A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Amilyen nagy traumát okozott Győr eleste 1594-ben Európa-szerte, oly nagy megkönnyebbülést jelentett
legfőképpen a császárváros, Alsó-Ausztria, a Német Birodalom és nem utolsósorban az Északnyugat-
Dunántúl lakóinak. Ráadásul az erődváros visszafoglalását követően ugyanaz a folyamat játszódott le – csak
most ellentétes előjellel –, amely 1594-ben végbement. Az egykori főkapitányi központ visszafoglalása
hamarosan meghozta a végvidék többi várának felszabadulását is, hiszen a törökök Győr elfoglalásának
hírére tüstént üresen hagyták Szentmárton várát, 846 9 majd augusztus elején Tata és Palota Schwarzenberg
csapatai által történt visszafoglalására a végvidék többi erősségét, Veszprémet, Vázsonyt, Cseszneket,
Tihanyt, sőt még Gesztest és Csókakőt is elhagyták. 847 10 Ezzel az 1593 előtti hadihelyzet és frontvonal állt
helyre, amely lehetőséget teremtett a győri főkapitányság újjászervezésére.
A generalátus újjáélesztése a már jól ismert és a 16. század folyamán többször alkalmazott módszerek
ellenére a nagy háborúskodás közepette igen nehéz feladat volt. Az óvári őrséget – Hagerrel együtt – persze
azonnal visszarendelte a Haditanács Győrbe, de ideiglenesen érkezett még katonai erősítés az erre az időre
már jól „berendezkedett” Pápáról és jelentősebb német gyalogság Ausztriából is. 848 11 A csapatokkal történő
biztosítást követően kiküldött bizottságok segítségével megkezdődött az erődváros építkezéseinek,
hadianyag- és élelem-felszerelésének felmérése, majd az elkészült inventáriumok és a hiányokról szóló
beszámolók alapján a helyreállítási tervezetek elkészítése, az erődítések gyors karbantartása és a készletek
pótlása. 849 12 Az ehhez, valamint a visszafoglalt végvárakban ugyanezen felmérések, javítások és
utánpótlások elvégzéséhez szükséges pénzösszegek előteremtése azonban a hosszú háború miatt amúgy is
kimerült kincstár és az alsó-ausztriai rendek számára rendkívül nagy problémákat jelentett. A hiányzó
jövedelmek legalább egy részének biztosítása érdekében ezért azonnal rendelkezés történt a győri
223harmincad helyreállításáról is. 850 13 A katonai hatalom berendezkedését követően pedig – a Sopronban
tartózkodó káptalan és a magyar rendek sürgetésére – már 1598 júliusában tárgyalások kezdődtek a földesúr
és a polgárság visszatelepítéséről. A városi önkormányzat végül 1600 közepére éledt teljesen újjá, ami azután
ismét lehetségessé tette Győr korábbi gazdasági–kereskedelmi pozícióinak helyreállítását. 851 14
Miután a bécsi hadvezetés 1598 tavaszán ideiglenesen Hagerre bízta a erődváros kormányzását, megkezdte a
tárgyalásokat az új főkapitány kinevezéséről. Rudolf királynak ugyan két alsó-ausztriai nemest (Wenzel
Maraxit [Morakhsy] és Bernhard Leo Gallt 852 15), sőt a stájer Ruprecht von Eggenberget, továbbá még a
tizenötéves háború egyik hadvezérét, Hermann Christoph von Ruswormot is javasolták, az uralkodó hosszas
egyeztetéseket követően augusztusban végül magát Schwarzenberget nevezte ki a győri végvidék
generálisává. A császár döntésében természetesen jelentős szerepet játszott, hogy a birodalomból származó
főtisztet győri hőstettéért ezzel is kárpótolni szerették volna. 853 16 A kinevezés következtében első ízben nem
alsó-ausztriai generális került Győr és a visszafoglalt várak alkotta főkapitányság élére. Az osztrák rendeket
pusztán az „kárpótolhatta”, hogy 1600 áprilisáig Hager is viselte mind magyaróvári, mind győri főkapitányi
tisztét, a gyakorta távollévő Schwarzenberg feladatait pedig ténylegesen ő látta el. Az esztendő februárjában
mégis már maguk a rendek kérték az egyik főkapitány elbocsátását, hiszen ezáltal rájuk már több mint egy
Kaltenbaeck, o. J. A téma 1934-ben készült bibliográfiája: Mohl Ad., 1934.
8469 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 200. fol. 540. Adolf von Schwarzenberg jelentése arról, hogy
Szentmártont a törökök üresen hagyták. 1598. április 3., Győr.
84710 Schels, 1829. 189–195.; Veress D. Cs., 1983. 147.; Hungler, 1986. 87. és Lévai, 1993. Emellett
májusban Schwarzenberg még Székesfehérvár rajtaütésszerű elfoglalásával is megpróbálkozott, ez az akció
viszont nem járt sikerrel. Schels, 1829. 314–316. és Veress D. Cs.–Siklósi, 1990. 118.
84811 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 201. fol. 130. 1598. április 1. és Uo. Exp. Bd. 200. fol. 163. 1598.
május 10.
84912 Minderre lásd a Haditanács fennmaradt mutató könyveinek bejegyzéseit: Uo. Exp. Bd. 200. és Reg.
Bd. 201. fol. passim, valamint ÖStA KA AFA 1598/3–1598/13. passim.
85013 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 201. fol. 134. és fol. 136. 1598. augusztus 6. és november 12.
85114 Schwarzenberg „soll mit Guettachten berichten, wie das Capittl unnd die Burgerschafft zu Raab wider
aufzurichten.” Uo. Reg. Bd. 201. fol. 133. 1598. július 19.; A városi önkormányzat újjáéledésére: Gecsényi,
1986. 102–103.
85215 Mindkettőjük aktívan részt vett – főleg osztrák rendek által fizetett csapatok élén – a tizenötéves
háborúban. Az előbbi általában lovasok, az utóbbi pedig gyalogosok élén szolgált. (Stangler, 1972. 20–21. és
86–89.) A győri főkapitányságra nevük már 1587-ben, Andreas Teufel második lemondásakor is felmerült.
NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–25. fol. 6–8.
85316 Az adatokat lásd az archontológiában, valamint ÖStA KA AFA 1594/13/2.