A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

hasonlóképpen panaszkodtak lovaik legyengülése miatt, hiszen a takarmány-ellátás során is hasonló
nehézségekkel 199kellett szembenézniük. 750 17 A végváriak ezért előbb-utóbb saját ellátásuk érdekében
lefoglalták az erődváros körüli földeket, majd azokat művelni kezdték, a közeli legelőkön állataikat
legeltették, miközben engedély nélkül még a tavakat és folyókat is lehalászták. Emellett a katonaság egyre
aktívabban bekapcsolódott a kor legjövedelmezőbb gazdasági tevékenységébe, a nyugatra irányuló
marhakereskedelembe is. 751 18
A problémák az 1570-es években tovább növekedtek, ezért az 1577. évi haditanácskozás megkülönböztetett
figyelmet szentelt a kérdés tárgyalásának. 752 19 Lazarus Freiherr von Schwendi 1569. évi javaslatának
megismétlésével a tanácsosok szorgalmazták, hogy a magyaróvári és a komáromi uradalmak jövedelmeit a
jövőben kizárólag az élelem-ellátásra fordítsák. A korábbi tapasztalatok alapján felhívták a figyelmet arra is,
hogy ne rossz és piszkos, hanem jó minőségű gabonát szállítsanak az óvári uradalomból az erődvárosba,
hiszen ez a katonák körében gyakran felháborodást kelt. Szóba került a győri püspöki jövedelmeknek és a
püspöki jobbágyok munkájának minél nagyobb mértékű felhasználása is, ezzel ugyanis például a főkapitányi
központ tűzifa-ellátását 753 20 nagyban segíthették. Mindezeken túl még a kismartoni és fraknói uradalom,
valamint győri püspök tulajdonában lévő keszői várbirtok terményeit és jövedelmeit is Győr, valamint Pápa,
Veszprém és Kanizsa ellátására kívánták fordítani, miként Kesző esetében a vár egykori zálogbirtokosa,
Thury György kanizsai kapitánysága idején ezt meg is tette. 754 21 Végül a győri püspökség gabona- és
bortizedeinek bérbevételéről is igen hosszan értekeztek, ami ezek nagy jelentőségét sejteti a katonaság
ellátásában, bár erről ez ideig – sajnos – nem rendelkezünk konkrét adatokkal. Végül arra is felhívták
figyelmet, hogy az elmúlt időben a dézsmaszedők meglehetősen gyorsan gazdagodtak meg.
Ami már az élelemnek a végvárakban történő elkészítését és konkrét szétosztását érintette, a haditanácskozás
résztvevői súlyos büntetés kirovását kérték a romlott és büdös bort, valamint a rossz kenyeret a katonáknak
szétosztó élésmesterekre. A komáromi és győri katonáknak járó húspénz (Fleischgeld, pecunia carnium)
fizetését – amelyet azért kaptak, hogy valami meleget is ehessenek és amelynek összege évente mintegy
7000 rajnai forint volt – a jövőben nem az állandóan elmaradó dikajövedelmekből, hanem a Magyar Kamara
egyik harmincadjának megbízható bevételeiből kívánták megoldani. 755 22 Emellett szigorúbban kellett volna
szabályozni az árakat, hogy azok minden várban azonosak legyenek, továbbá a rendkívül sokféle
magyarországi mérték helyett mindenütt a bécsi mérővel és akóval való számolást tartották csakis
elfogadhatónak.
200A korábbi élelmezési intézmények és műhelyek mellé Győrben, Komáromban és Kanizsán sörfőzdék
felépítése mellett is döntöttek. Ezekre azért volt nagy szükség, mert a vizek fertőzöttsége miatt – különösen a
mocsárral körülvett Kanizsán – a katonák rengeteget betegeskedtek, a legyengült és rosszul élelmezett
végváriak között pedig azután a járványok sem voltak ritkák. A nagyobb várak sörfőzdéi mellett
Veszprémben, Palotán és Szentmártonban sütőkemencék, sütőházak és gabonaraktárak építését is
szorgalmazták, az utóbbi helyen ugyanis az éléstár és a sütöde nemrég tűz áldozatává vált. Igen fontosnak
tartották azt is, hogy az eredményesen működő vízimalmok mellett lóvontatású és kézimalmokat is állítsanak
fel, hiszen téli időben a folyók befagyásakor őrlési problémák miatt komoly hiányok jelentkeztek. Ennek
elkerülése érdekében külön tartalékot kívántak (elsősorban kétszersültből) felhalmozni, valamint
Hainburgban és egyéb osztrák határszéli várakban–városokban további raktárakat felállítani.
Bár csak igen szűkszavúan, a tanácskozás arra is felhívta az uralkodó figyelmét, hogy rendkívül szigorúan
kell fellépni a török területre való élelem-szállítással, azaz a csempészettel szemben. Mivel az élelmezéshez
hasonlóan a végváriak ruházata kapcsán is rengeteg volt a panasz, a Haditanácsnak gondoskodnia kellett
75017 Mindezekre a problémákra lásd a Teufelre vonatkozó bejegyzéseket a Haditanács 1567–1568. évi
mutatókönyveiben. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 147. és Reg. Bd. 148. Vö. még Kárpáti-Kravjánszky,
1933. 249.: No. 137.
75118 Gecsényi, 1984. 673–675.
75219 Az alábbiakra igen részletesen lásd a Haditanácskozás jegyzőkönyvének alábbi fejezetét: ÖStA KA
AFA 1577/13/2. fol. 126–159.
75320 Az erődváros tűzifa-ellátását egyébként a Magyar Kamarának kellett saját jövedelmeiből biztosítania.
MOL E 554 MKA Vár. és kam. iratok Fol. Lat. 1223. fol. 18–46. passim és MOL E 210 MKA Misc.,
Militaria Tétel 29. fol. 10–11. 1591. október 12., Pozsony.
75421 A Thury birtokában lévő Keszőre: Takáts, 1928/1. 147–149.
75522 Egy 1581 végéről fennmaradt nyugta adatai szerint ez nem valósult meg, hiszen a Magyar Kamara
továbbra is a hadiadó-jövedelmekből, valamint pozsonyi polgárok nyújtotta kölcsönökből próbálta a győri
katonaság húspénzét biztosítani. MOL E 554 MKA Vár. és kam. iratok Fol. Lat. 1223. fol. 40–41. 1581.
december 20., Pozsony.