, ráadásul
polgárháború és török támadások közepette kellett megismerniük, ami óriási feladatot jelentett. A helyzeten
pusztán az enyhített, hogy főleg Krajnából, Karintiából, Stájerországból és Alsó-Ausztriából voltak olyan
nemesek, akik 1526 előtt legalább a horvát–szlavón végeken már megfordultak. Ferdinánd ezért elsőként
őket rendelte csapatai vezetésére a magyar hadszíntérre, elegendő ha csak idősebb Niklas Graf zu Salm 1527.
és 1529–1530. vagy Hans Ungnad 1543–1544. évi főhadparancsnokságaira gondolnunk, akik már Mohács
előtt többször megfordultak a középkori magyar királyság déli határvidékén.
Salm, majd még inkább Katzianer és Vels magyarországi működése alatt főként Alsó-Ausztriából számos
olyan katonáskodó nemes érkezett egy-egy kisebb egység kapitányaként Magyarországra, akik – vagy
később gyermekeik – számára a törökellenes magyarországi hadszíntér már nem számított teljesen fehér
foltnak. Azaz a főhadparancsnokok működése az 1530-as években azért is meghatározó volt a határvédelem
későbbi fejlődése szempontjából, mert ekkor kezdetét jelentette egy igen fontos, meghatározó mértékben
viszont csak utóbb, az 1540–1550-es években kibontakozó folyamatnak; nevezetesen annak az új, főként
alsó- és belső-ausztriai származású főtiszti réteg és hadügy-igazgatási személyzet kialakulásának, amelynek
a felemelkedési lehetőséget kihasználni tudó tagjai később az 1556-ban megalakult Udvari Haditanács
vezetőségét, valamint a határvédelmet irányító és utánpótlását biztosító, szakértő hivatali apparátus-gépezet
oly fontos alkotóelemeit jelentették.
A főhadparancsnokok a hadjáratok vezetését és egyúttal az idegen tartományok által fizetett helyőrségek
felügyeletét az 1520-as évek végétől már néhány haditanácsos (Kriegsrat, consiliarius bellicus), avagy
hadbiztos (Kriegskommissar, commissarius bellicus), egy hadititkár (Kriegssekretär) és általában egy
hadimarsall, avagy tábormester (Feldmarschall, bellicus mareschalcus) segítségével látták el. A
6816 ÖStA KA AFA 1529/8/8. Christoph von Lamberg I. Ferdinándhoz. 1529. augusztus 25., Győr. Vö. még
Bedy, 1933. 4.; Gecsényi, 1976. 200. és Veress D. Cs.–Siklósi, 1990. 45. Lamberg 1532 áprilisában már
Pozsony kapitánya volt: „Cristoff von Lamberg Haubtman zu Prespurg” (1532. április 4.) ÖStA HHStA
Hungarica AA Fasc. 20. Konv. C. fol. 1/2.
6917 ÖStA KA AFA 1528/1/1. Kassa városa üdvözli az oda megérkező, Katzianer vezette királyi sereget.
1528. január 1., Kassa; ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 23. Konv. C. fol. 89–90. (1533); ÖStA FHKA
HKA HFU rote Nr. 1. 1535. fol. 2–8. és fol. 13. (1535) és újabban Németh I., 1997. A három
főhadparancsnok-helyettesre: Pálffy, 1997/4. 70.
7018 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 15. 1567. Okt. fol. 17. Sáros vára Kassa János Zsigmondtól való
1552. évi átvételéig a felső-magyarországi királyi haderő központja volt. Vö. például: ÖStA HHStA
Hungarica AA Fasc. 40. Konv. A. fol. 28. I. Ferdinánd passzusa Sáros várába küldött katonasága részére.
1539. augusztus 17., Bécs.
7119 Kenyeres, 1995. 45. 1531 áprilisában 50 gyalogot elegendőnek tartottak a vár védelmére és
biztosítására. HL TGy 1531/1. Vö. még ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1531. fol. 11–13. 1531.
augusztus.