A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

218A magyaróvári–sárvári végek előírt őrséglétszámai 1595. január 1-től
1597 augusztusáig, Pápa várának visszafoglalásáig
végvár főkap. ném. gyal. magy. magy. tüzésen
egy. össze-
éves zsold
fizetése
lov. gyal.
Magyar-óvár 579 r. f. 10 600 (2 301 320 824 21 16 1258 103 186 r. f. 30 k.
k. zalj.)
18
Sárvár – – 420 550 11 16 997 57 288 r. f.
Keszthely – – 25 100 – – 125 5 857 r. f. 30 k.
Csobánc – – 28 67 – – 95 825 19 4 687 r. f. 30 k.
Szigliget – – 9 25 – – 34 826 20 1 740 r. f.
összesen 579 r. f. 10 600 783 1.062 32 32 2509 172 759 r. f.
k.
30 k.
A táblázatban alkalmazott rövidítések: főkap. = főkapitány, ném. = német,
gyal. = gyalogos, magy. = magyar, lov. = lovas, egy. = egyéb személy,
zalj. = zászlóalj, r. f. = rajnai (rénes forint), k. = krajcár
A Nádasdy által számba vett Rába- és Rábca-parti őrhelyekre és az említett kastélyokba ezekből az
őrségekből csak igen kis részben futotta. Sárvár közvetlen környékére ugyan lehetőség volt az igen
tekintélyes, közel 1000 fős királyi őrségből, illetve akár Nádasdy magánföldesúri katonaságából – miként
korábban a győri őrhelyek esetében – váltott tizedeket rendelni, a távolabbi strázsaházakba ebből már nem
jutott. Eddigi ismereteink szerint ez utóbbiakba – Rumot és Hídvéget kivéve, ahol 1596 nyarán már
szolgáltak uralkodói fizetésű gyalogok 827 21 – 1598-ig nem került királyi fizetésű végvári katonaság. Kanizsa
eleste után viszont 1601-től egy ideig majd e két kastély mellett Szecsődön, Hollóson, Csákányban és
Csörötneken is állomásoztak királyi csapatok. Mindez 219azonban már nem a Győrrel szembeni
magyaróvári–sárvári, hanem a Kanizsa ellen vetett védelmi övezet kialakulásával állt összefüggésben. 828 22
1595 és 1598 között a fontosabb átkelők mentén fekvő őrhelyek és kastélyok őrségéről a hátország
lakosságának kellett gondoskodnia. Ez azt jelentette, hogy a korábban kevésbé terhelt északnyugatmagyarországi
országrészre a frontvonal közvetlen közelbe húzódásával ezentúl jó néhány esztendőn át
óriási terhek nehezedtek. Míg a vármegyék a hosszú békeidőszakban megtehették, hogy az országgyűlési
törvénycikkekben számukra előírt katonaságot (continuus miles) csak ímmel-ámmal állították ki, ezentúl
saját közvetlen létérdekük miatt erre már nem volt lehetőségük. Azaz Sopron, Vas és Zala vármegyék,
valamint a jelentősebb birtokosok és az érintet területek lakosságának tehervállalása a határvédelem
biztosításában igen megnövekedett, hiszen a Nádasdy által felsorolt őrhelyeket nekik kellett ezentúl
katonasággal ellátniuk.
Győr 1598. évi visszafoglalásáig, sőt Kanizsa eleste után még egészen a hosszú török háború végéig a Rábaés
Marcal menti őrhelyeken és kastélyokban valóban elsősorban Vas vármegye és a környék birtokosai
tartottak saját költségükön katonákat. A vármegye általában hídvégi és rumi kastélyban, valamint az említett
asszonyfalvai malomnál állomásoztatott jelentősebb őrséget, de tudunk arról is, hogy olykor Hollóson és
Kovácsi faluban is szolgáltak alkalmilag vármegyei gyalogok. Mindemellett pedig még új őrhelyeket is
emeltek a Rába partján a vármegye költségén, a kastélyok egy részét (például Kesző, Sitke stb.) a jobbágyok
82418 A 320 magyar gyalogos között vették számba a három naszádon szolgáló, kereken 100 naszádost is. A
maradék 220 gyalogos közül négyszer ötven egy-egy vajda alatt teljesített szolgálatot, míg 20 gyalogos a
főkapitány és helyettese úgynevezett szabad tizedeire (freie Rotte) oszlott.
82519 A 28 lovasból 9, a 67 gyalogosból pedig 25 főt az alsó-ausztriai rendek fizettek (évi 1740 r. f.), míg a
maradék 19 lovast és 42 gyalogost az uralkodó tartotta el (évi 2947 r. f. 30 k.). Gyulaffy György csobánci
kapitánynak Mátyás főherceg egy 1594. november 30-án kiadott királyi rendelet értelmében hagyta jóvá az
említett 28 lovasból és 67 gyalogosból álló őrséglétszámot. Christoph Meurich (Meirich) egykori
mustramester szerint az uralkodó 1597-ig egyszer sem fizette ki a Gyulaffy által teljes létszámban tartott
katonaság zsoldját, noha a kapitány több alkalommal sürgette a neki alárendelt végváriak fizetését. Lásd
például 1597. június 17.: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 517. és fol. 737.
82620 Szigliget várába Lengyel István kapitánynak Győr eleste után ugyan a csobánci őrséghez hasonlóan
28 lovas és 67 gyalogos tartását hagyták jóvá, mivel azonban nem fogadta fel az előírt létszámot, ezért
pusztán 9 lovasra és 25 gyalogosra kapott az alsó-ausztriai rendek segélyéből fizetést.
82721 Tóth P., 1989. 75.: No. 206. 1596. augusztus 22.
82822 Simon, 1997. 80–81.