A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

tapasztalatokat. 708 19 Utóda, Joachim Khelheimer (1572–1579) pedig katonai megbízatása mellett egyúttal az
alsó-ausztriai rendek pénztárnoka (Landschaftseinnehmer) is volt.
A jelentős segélyek megszavazása persze egyáltalán nem jelentette, hogy azok valóban eljutottak a magyar
hadszíntérre. A probléma gyökerei elsősorban az adóztatás szisztémájából eredtek. A Gültsteuer
beszedésének módja és hatékonysága rendkívül hasonlított a magyar hadiadó kirovásához és befizetéséhez.
Miként Magyarországon a dika is jelentős hátralékokkal folyt be és sohasem tudták teljes mértékben
beszedni, hasonlóan alakult az osztrák rendek által megszavazott adó sorsa is. Noha meglehetősen kevés
információval rendelkezünk a rendek által zsoldként ténylegesen kifizetett összegekről, néhány példából
azért körülbelül rekonstruálni tudjuk, mennyiben is teljesítették a győri végvidéki magyar katonaság
felvállalt fizetését. 1547 tavasza és 1552 márciusa között például az első esztendőben még teljességgel
kifizették a végváriak zsoldját, az elkövetkező években viszont már csak körülbelül mintegy felét, aminek
köszönhetően néhány esztendő alatt igen tekintélyes, több tíz ezer forintnyi zsoldhátralék halmozódott fel. 709
20
190A helyzet a későbbi időben a végvári katonaság számának és ezzel együtt a hadikiadásoknak a
növekedésével, valamint az adóbeszedéssel kapcsolatos, már-már akuttá váló problémákkal csak tovább
rosszabbodott. Az osztrák rendek állandó pénzhiánya azután a győri végeken is éreztette hatását, hiszen
ennek következtében a zsoldfizetés igen rendszertelenné vált és tetemes késedelemmel történt. Valóban
előfordultak olyan esztendők, különösen az 1580-as években, amikor egy-egy véghely katonái évente
pusztán egy-egy hónapnyi zsoldot vehettek kézhez. 710 21 A problémára a kor adózási és gazdasági
körülményei között mégsem lehetett megfelelő megoldást találni, hiszen az állandóan szolgáló végvári
katonaság fizetése állandó és rendszeres bevételeket igényelt volna. Ezt a rendek által „működtetett”
adórendszerrel még az osztrák tartományból sem lehetett megfelelően biztosítani, miként Magyarországon
sem tudtak a dikajövedelmekből – még csak időlegesen sem – komolyabb számú hadinépet tartani. A
hiányok fedezésére ezért a rendek gyakran kényszerültek több tízezer forintos kölcsönket felvenni. 711 22
További problémát jelentett, hogy a rendek utasítására a fizetőmesterek a rendelkezésre álló összegekből
igyekeztek minél többet – nem ritkán saját zsebükre – megspórolni. Ezt a célt szolgálta a posztóval történő
fizetés, hiszen azt nagy tételben vásárolták meg, viszont kis tételben osztották szét, így a kettő közötti
áreltérésen jelentős összegeket, egy-egy fizetés alkalmával akár több ezer forintot takaríthattak meg. 712 23
Hasonlóképpen juthattak nyereséghez a különféle pénzérmékkel való fizetéssel is. A végváriak pedig hiába
panaszkodtak a rossz minőségű posztóval vagy a leértékelt pénzzel való fizetés ellen, kéréseik a legritkább
esetben találtak meghallgatásra, de lázadásaikkal sem érhettek el komolyabb eredményt. Persze megtehették,
hogy zsoldjuk elmaradása esetén továbbálltak, a várkapitányok azonban könnyen találtak helyükre új
jelentkezőket. A végvári katonaság ugyanis éppen a 16. század második felére kezdett már valóban önálló,
jelentős kiváltságokkal (földesúri adózás és joghatóság alóli mentesség, önálló katonai igazságszolgáltatás,
kocsma- és malomtartás stb.) 713 24 rendelkező társadalmi csoporttá válni, amelyben még a zsoldfizetés
elmaradása ellenére is érdemes volt megmaradni. Ráadásul a hosszabb „háborús békeidőszakokban” a
végváriaknak lehetőségük volt bekapcsolódni az igen jövedelmező marhakereskedelembe és -csempészetbe,
valamint a szőlő- és a földművelésbe is. Ezáltal harcértékük ugyan fokozatosan csökkent, megélhetésüket
70819 A rendek fizetőmestereire lásd a függelékben közölt archontológiájuk adatait. Vö. még Petrin, 1982.
20.
70920 1547–1548: „Hernach verzaichennt, was auf das Khriegswesen, so gemaine Lanndtschafft in
Österreich unnder der Enns an der Grenicz helt von den ersten Tag Marcii des [15]47 Jars biß auf den ersten
Tag Marcii des [15]48 Jars, inhalt Mussterregister und Quittungen.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–8. fol. 5–
6. és „Hernach verzaichennt, welhermassen der vier Stenndt ainer ersamen Landtschafft des
Erczherczogthumbs Osterreich under der Enns Bewilligung der ganczen Gullt in trenendem Fridstandt gegen
den Turggen, die vier Jar lang nahainander, nemblichen von Primo Marcii des [15]48 Jars biß auf Primo
Marcii dicz gegenwurtigen [15]52 Jars auf das Khrigsfokh [sic!] in Hungern und der allen Khrigsofficier und
Haubtleut, so gemaine Lanndtschafft besoldt, geloffen und der Römischen Kuniglichen Majestät, unserm
allergenedigisten Herrn, von solher Bewilligung geraicht worden ist.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–29. fol.
10–21.
71021 Számos eleven példa a 16–18. századból: Takáts, 1908. passim és Takáts, 1915–1917. II. köt. 120–
132., ill. vö. még Pertl, 1939. passim; Gutkas, 1973. 191. és Seeger, 1995. 148.
71122 Több remek példa: Pertl, 1939. passim és Herold, 1970. 177.
71223 Gecsényi, 1984. 669.
71324 A végvári katonaság kiváltságaira a jelentős irodalomból lásd mindenekelőtt Benczédi, 1966. A
katonai igazságszolgáltatásra külön: Pálffy, 1995/3.