A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
megfelelően töltötte be a neki Luxemburgi Zsigmond, majd Hunyadi Mátyás által szánt szerepet.<br />
Nándorfehérvár 1521. évi elestével azonban minden megváltozott. A magyar királyság az ütközőállamok<br />
után az elkövetkező években elvesztette déli határvédelmének legfontosabb Duna menti szakaszát és<br />
horvátországi előretolt véghelyeit is. Az ország immáron saját területén belül kényszerült védekezésre. A<br />
hátországot ugyan a török által 26ez ideig még kevésbé veszélyeztetett területekből könnyen lehetett növelni,<br />
a várláncolatot jóval nehezebb volt pótolni – annál is inkább, mert az északabbi végvárvonal már az ország<br />
belsejében húzódott és a természeti adottságok sem segítették oly mértékben, mint a szinte folyókra és<br />
hegyvonulatokra tapadó délebbit. Az ország helyzetét emellett a Jagellók uralmával beköszöntő gazdasági<br />
nehézségek is súlyosbították. Ráadásul ezúttal a külpolitikai helyzet sem volt olyan kedvező, mint a 15.<br />
század első évtizedében vagy Mátyás uralma alatt a hosszabb „békeperiódusban”. I. Szülejmán szultán<br />
ugyanis szakított apja, Szelim keleti hódítási gyakorlatával és csaknem egész életét az európai tartományok<br />
kibővítésének szentelte. S mindezt egy olyan világbirodalom erőforrásainak bevonásával tehette, amelynek<br />
területe ekkor már mintegy hét-, lakossága pedig körülbelül négyszerese volt a korabeli Magyarországénak.<br />
Egy „elefánt” – miként utóbb 1563-ban Szemiz Ali nagyvezír egy ízben az oszmán hatalmat jellemezte 50 8 –<br />
nézett farkasszemet egy a lábai között eltörpülő kisállattal. Csakhogy az utóbbinak – hogy a nagyvezír<br />
hasonlatánál maradjunk – egy „kétfejű sas” formájában támadt egy jelentős segítőtársa.<br />
1521 nemcsak amiatt hozott a védelmi rendszer történetében különleges fordulatot, hogy déli<br />
várláncolatának elestével végleg megnyitotta a határvédelem teljes összeomlásának folyamatát, azaz a<br />
Mohács felé vezető utat. Emellett ez az esztendő egy olyan lényeges változásnak is kezdetét jelentette,<br />
amelynek hatása ténylegesen csak mintegy fél évszázaddal később – többek között éppen a győri<br />
főkapitányság kiépítésével – mutatkozott meg Magyarországon. Ez a jelentős fordulat a <strong>Habsburg</strong>ok,<br />
nevezetesen II. Lajos magyar király sógora, <strong>Habsburg</strong> Ferdinánd osztrák főherceg örökös tartományainak a<br />
magyarországi határvédelembe való bekapcsolódása volt. Noha az idegen segítség ezekben az esztendőkben<br />
még valóban nem tűnhetett másnak, mint a gazdagabb rokon által nyújtott segítségnek, hosszú távú<br />
következményei mégis alapjaiban befolyásolták a teljes Duna-medence koraújkori történetének alakulását.<br />
Az 1521-től elsősorban a Krajna, Karintia és Dél-Stájerország védelme szempontjából kiemelten jelentős<br />
horvát végek megsegítésére egyre rendszeresebben érkező idegen csapatokkal 51 9 a magyar–oszmán<br />
konfliktus új arculatot kezdett ölteni. Bár a mohácsi vereségig terjedő időszakban ezek – a többek között<br />
idősebb Niklas Graf zu Salm ausztriai főhadparancsnok 52 10 vezetése alatt a Kulpa és az Una vidékére érkező<br />
– idegen csapatok a magyar király végváraiban még csak kivételes esetben teljesítettek szolgálatot, azaz<br />
többnyire csak a tavaszi és nyári hónapokban érkeztek a magyar végek megsegítésére, mindezzel az<br />
összeütközésben részt vevő felek száma kibővült.<br />
A magyar–török konfrontáció mindezek következtében egyre inkább magyar(–osztrák) és oszmán<br />
konfliktussá vált, amely az idegen segítség ellenére is elkerülhetetlen 1526. évi mohácsi vereség és <strong>Habsburg</strong><br />
Ferdinánd magyar királlyá választása után végleg <strong>Habsburg</strong>–oszmán nagyhatalmi összeütközéssé változott.<br />
A Magyarország számára nélkülözhetetlen idegen anyagi–katonai segítség azonban nemcsak a két<br />
világbirodalom 27kapcsolatában jelentette hosszú küzdelem kezdetét. Már az első osztrák segélyhadak<br />
megjelenése hatásköri konfliktusok sorát hozta a határvédelmet addig kizárólagosan irányító horvát–szlavón<br />
bán és az osztrák főherceg saját tartományából származó főhadparancsnoka között. Ez az ellentét Mohács<br />
után a <strong>Habsburg</strong> politikai–katonai vezetés és a magyar rendek között évszázados viszálykodás kezdetét<br />
nyitotta meg.<br />
282. Ferdinánd király főhadparancsnokainak tevékenysége Magyarországon<br />
Az 1526 után eltelt másfél zűrzavaros évtized a törökök elleni védekezés számos vonatkozásában<br />
kísértetiesen emlékeztet a 15. század első felének eseményeire. Pusztán a keresztény fél szereplői változtak<br />
meg, hiszen a középkori magyar királyság összeomlásával immáron elsősorban I. Ferdinánd osztrák<br />
tartományai, másodsorban pedig V. Károly császár <strong>Habsburg</strong> Birodalma került olyan helyzetbe, mint<br />
amilyenbe annak idején Luxemburgi Zsigmond Magyarországa jutott. A határvédelem vonatkozásában a<br />
legfontosabb kérdés szinte teljesen ugyanaz volt, csakhogy ettől az időszaktól, pontosabban az 1529. évi<br />
508 Žontar, 1971. 210.<br />
519 Rothenberg, 1960/2. 493–498.; Rothenberg, 1970. 24–29.; Vojna Krajina, i. m. 24–25. Vö. még a<br />
korábbi összefoglalások hibáira: Pálffy, 1996/2. 173.: 25. jegyz.<br />
5210 A Bécs török elleni védelmét 1529-ben irányító Salm 1522–1523-ban Ferdinánd osztrák főherceg<br />
csapatainak főhadparancsnoka volt Horvátországban és Szlavóniában. Newald, 1879/2. 113.: Beilage No. 2.<br />
és Uo. 34. stb., valamint Thallóczy–Hodinka, 1903. 140.: No. LXXXVI., 237–238.: No. CXXXIX. Vö. még<br />
ÖStA KA AFA 1522/6/1.