A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

esztendeje két főtiszti fizetés nehezedett. 854 17 A Haditanács azután természetesen a távozását amúgy is
sürgető Hagert mentette fel posztjáról, ekként a győri végvidék főkapitánya 1600 tavaszától már egyedül
Adolf von Schwarzenberg volt.
Miközben Hager, Schwarzenberg és a bécsi hadvezetés a nagy nehézségek közepette megkezdte a
főkapitányság újjászervezését, Győr felszabadítását Európa-szerte óriási fellélegzés és ünneplés követte.
Bécsben, Prágában, a birodalmi városokban, Rómában és Velencében, de még a távoli Madridban is hálaadó
istentiszteletekkel, körmenetekkel és valóságos örömünnepek tartásával köszöntötték a kereszténység egyik
legfőbb védőgátjának visszavételét. 855 18 Hasonló visszhangja majd csak majd egy évszázad múlva Buda
1686. és Belgrád 1688. évi visszafoglalásának volt. Az ünnepségek mellett Európa-szerte képes
tudósításokkal szolgáló röplapok százai, versek és hősi énekek tucatjai, valamint különféle emlékérmék
adták hírül a csodába illő, váratlan, de bravúros katonai teljesítményt. Március 29. pedig igen hosszú időre
emlék- és ünnepnap maradt a győri katonaság és polgárság számára. A 17. században például az egyébként
gyakorta komoly vitákban összeütköző három nemzetbéli (magyar, német és rác) katonák, polgárok és
nemesek, 224valamint a főkapitány, a püspök–főispán és a kanonokok együtt emlékeztek az 1598. évi nagy
eseményre. A püspökök az ünnep emlékére körmenetet tartottak, a tüzérek pedig az erődítmény bástyáin erre
a célra felállított tizenkét ágyúból díszlövésekkel adták hírül, 856 19 1598 tavaszán európai jelentőségű
esemény színhelye volt Győr vára.
A győri őrség és polgárság mellett a végvidék ellátásban oly fontos szerepet játszó osztrák rendek is
igyekeztek méltó emléket állítani az életükben igen nagy pozitív változást hozó eseménynek. Alsó-Ausztria
helytartója, Ruprecht von Stozing báró ezért 1598. április 25-én Rudolf császár parancsára rendeletben írta
elő, hogy tartománya minden községében a korábban kidőlt vagy rossz állapotban lévő útszéli kereszteket
két hónap alatt újítsák fel, majd azokon jól olvasható felirat rávésésével adjanak hálát az Úristennek Győr
visszafoglalásáért. 857 20 A mind a mai napig számos helyen fennmaradt „győri keresztek” (Raaberkreuze)
mellett a rendek Pálffy Miklósnak igen díszes aranyserleget, II. Rudolf császár pedig Schwarzenberg grófnak
100 000 aranyat, valamint egy morvaországi mezővárost adományozott, sőt 1599 nyarán még birodalmi
grófjainak sorába (Reichsgrafenstand) is felvette. 858 21 A császár, valamint Alsó-Ausztria előkelőinek
bőkezűsége és hálája, valamint Bécs örömujjongása teljességgel érthető volt, hiszen – miként a prágai pápai
nuncius 1598. április 6-án jelentette Rómába – „Győr visszavétele folytán Ausztria immár biztonságban van
és mindezek a tartományok megszabadultak az őket eddig fogva tartó félelemtől.” 859 22 A pápai követ szavai
a lehető legtalálóbban fejezték ki a kedvezővé vált hadihelyzetet, hiszen a győri főkapitányság ezt követően
egészen a törökök Magyarországról történt kiveréséig szilárd védőpajzsul szolgált a Habsburg Birodalom
keleti tartományai és a bécsi császárváros számára.
225VIII. Zárszó
Kötetünk írásakor ugyan a terjedelem terén nem volt megkötve kezünk, Győr 1598. évi visszavétele éppen
ott parancsol megálljt munkákban, ahol a főkapitányság történetében egy új korszak kezdetének első jeleit
ismerhetjük fel. Bár a végvidék újjászületésének esztendeje az egész magyarországi határvédelmi rendszer
fejlődésében nem tekinthető fordulópontnak – annak az 1606. esztendőt kell tartanunk –, Adolf von
Schwarzenberg főkapitányi kinevezése már mégis jelezte, új korszak köszöntött be a Balaton és a Duna
közötti védelmi zóna történetében. A győri generalátus fejlődésének második nagy fejezetében, az 1598-tól a
18. század legelejéig tartó hosszú évszázadban, ugyan a bemutatott hatásköri küzdelmekben, a finanszírozási
rendszerben és a végvidék működtetését biztosító, már kiformálódott módszerekben még hosszú ideig nem
következtek be alapvető változások, a császárvárost oltalmazó védőövezet 17. századi fejlődése mégis
számos tekintetben eltért a korábbiaktól. Ezt a korszakot majd bemutató második kötetünk elöljárójaként
megemlíthetjük, mindez elsősorban mégsem a magyarországi határvédelem belső fejlődésével, hanem a
Habsburg Birodalom hadvezetésének új keleti politikájával, illetve a Haditanácsnak éppen a tizenötéves
85417 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–20. fol. 4–5. és fol. 6–7. 1600. február 14. előtt és február 16., Bécs.
85518 Kaltenbaeck, o. J. passim; Mohl An., 1913. 65–77.; Vocelka, 1981. 279–299.; Braudel, 1996. 1273.:
76. jegyz.; valamint legújabban Bocatius, 1998.
85619 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 294. fol. 171–172. 1646. április. Vö. még: Mohl An., 1913. 78–86.
85720 Berger, 1885.; Mohl An., 1913. 75–77.; Vocelka, 1981. 296–299. és Galavics, 1986. 57.
85821 Schwarzenberg és Pálffy megjutalmazására: Jedlicska, 1897.; Mohl An., 1913. 69–70.; Lengyel, 1983.
30–32.; Galavics, 1986. 57. és Záloha, 1998.
85922 Mohl An., 1913. 65.