A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Lausizból is befutott. 728 6
Ebből a példából is ragyogóan kitűnik, hogy a hadianyag-utánpótlási rendszert teljességgel Bécsből
irányították. A császárváros uralkodói hadszertárának vezetője mellett ebben a legfőbb szerepet a Haditanács
alárendeltségében működő hivatalnok, a bécsi főhadszertárnok (Oberstzeugmeister, a későbbi Oberst-Landund
Hauszeugmeister elődje) irányította, akinek tisztét – a hadszertárak rendszerének kiépítésével együtt –
Innsbruck székhellyel még I. Miksa császár állította fel 1503-ban. 729 7 Az eredetileg pusztán az osztrák
tartományok hadszertárainak ellátására, illetve felügyeletére létrehozott tisztség betöltőinek hatásköre I.
Ferdinánd magyar királyságának köszönhetően az 1530–1540-es évektől fokozatosan kiterjedt a törökellenes
magyarországi hadszíntérre is, miközben székhelyük is átkerült Ferdinánd udvarába, Bécsbe. 730 8 1556-ban
azután a főhadszertárnokot a Haditanács alá rendelték, így ettől kezdve annak beosztottjaként, de
meglehetősen jelentős önállósággal igyekezett ellátni pillanatok alatt legfontosabbá vált új feladatát, a
magyar végek ellátását. 731 9 Ezzel magyarázható, hogy a 16. században a tisztséget kivétel nélkül olyan
személyek töltötték be, akik korábban jelentős tapasztalatokat szereztek Magyarországon. Példaként
elegendő, ha a Felső-Magyarországon mezei hadszertárnokként (Feldzeugmeister) is szolgált Franz von
Poppendorfra, a grazi Belső-Ausztriai Haditanács későbbi első elnökére, Jakob von Raminger egykori
szatmári főkapitányra, vagy a többször említett Andreas Kielman komáromi és kanizsai főkapitányra
gondolunk. 732 10 Ezek a személyek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a győri főkapitányság várainak
megfelelő hadianyag-ellátása a legfontosabb feladatok közé tartozik. Nyomatékosításképpen erre az 1577.
évi haditanácskozás résztvevői is felhívták a figyelmüket, midőn kijelentették, hogy „őfelsége ezentúl
kegyesen arra is legyen figyelemmel, hogy ezek a végvárak mindig és kiemelt módon legyenek lövegekkel
és tartozékaikkal ellátva.” 733 11
195A főhadszertárnokok a javaslatnak megfelelően általában a győri generálisoknak a Haditanácshoz intézett
kérelmeire küldték meg a szükséges utánpótlást a végvidék váraiba. A győri főkapitány saját kéréseit a
végházak hadszertárnokaitól és kapitányaitól hozzá befutó jelentések alapján állította össze. A főkapitányság
nagyobb váraiban (Veszprém, Pápa, Tata és Palota) ugyanis az 1560–1570-es évekre kisebb hadszertárakat
építettek fel vagy alakítottak át alkalmas helyiségeket ezekre a célokra. Ezt követően a Haditanács ezen
várak tüzéreinek (Büchsenmeister) élére külön hadszertárnokokat (Zeugwart) rendelt, akik a várkapitányok
mellett a győri generálisnak és főhadszertárnoknak tartoztak engedelmességgel, de szoros kapcsolatban
álltak a végvidék fővárának hadszertárnokával is. Az utóbbi a főkapitányon keresztül a bécsi főhadszertárnok
mellett gyakran az ottani dunai arzenál-kapitánnyal (Arsenalhauptmann) is kapcsolatban állt, elsősorban a
Győrben szolgáló „vízi hajdúk”, valamint a tihanyi, fonyódi, szigligeti és keszthelyi őrségek számára
szükséges naszádok elkészítése és felszerelése ügyében.
196d. Az egyik legégetőbb probléma: a „vitézlő nép” élelmezése
Míg a hadianyag-ellátásban komolyabb nehézségek a győri végeken a 16. században nem jelentkeztek, annál
nagyobb problémát okozott a mintegy 3500 végvári napi élelmezésének megszervezése. Perjés Géza 1963-
ban megjelent monográfiájában – ugyan a 17. századra vonatkozóan – már bőségesen felhívta a figyelmet a
további kutatások fontosságára, 734 1 munkájának nem akadtak folytatói. Pedig a 16–17. századi határvédelmi
rendszer történetének egy olyan fontos kérdéséről van szó, amelyre bőséggel maradt fenn iratanyag,
7286 ÖStA FHKA HKA NÖHA W–61/C/90/B. RN 300/2. fol. 1061–1068. és fol. 1081–1124. Geizkofler
kereskedelmi tevékenységére: Müller J., 1900. és Müller J., 1938.
7297 Kurzman, 1985. 151–152.
7308 Megjegyezendő, hogy Tirolnak, Elő- és Belső-Ausztriának az osztrák tartományok 1564. évi
felosztásával külön főhadszertárnoka maradt. Ezen tisztségviselők kapcsolatának vizsgálata a további
kutatások feladata. Tirolra és Vorderösterreichra, 1532: Hans Ott von Achterdingen Oberst-Hauszeugmeister
in Tirol und den Vorlanden és 1554–1565: Melchior Fugger Oberst-Feld- und Hauszeugmeister der oberund
vorderösterreichischen Länder. Egg, 1961. 99–100. A grazi hadszertárra: Pichler–Meran, 1880. és
újabban Krenn, 1974.
7319 Ezzel kapcsolatban lásd az alább említendő Andreas Kielman utasítását (1584. január 1., Bécs): ÖStA
KA HKR KlA V. 3.
73210 Poppendorf felső-magyarországi tisztére: ÖStA Best. No. 131. (1564. december 10.); Ramingerre és
Kielmanra: Pálffy, 1996/3. és Pálffy, 1997/1. 285. és 260–262.
73311 „Also haben Eur Majestät etc. hinfuran auch darauf gnedigist bedacht zu sein, damit immerdar unnd
zu eincziger wais diese Vessten mit Geschücz unnd seiner Zuegehörung gespeist … werde.” ÖStA KA AFA
1577/13/2. fol. 219.
7341 Perjés, 1963.