A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

tisztségviselő nem katonai, hanem „civil” ügyekben írt levelet a győri generálisnak. 1586 tavaszán például a
budai kádi azt kérte Andreas Teufel főkapitánytól, engedélyezze gabona szállítását a hódoltságba. Az 1577.
évi haditanácskozáson az ez ellen szót emelő győri generális természetesen azonnal a bécsi hadvezetésnek
továbbította a kérelmet. 773 1 Az 1560-as évek elején Eck Graf zu Salm főkapitány pedig arra az oszmán
kérésre fordult mielőbbi rendelkezés végett a Haditanácshoz, hogy a törökök Komáromtól délre egy tóban
szerettek volna halászni. 774 2
A generálisok ezen tevékenysége lényegileg semmiben sem különbözött a többi végvidéki főkapitány (a
kanizsai, a bányavidéki vagy a felső-magyarországi) hasonló feladatkörétől, és a 16. század hetvenes éveire
már meglehetősen olajozottan folyt. Hasonlóan már meglehetősen jól ismert 775 3 feladat várt a főkapitányokra
a határ menti hírszerzés területén is. Miként a többi végvidéki főkapitány, a győri is említett évi 200 rajnai
forintnyi kémpénzével gazdálkodva próbálta megszervezni a könnyen átjárható határ mentén a megfelelő
hírszolgálatot. Tevékenységében viszont a szomszédos komáromi főkapitányokhoz képest csak kiegészítő
szerepet játszott. Komárom Győrrel szemben a 16. század közepére végleg a bécsi hadvezetés elsődleges
hírforrásává vált. Ebben központi, Duna-menti fekvése és részben rác naszádosainak rendkívül jó
hódoltsági–délvidéki kapcsolatai mellett mindenekelőtt az játszott szerepet, hogy egyrészt Komárom nem
pusztán a határ menti hírszerzés, hanem a diplomáciai kémkedés szempontjából is a legfontosabb állomás
volt Buda felé, másrészt az Isztambulból vagy a török vilájetközpontból Bécsbe küldött levelek, követek útja
csak meglehetősen ritkán kerülte meg a naszádosok székhelyvárát. Ennek köszönhető, hogy a Komáromból
érkező híreket mindig különös figyelemmel kísérték Bécsben, hiszen a törökök elleni védekezés
eredményessége nem kis részben éppen attól függött, hogy a védelmi rendszert irányító királyi udvarban
biztos információk alapján és megfelelő időben hozhatják-e meg a katonai–politikai döntéseket. A
császárváros haditanácsosai mellett ezért a győri főkapitányok is mindig állandó levelezésben álltak
komáromi társaikkal, hogy mielőbb hozzájuthassanak a Budáról érkező legfontosabb titkos információkhoz.
A győri generálisok emellett gyakran maguk is tartottak Budán beépített embereket. A legjobb kémeknek a
török pasák és bégek dívánjaiban szolgáló beépített személyeket, 207főleg a magyar szármarású íródeákokat
és a törökök hitére áttért renegátokat tartották, noha ők gyakran kétkulacsos politikát folytatva mindkét fél
szármára szállították a híreket és az álhíreket. Eck Graf zu Salm főkapitánynak – apjához hasonlóan – már
több beépített embere volt a budai udvarban, így 1571 nyarán arról is értesülhetett, hogy Szokollu Mehmed
budai pasa éppen ágynak esett. 776 4 Emellett a győri rácok budai és belgrádi kapcsolatait is jól kamatoztatták a
generálisok. 777 5
A határ menti hírek egy igen jelentős részét nem állandó, hanem alkalmi, egy-egy megbízatásra fizetett
felderítők (hódoltsági falvak magyar bírái és jobbágyai) szolgáltatták, akiket a határ menti várak (Tata,
Veszprém, Palota és Tihany) kapitányai küldtek az ellenséges várakba, hogy ott nyitott szemmel és füllel
járjanak. Ezek az alkalmi kémek – a török várakban fogva tartott, majd váltságdíjuk összegyűjtésére
kibocsátott rabokhoz hasonlóan – azután a végvárak kapitányainak adták elő tapasztalataikat, akik
mindezekről értesítették győri felettesüket. A határ mentéről kiinduló hírlánc azzal zárult, hogy az összesített
és véleményezett híreket a főkapitányok hadipostával vagy gyorsfutárral küldték tovább Bécsbe, illetve
hozták meg azonnal a legszükségesebb védelmi intézkedéseket. A török végházak őrséglétszámairól a
keresztény fél által készített kimutatások is ilyen hírszolgáltató módszerrel készültek az 1570-es
esztendőkben. 778 6
Mindezen hírforrások mellett alkalmilag fontosabb információkhoz juthattak még a Balaton és Duna közötti
védőzóna első emberei a portyák során elfogott török katonáktól, az úgynevezett „nyelvektől”, vagy az
Oszmán Birodalom területén szabadon járó magyar és raguzai kereskedőktől, valamint utazóktól is.
Ugyanezen módszerekkel szerezték híreiket maguk a törökök is, 779 7 noha volt olyan kereskedő vagy pribék,
7731 „der Ofnisch Kihaia Traidt begert hinabfüren zulassen.” ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 179. fol. 127.
1586. május 20.
7742 Uo. Exp. Bd. 142. fol. 121. és fol. 124. 1562. november.
7753 Takáts, 1915–1917. II. köt. 133–212. és újabban Szakály, 1995. 255–261. Lásd még az Egerben 1997.
október 15–16-án tartott, Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben című konferencia –
hamarosan a Studia Agriensia sorozatban megjelenő – előadásait.
7764 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 71. 1571. augusztus 4.
7775 Salm megküldi a Haditanácsnak „ains Raizischen Priesster Anczaigen von des Turckhischen Khayser
Sahen.” Uo. Exp. Bd. 151. fol. 11. 1570. január 20.
7786 Az idézett 1577. évi jegyzék mellett vö. még, noha csak említés szintjén: „ain Particularitet der
Turggischen Bsaczungen.” Uo. fol. 129. 1570. szeptember 23.
7797 A törökök kémtevékenységére: Fodor, 1995. Vö. még Ágoston Gábor előadásával az említett egri