A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

1566-ban visszafoglalt Tata, 742 9 majd Kanizsa hadtáputánpótlását is előírta a bécsi hadvezetés. 743 10 A
főélelmezési biztosok legfőbb feladata a várakban szolgáló katonaság – illetve háború esetén a királyi
hadsereg – kenyérrel, borral, hússal, sóval, zsírral, sajttal és egyéb alapvető élelmiszerekkel való ellátásának
megszervezése, lebonyolítása, valamint a fellépő hiányok időben történő pótlása volt.
A biztosoknak az élelembeszerzést részben Magyarországon, részben Felső- és Alsó-Ausztria területén
kellett megszervezniük. Ennek körülményeit instrukciójuk az élelem felvásárlásától, annak megfelelő
tisztításáig és raktározásáig, majd hajókon a végekre történő szállításáig, valamint a kenyérsütésig és a
kétszersült készítésének módjáig pontról pontra részletesen szabályozta. A különféle mértékekkel való
visszaélések elkerülése érdekében mind a gabonaféléknél, mind a bornál a bécsi mértékeket kellett
alkalmazniuk. A végvárakba szállított élelem tárolására azután Teufelnek és utódainak az alárendeltségükben
működő várbeli élésmesterekkel kellett megfelelő raktárakat és élelmezési házakat (Provianthaus)
kialakítaniuk. Ennek megvalósulásáról Győrből konkrét adatokkal is rendelkezünk, hiszen tudjuk, hogy
éppen Teufel főélésmester volt az, aki a katonai előírásoknak megfelelően 1566-ban élelmezési célokra több
épületet foglalt le, köztük például 198a káptalani iskolát és az őrkanonoki házat is. A hetvenes évek közepére
azután külön élelmezési ház épült, 744 11 amelyben a különböző raktárak és hombárok mellett sütöde és
mészárszék is működött, a város mellett pedig, kifejezetten a katonaság élelmezésére, a Rábcán még egy
nagy teljesítményű vízimalmot is építettek. 745 12 Ezekben az esztendőkben egy 1568. évi végvárvizsgálat,
majd az azt követő tanácskozás javaslatai alapján Tatán is külön élelmezési malmot (Proviantmühle) emeltek
az ottani végváriak ellátására. 746 13 A katonaság élelmezését szolgáló új épületek létrejöttével az élésmesterek
munkáját már külön szakszemélyzet (molnárok, pékek, mészárosok, pincemesterek) segítette, akiknek
feladatait a főbiztosok által kiállított utasítások szabályozták. Az élelmiszer eladásában – különösen Győrben
– igen jelentős szerephez jutottak a markotányosok is.
A főélelmezési biztosnak a győri főkapitánnyal való egyeztetést követően kellett az élelmiszerek árszabását
(limitatio) elkészíteni, 747 14 amelynek fontos jelentősége volt, hiszen a főkapitányi székhelyen a 16.
században köztudottan gyakran nagy volt a drágaság. 748 15 Azokban a kisebb várakban, ahol a Haditanács
nem alkalmazott külön élésmestert, ott a vár kapitányának kellett feladatai nagy részét ellátnia. A főbiztos
mindig részletes kimutatást tartozott készítenie arról, hogy a Haditanács vagy a győri generális parancsára a
kisebb véghelyek élelemmel való ellátására vagy megsegítésére azok kapitányainak milyen élelmiszerekből
mennyit és mekkora értékben küldtek. Emellett mind ő, mind a végvári élésmesterek bevételeikről és
kiadásaikról havonta kötelesek voltak számadásokat vezetni, amelyeket azután éves elszámolásban kellett
összesíteniük. 749 16 A főélésmester ezek alapján tartozott saját főszámadását (Hauptraittung) évente
elkészíteni, majd az Alsó-Ausztriai Kamarához ellenőrzésre benyújtani – ami már önmagában is az osztrák
rendek szerepének jelentőségére utal. Munkájának rendszeres ellenőrzését és a visszaélések elkerülését
szolgálta ellenőre (Gegenschreiber), akit a kamara delegált posztjára.
A zsoldellátáshoz hasonlóan Teufelnek és utódainak sohasem sikerült megnyugtatóan megoldani még a győri
és komáromi végváriak élelmezését sem. A szükséges mennyiségű élelmet ugyan az osztrák tartományokból
be lehetett szerezni, felvásárlásukra és a szállítási költségekre sohasem volt elegendő pénz. A gabona- és
borkereskedőknek viszont egyenesen kedvezett az óriási felvevőpiacot jelentő katonaság, ráadásul ennek
ellátásakor legrosszabb minőségű áruiktól is könnyen megszabadulhattak. A végvári hadinép ezért állandó
panaszáradatot zúdított a főkapitányra és a Haditanácsra, hiszen gyakran valóban romlott gabonából és
lisztből készült a mindennapi betevő falat. A bor pedig nem ritkán volt ecetes, miközben az élésmesterek a só
értékének helytelen megállapításával kívántak spórolni vagy saját zsebükre dolgozni. A huszárok emellett
7429 ÖStA FHKA HKA Inst. No. 182. és ÖStA KA HKR KlA I. 3. 1569. január 15., Bécs.
74310 ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 130–131.
74411 Ennek létrehozására 1571. július közepén még Eck Graf zu Salm főkapitány tett javaslatot, amelyre a
Haditanács a következő hónap elején elrendelte Urban Süeß építési felügyelőnek és Bernardo Magno
építésznek a ház helyének kijelölését. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 53. (1571. július 14.) és Uo.
Reg. Bd. 154. fol. 68. 1571. augusztus 7.
74512 Gecsényi, 1984. 671. és Gecsényi, 1991/2. 150.
74613 ÖStA KA HKR Akten Reg. 1573. März No. 19. Az 1568. évi vizsgálatra: Faller, 1936. 5.
74714 Néhány ilyen árlimitáció a 16. század közepéről: MOL E 210 MKA Misc. Militaria Tétel 119. No. 1–
5.
74815 Gecsényi, 1984. 669.
74916 MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 2. fol. 53–58. Elias Mayer győri élésmester
(Proviantverwalter) 1586. évi számadásának összegző kivonata.