A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Rábaközzel … mely föld akkoriban minémő szörnyűségben volt, és mind az egész Rábabelső fel mind
Bécsig, és rémülésben – nincs, azt ki megírhatná.” 799 8
A győri, pápai és veszprémi szpáhik tehát nem hagyták kihasználatlanul a kínálkozó lehetőséget, hogy a
mesés gazdagságáról híres Rábaköz falvait, illetve Alsó-Ausztria közelebb fekvő településeit prédálják fel
vagy kényszerítsék portyáikkal adóztatásra. Tevékenységüket elősegítette, hogy egyrészt ekkor már nem a
távoli Fehérvár, hanem Pápa alatt gyűlhettek össze, másrészt a korábbi gyakorlatnak megfelelően az oszmán
had- és pénzügyi vezetés ebben az időben már közvetlenül az osztrák–magyar határ mentén fekvő falvakat
adományozta tímárbirtokként katonáinak. 1597-ben például az 1595 augusztusi, Esztergom környéki
csatározásokban elesett Oszmán utódjául kinevezett Mahmud győri beglerbég 800 9 előterjesztésére a már éltes
koppányi szandzsákbégnek, Dervisnek a következő szavakkal utalták ki nyugdíját: „A jelenlegi koppányi
szandzsákbég, Dervis a végeken derék, hasznavehető ember és néhányszor a muszulmán hitharcosok
básbugjául [azaz parancsnokául, vezetőjéül] rendeltetvén, a hitetlenek megfutamodását eszközölte, jelenleg
azonban már elöregedett, ezért a határszélen levő, elpusztult falvak közül Széleskút, Szentiván, Szentpéter,
Fertő, Barbas [?], Hegyeshalom, Csender [esetleg Zundorf], Pander [Pandorf], Újfalu, Tusó-Kimle
[Horvátkimle] nevű, összesen tíz falu nyugdíjul neki adományoztassék, hogy azokat újra felépítse.” 801 10
A győri törökök ezen tevékenysége 1595 után szinte létszükségletté vált. Az esztendő szeptemberének
legelején ugyanis a császári hadsereg visszafoglalta és több mint 2000 főnyi őrséggel látta el Esztergom
várát, 802 11 amelynek következtében Győr meglehetősen nehéz helyzetbe került, hiszen élelem- és hadianyagutánpótlását
az újonnan visszavett erősségből és Komáromból könnyen megakadályozhatták. Miközben
pedig a várva várt Bécs elleni nagy török hadjárat egyre késett, a Pálffy Miklós érsekújvári és esztergomi
főkapitány vezette csapatok egy rajtaütésben 1597 márciusában petárdás kapurobbantással visszafoglalták
Tata várát. 803 12 Noha az előretolt bástyát – amelynek kapitányává Vajda Kristófot nevezték ki – Szaturdzsi
Mehmed szerdár október közepén ismét bevette, 804 13 213időközben Pápa várát és környékét három
esztendőnyi hódoltság után, augusztus 20-án külön expedícióban szállta meg Rudolf király soknemzetiségű
serege. 805 14 Ennek köszönhetően a Rábaköz lakosságának egy része már fellélegezhetett, a győri török őrség
viszont már-már teljesen elszigetelt helyzetbe került.
Oszmán és Mahmud beglerbég időközben ugyan megpróbálták az 1594-ben jelentősen szétlőtt győri
erődítéseket helyreállítani és a várat ellátni, törekvésük csak félig-meddig járt sikerrel. A már említett török
tanúvallatás szerint az oszmánok a bástyák nagy részét újjáépítették, a mellvédeket helyreállították és
bedeszkázták, a kézi lőfegyverek számára pedig új lőréseket készítettek. Emellett néhány megrongálódott
ágyút még újjá is öntöttek, a megfelelő lőszer- és különösen az élelem-ellátást viszont nem tudták megoldani.
1597 késő nyarán például maximum másfél–két hónapnyi kitartásra elegendő élelemmel rendelkeztek. 806 15
Utánpótlásuk tehát meglehetősen akadozott, a Rábaközbe és Alsó-Ausztriába vezetett portyáik sikeres
lebonyolítását pedig a Győrrel és Pápával szemben gyorsan összekovácsolt új keresztény védelmi övezet
katonasága igyekezett minél jobban hátráltatni. 1595-ben ugyanis a bécsi hadvezetés a környék
legjelentősebb magyar nagybirtokosával, a győri főkapitányság története kapcsán már sokat emlegetett
Nádasdy Ferenccel új védőzónát szervezett Bécs és az osztrák tartomány előterében.
2143. Új védelmi övezet Bécs előterében: a magyaróvári–sárvári végek
Az 1595-től magyaróvári–sárvári végek (Ungarisch Altenburgerische und Scharwarische Grenze)
elnevezéssel 807 1 megszülető új védelmi zóna ugyan sem szerkezetében, sem hatékonyságában sohasem érte
el a győri főkapitányság szintjét, az Észak-Dunántúl török megszállásának bő három esztendeje alatt
alapvető szerepe volt a császárváros, Alsó-Ausztria és az Északnyugat–Dunántúl területére irányuló török
betörések feltartóztatásában. Az új védőövezet a Haditanács és vidék leghatalmasabb, egyben legérdekeltebb
birtokosának, Nádasdy Ferencnek, valamint a dunántúli kerületi főkapitánynak. Zrínyi Györgynek az
7998 Nagy Laj., 1976. 145.
8009 Dávid, 1995. 281–282. és Karácson, 1905. 35–36.
80110 Dávid, 1982. 31.
80211 Csorba, 1978. 143–156. és az esztergomi őrségre: ÖStA KA AFA 1607/12/7. (1595 szeptembere után.)
80312 A jól előkészített, de rajtaütésszerű ostromot újabban Kelenik József mutatta be: Kelenik, 1998. 50–
54.
80413 Tóth S. L., 1998. 32–34.
80514 Pálffy, 1997/3. 27–81.
80615 Kelenik, 1989. 75–77.
8071 Előfordul a védelmi övezet sárvári–magyaróvári végek elnevezéssel is.