A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

A korábbi főkapitányság hátországán, azaz egy olyan területen kellett megállítaniuk a törököket, ahol – a
Rába vonalát és Fertő-tó mocsaras vidékét kivéve – a természeti adottságok sem voltak igazán kedvezőek a
védekezésre. Ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy ezen a területen nem volt egyetlen igazán komoly
erődítmény, azaz Győr szerepét ténylegesen csak Bécs pótolhatta. Sőt a magyar királyság ezen az
országrészen már csak egy bő száz kilométeres sávra nyomorodott össze. A törökök az elkövetkező
esztendőkben mégsem tudtak élni a páratlan lehetőséggel, a császári rezidencia elfoglalásával.
2112. Török uralom a győri főkapitányság területén
Az oszmánok korábbi szokásukhoz hasonlóan villámgyorsan rendezkedtek be az általuk bekebelezett
Balaton és Duna közötti területeken. Bécs elfoglalásába táplált óriási céljaik azután katonai közigazgatásuk
kiépítésében is ragyogóan tükröződtek. Miként Dávid Géza újabb kutatásaiból tudjuk, a korábbi, pusztán
„virtuális” közigazgatási egységek helyére valódiak léptek. A török hadvezetés még 1594 végén a
meglehetősen szűk országrészen két beglerbégséget szervezett, egyiket a korábbi főkapitányi központ, Győr,
a másikat pedig Pápa székhellyel. Így jött létre a magyarországi török hódoltság – Budát (1541) és
Temesvárat (1552) követő – harmadik és negyedik, ugyan csak rövid életű török tartománya. A ténylegesen
szandzsák nagyságú vilájetek közül a győri élére a Szinán nagyvezír környezetéből származó, korábbi
iszkenderijei szandzsákbég, Arnavud Oszmán pasa került, míg Pápa élére az egykori szegedi, majd szigetvári
szandzsákbéget, Idriszt nevezték ki. 792 1 A tizenötéves háború legfontosabb eseményeiben személyesen részt
vett Abdülkádir efendi krónikája szerint a győri beglerbégséghez négy szandzsákot csatoltak, de ezeket –
sajnos – nem nevezte meg. Így legjobb esetben is pusztán az esztergomi, a székesfehérvári és a veszprémi
szandzsákokra gondolhatunk, amennyiben egyáltalán valóban megvalósult az említett rendelkezés. 793 2
A két „minivilájet” és a török fennhatóság alá került főkapitányság 1594 és 1598 közötti életéről
meglehetősen keveset, sőt az előbbi fejezetek anyaggazdagságával szemben szinte semmit sem tudunk.
Győrből ugyan ismerjük a defterdár, Mehmed efendi nevét, aki korábban ugyanezen tisztségben Budán
szolgált, 794 3 az őrség létszámát azonban az eddig előkerült töredékes török defterek 795 4 alapján nem tudjuk
megállapítani. A Pécsen született török krónikás Ibrahim Pecsevi 10 000 fős adata pedig pusztán azt fejezi
ki, 796 5 hogy az egykori főkapitányi székhelyre igen nagy számú katonát rendelt az oszmán hadvezetés. Egy
Szekszárdnál 1597-ben elfogott „nyelv”, egy török rab vallomásának 797 6 adatai szerint viszont – amennyire
persze az ebben foglalt információknak hitelt adhatunk – a mintegy 3000 fős előírt katonaság helyett „csak”
2200 fő szolgált a várban. A megfogyatkozott őrség még így is több mint félezer fővel népesebb volt, mint
Győr 1576-ból ismert legmagasabb katona-létszáma (hivatalosan 1665 fő). A 2200 katonát 560 gönüllü, 400
beslia, 500 puskás katona, 200 janicsár, 80 egyéb lövész, három naszádon 80 azab, 100 tüzér, ugyanennyi
kisegítő személy és mesterember, valamint a pasa 150 saját embere (beleértve az apródokat is) és 30
martalóc alkotta. Polgári lakosság a tanúvallomás szerint ebben az időben nem élt a végvárvárosban („sem
kereskedők, sem kézművesek nincsenek a várban”), ami azt jelentette, hogy Győr török fennhatósága alatt
elvesztette azt a jelentős közvetítő szerepét, amelyet a hódoltságból nyugatra irányuló kereskedelemben
korábban betöltött.
212Hasonlóan csak töredékesen ismerjük a győri védelmi zóna többi egykori várának török létszámadatait.
Egy ezekből az esztendőkből származó, de datálatlan jegyzék szerint Veszprémben 506, Palotán 539,
Vázsonyban 51, Tihanyban pedig 305 katona szolgált, 798 7 mely adatok közül elsősorban az utóbbi jelentős
nagysága érdemel megkülönböztetett figyelmet. Pápáról – sajnos – egyáltalán nem rendelkezünk ez ideig
információkkal, noha tudjuk, hogy kezdetben a várat elfoglalt tatárok adták az őrség egy részét. Mindezek
ellenére az egykorú és közel egykorú, fennmaradt keresztény forrásokból arról értesülünk, hogy mind a
pápai, mind a győri katonaság állandóan portyázott a korábban kevésbé érintett rábaközi és alsó-ausztriai
területekre, és ott akcióik során falvak tucatjait rabolta ki és égette fel. A környék lakosságának élete az
elkövetkező években emiatt teljesen megváltozott, miként azt találóan példázzák az ekkor Magyaróváron
szolgáló Wathay Ferenc, a neves énekeskönyvíró szavai: „az én vági jószágom is mind elpusztulván
7921 Dávid, 1995. 281. és 285. és Karácson, 1905. 34–35. Idrisz bég magyar nyelvű levelei: Pálffy, 1997/3.
Okmánytár: passim.
7932 Dávid, 1995. 281.
7943 Karácson, 1905. 34–35.
7954 Hegyi Klára szíves közlése.
7965 Karácson, 1905. 34–35. Vö. még: Veress D. Cs., 1993. 84.
7976 Kelenik, 1989. 75–76.
7987 BOA MM 3370.