A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

arról is, hogy különösen a téli időben cipővel és pokrócokkal lássák el a katonaságot, hiszen a téli várták
megfelelő ellátására másképpen semmi remény nem volt. Ezekre a szükségletekre a helyi kézművesektől
jelentős segítséget várhattak, hiszen például Győrben számos mesterember élt és gazdagodott meg a
katonaság ruhával való ellátásából.
Végül a nehézlovas hadiszolgálathoz hasonlóan a tanácsosok az élelmezés területén is szükségesnek ítélték
fiatal osztrák nemesek alkalmazását. Mivel Győr, Komárom, Tata és Szentmárton várainak élelmezését
részben legalábbis Alsó- és Felső-Ausztriából kívánták továbbra is biztosítani, gyakorlat- és
helyismeretszerzés céljából erre e területen is nagy szükség volt. Jelenleg csak töredékes ismereteink vannak
arról, hogy ez a kérés és a fenti számos reformtörekvés az 1580-as években mi módon valósult meg. Tudjuk
például, hogy 1577 őszén Rudolf király a győri püspökség gabona- és borjövedelmeit Joachim Rothuet
főélésmester gondjaira bízta. 756 23 Azt, hogy ez és a többi hasonló intézkedés mennyiben hozott változást a
győri végvidék katonaságának élelem-ellátásban, azt újabb, kifejezetten ilyen célirányú kutatásoknak kell
majd a jövőben tisztázniuk.
201e. A végvidék várainak erődítései
A győri főkapitányság várainak és mindenekelőtt a generális székhelyének erődítéseit a fentiekben részben
már nyomon követtük. Ezek során megfigyelhettük, hogy a védelmi övezet várainak kiépítése azon
lépcsőfokokban zajlott, amelyet a magyarországi végvárak erődítés-történetére még az 1930-as években
Pataki Vidor dolgozott ki, majd az elmúlt évtizedekben Marosi Endre pontosított. 757 1 Ennek megfelelően
Buda elestét követően, az úgynevezett hevenyészett várépítkezések korszakában elsősorban
palánképítkezésekkel és még csak a szükség kívánta gyors módon kezdődött meg Győr, Pápa, Tata és
Veszprém várainak erődítése. A minőségi változás Győrben 1555-től indult meg, midőn végleges döntés
született a püspökvár és a vár alatti mezőváros egységes katonai objektummá, erődvárossá alakításáról. Ezt
követően a 16. század végéig az itáliai és németalföldi várépítészet egyre modernebb elvei szerint került sor
a főkapitányi központ valódi erőddé formálására, elsősorban a Haditanács alkalmazásában álló itáliai
várépítészek és mesteremberek segítségével.
Pápa, Tata, Veszprém és Palota kiépítése ugyanezen elveknek megfelelően folyt. Ezeket a véghelyeket
modern erődökké sohasem építették ki, erre fekvésüknek és az anyagi helyzetnek köszönhetően sem
lehetőség, sem égetően nagy szükség nem volt. Ennek ellenére a főkapitányság másodrangú várainak a
védművei minőségileg különböztek középkori elődeikétől, hiszen ha nem is épültek Győrhöz hasonlítható
erődítményekké, az itáliai mesterek a tűzfegyverek ellen oltalmat biztosító új bástyákkal, védművekkel,
ágyúdombokkal teljesen átformálták régi képüket. Az erődítések ezekben a végvárakban pusztán olyan
mértékben folytak, amennyire az a védelemhez valóban nélkülözhetetlen volt. A végvidék harmadrendű,
kisebb váraiban még ennél is csekélyebb munkákat hajtottak végre. Ezek közül hosszabb építkezések csak
Tihany, Szentmárton és Keszthely váraiban zajlottak.
A főkapitányság végvárainak erődítéseit Győr és Komárom, illetve egyúttal a végvidék építési felügyelői
(Superintendent der Gebäu zu Raab und Komorn) koordinálták. A generálisokat a várépítkezések
tekintetében tehát tapasztalt szakemberek tehermentesítették, úgymint 1560 és 1562 között Francesco
Benigno, 758 2 – aki korábban győri építészként (Baumeister zu Raab) bukkant fel –, majd Bernardo Gaballio
(1562–1564 előtt), 759 3 Pietro Ferabosco (1564–1567) 760 4 és a munkálatok legjavát elvégeztető Urban Süeß
(1567–1592 ), végül közvetlenül Győr eleste előtt Nicolo Perlin (Perlini). 761 5 A Haditanács kancelláriájában
kiállított utasításuknak megfelelően dolgozó építési felügyelők munkáját – a győri hadszertárnokhoz és
75623 „ut frumentum ac vinum in episcopatu Jauriensi proveniens ad usum atque necessitatem confiniorum
convertatur manibusque annonae Suae Maiestatis praefecti, egregii domini Joachimi Rothuet assignetur.”
Uo. fol. 34–35. A Magyar Kamara Kapronczay Istvánhoz, a szombathelyi vár kapitányához (praefectus).
1577. november 29., Pozsony.
7571 Pataki, 1931. és Marosi, 1974., ill. vö. még újabban Domokos, 1997/2.
7582 I. Ferdinánd utasítása Francesco Benigno részére. 1560. április 15. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 141.
fol. 19. Az alábbi alfejezet írásakor a következő munkák eredményeit többször hasznosítottuk: Banfi–
Maggiorotti, 1932. és Maggiorotti–Banfi, 1933/1. Vö. még: Pfannl, 1930.
7593 Eck Graf zu Salm győri főkapitány Gaballiót javasolja a tisztségre. 1562. február 26. Uo. Exp. Bd. 142.
fol. 62. Itt szeretnék köszönetet mondani Domokos György hadtörténésznek, aki ezt és az alábbi néhány
adatot készségesen engedte át közlésre.
7604 Uo. Exp. Bd. 144. fol. 20. 1564. április és Maggiorotti–Banfi, 1933/2. 161–162.
7615 A Haditanács megküldi Urban Süeßnek utasítását. 1567. január 14. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 148.
fol. 2.; 1592. december 23-án Süeßt már néhaiként említik. Uo. Reg. Bd. 189. fol. 100.