A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

valamint havonta rendszeresen informálva a bécsi hadvezetést. A tisztséget a 17. század elején már biztosan
betöltötték, de elképzelhető, hogy már Győr 1594. évi eleste előtt felállították azt. Ebben azért nem lehetünk
teljesen bizonyosak, mert az eddig előkerült szórványadatok alapján nem tudjuk pontosan megállapítani, 722 33
hogy az adott esetekben a győri német, illetve magyar őrségben szolgáló seregdeákokról vagy már a
végvidék főseregdeákjáról van szó.
193c. Hadianyag-ellátás
A végvári katonaság finanszírozásának körülményeivel ellentétben hadianyaggal való ellátásának
rendszeréről és a magyar hadszíntérre irányuló fegyverkereskedelem mechanizmusairól sajnos még nem
rendelkezünk átfogó ismeretekkel, hiszen ezen a téren még a legfontosabb alapkutatások is hiányoznak.
Hadtörténetírásunk ugyanakkor – elsősorban a fennmaradt hadszertárleltárak és várinventáriumok alapján –
megnyugtatóan tisztázta, hogy a Habsburg Birodalom magyarországi hadszínterén az úgynevezett hadügyi
forradalom jelentkezésének köszönhetően a végvárak mind lövegekkel, mind kézi lőfegyverekkel
megfelelően voltak ellátva. 723 1 Ezt igazolja az 1577. évi haditanácskozásra készült összesített hadianyagkimutatás
is, miszerint ebben az esztendőben Győrben 45 eltérő kaliberű löveget, 60 szakállaspuskát és 1134
különféle kézilőfegyvert, Veszprémben 12 ágyút, 150 szakállas- és 263 kézipuskát, Pápán 14 löveget és 185
szakállast, végül a legnagyobb veszélyben lévő Tatán 32 ágyút, 51 szakállast és 64 kézilőfegyvert vettek
számba. A végvidék központja és elsőrangú várai mellett a kisebb végházak is általában megfelelően voltak
tűzfegyverekkel ellátva. A tanácskozás résztvevői pusztán Győrt kívánták további 5 falkonétával és az
említett harci szekerekkel megerősíteni, továbbá a nagy területű veszprémi várba tartottak még szükségesnek
egy falkonágyút és négy falkonétát, valamint Palotára egy duplafalkonétát és ugyancsak egy sólyomágyút. 724
2
A fegyverekhez hasonlóan komolyabb hiányok a lőszer- és lőporellátásban is csak ritkán fordultak elő a
győri végeken. Bár lőporból és ólomból néha voltak hiányok, ezeket vagy a főkapitányság központjának
hadszertárából (Zeughaus), vagy a bécsi főhadszertárból (Hauptzeughaus) viszonylag gyorsan és könnyen
pótol(hat)ták. 725 3 A császárváros közelsége tehát e tekintetben is előnyökkel járt, hiszen – a felsőmagyarországi
végekkel ellentétben 726 4 – a győri hadszertárat nem kellett melléküzemekkel működő
„hadiipari üzemmé” kiépíteni. Ezeket a munkákat, már csak a Dunán való könnyebb szállításnak
köszönhetően, Bécsben hamar elvégezhették. Ezzel magyarázható, hogy ismereteink szerint Győrben
ágyúöntödét, fűrészmalmot, salétromkamrát és kisebb egyéb műhelyeket alig állítottak fel. Az erődváros
hadszertárnokának és húsz tüzérének ezért elsősorban a kisebb végvárakban meghibásodott fegyverek
kijavítása és a Bécsből érkező hadianyag elosztása volt a feladata.
A győri főkapitányságba a lőfegyverek és a hadianyag szinte száz százaléka külföldről, mindenekelőtt a
Német Birodalom nagy hagyományokkal rendelkező fegyvergyártó városaiból, valamint az örökös
tartományok és Csehország műhelyeiből érkezett. Ezt igazolják az említett várleltárakban gyakran
felbukkanó nürnbergi kézipuskák (1577-ben például Győrben 833 darab), 727 5 valamint az a páratlanul
érdekes és még kiadatlan kimutatás, illetve számadás, amely a bécsi főhadszertárba 1593–1594-ben érkezett,
majd onnan a védelmi rendszer egyes váraiba szétküldött fegyvereket és a hadianyagot veszi 194számba.
Eszerint az osztrák tartományokból Innsbruckból és Salzburgból, a birodalomból pedig Nürnbergből,
Augsburgból és Ulmból érkezett az ágyúk többsége, míg a bécsi hadszertár vezetője a lőpor nagy részét
Bécsújhelyről, Innsbruckból, Augsburgból, Nürnbergből, Regensburgból, Passauból, valamint
Württembergből, illetve Prágából, Iglauból, Olmücből, Brünnből és Breslauból szerezte be, majd
továbbította a végvárakba és a királyi táborba. Igen jelentős szállításokat bonyolított le emellett a neves
birodalmi fillérmester, Zacharias Geizkofler is, egy több mint száz mázsás lőporszállítmány pedig még
Regisstern einzubringen unnd Herrn Khryegßraatthen zueschickhen, damit die Herrn Khryegßraatth der
Verännderungen auch genugsame Wissenschafft haben khünen.” MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel
24./II. fol. 39. Dátum nélkül, de 1590. előtt.
72233 Néhány bizonytalan adatot magunk tettünk közzé, ennek ellenére eddigi ismereteink alapján a kérdést
még nem tudjuk megoldani. Pálffy, 1995/3. 235.
7231 Lásd mindenekelőtt: Kelenik, 1991/1–2.
7242 ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 215–219. és Geőcze, 1894/2. 707–710.
7253 A bécsi császári hadszertárra: Veltzé, 1911. 208–211. és újabban Czeike, Bd. 5. 701–702.
7264 Pálffy, 1995/2.
7275 A nürnbergi fegyvergyártóknak a grazi hadszertár, illetve ezen keresztül a horvát–szlavón végek
ellátásában való részvételére: Krenn, o. J. és Valentinitsch, 1977.