A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Magyar Kamara korabeli gyakorlatától eltérően – nem január 1-től, hanem március 1-től mindig a következő
esztendő ugyanezen napjáig vezették. 702 13
A győri végvidék magyar katonaságának előírt létszáma ezen adók összegétől függött. A rendek pénzügyi
vezetőinek ugyanis a bécsi hadvezetéssel – a mai hosszas költségvetési egyeztetésekhez hasonlóan – úgy
kellett az egyes végvárakban szolgáló katonaság létszámát kikalkulálnia, hogy azok zsoldját a megszavazott
adó fedezhesse, hiszen több végvári fizetésére az adott elvi pénzkeretből nem volt lehetőség. Mivel az 1540-
es években a rendek még csak az egyszeri Gültöt szavazták meg, a mintegy 70 000 rajnai forintnyi összegből
valóban csak arra futotta, hogy Győrben, Pápán és Veszprémben fizessenek mintegy 1100 főnyi őrséget. A
török veszély fokozódásával azután védelmük érdekében az 1550-es évek közepétől már másfél Gültöt
ajánlottak meg, aminek köszönhetően 1554–1556-ban már több mint 2100 végvárit láthattak el Győrben,
Pápán és az elveszett Veszprém pótlására hivatott kisebb várakban. Belátván azonban, hogy még ez a segély
sem elégséges tartományuk megfelelő védelmére, az 1560-as évek első felétől már dupla Gültöt hagyták
jóvá, amelyből Veszprém és Tata visszavétele után már mintegy 2300–2400 végvárit tudtak – elvileg
legalábbis – fizetni. 703 14 A 138 000 rajnai forintnyi éves segély azután egészen a 16. század végéig, sőt még
az elkövetkező évszázadban is megszokott maradt. Ebből általában 120-130 000 forintot szántak a végvári
katonaság zsoldjára, a maradék 8-18 000 forintot elsősorban a győri erődítésekre, valamint a mustra- és
fizetési költségekre tervezték. 704 15
Kétszeres Gültnél nagyobb adót csak a legritkább esetekben szavaztak meg. 1552-ben a két és fél Gült, azaz
a pontosan 172 612 rajnai forint megajánlását a közvetlen török veszély indokolta. Ebből az összegből
viszont fél Gültöt (34 500 r. f.) kifejezetten Bécs városának erődítéseire szántak, a maradék összeget pedig a
Győr előterében fekvő várak katonaságának zsoldjára és a komáromi őrség megsegítésére kívánták fordítani.
1556-ra szintén a megnövekedett török fenyegetés, 1578-ban pedig hasonlóképpen Bécs, 189Győr és a még
sokkal kevésbé kiépített, de a tartomány déli területeinek védelme szempontjából egyre fontosabb
jelentőségű Kanizsa erődítéseinek megfelelő ütemben való folytatása érdekében került sor ismét a két és
félszeres adó megajánlására. 705 16
A befolyt adót a rendek a bécsi hadvezetéssel való egyeztetést követően eleinte alkalmi biztosokkal (1546-
ban például Reinprecht von Ebersdorf testvérével, Sigmunddal, és Leopold Schweibermairral, tartományi
titkárukkal 706 17) juttatták el és fizették ki a győri végeken általuk tartott katonaságnak. Miután a
Grenzbezahlung – miként a korabeli források nevezték – lebonyolítása (a pénz szállítása, a kifizetés és az
elszámolás miatt) igen komoly feladatot jelentett, 1564-től külön tisztségviselőt bíztak meg e feladatok
elvégzésével. Az esztendő márciusának legelején a rendek 150 rajnai forintos évi fizetéssel a későbbi híres
komáromi főkapitány, a már többször említett Andreas Kielman testvérét, Bartholomäust, Győr és hozzá
tartozó végházak rendi fizetőmesterévé (németül Grenzunterzahlmeister, Unterkriegszahlmeister) 707 18
nevezték ki. Kielman feladata a rendek által tartott végvári katonaság zsoldfizetésének lebonyolítása és
ellenőrzése volt. A későbbi komáromi német zászlós (1578–1579) erre a feladatra azért volt valóban
alkalmas, mert korábban a hadi fizetőmesteri hivatalnál (Kriegszahlmeisteramt) szerzett ez irányú
70213 Újabban alapvető levéltári kutatások alapján: Seeger, 1995. 42–125., vö. még szócikkszerűen:
Stangler, 1972. 290. A dika adminisztrációjára: Acsády, 1888/1. 67–113.
70314 Lásd a korábbi fejezetekben, főként táblázatok formájában idézett forrásokat.
70415 1565: „Ausczug, was ain ersame Lanndtschafft des Erczherczogthumbs Össterreich unnder der Ennß
auf das Khriegsfolckh, so ann den Hungerischen Granniczen ligen, des ganncz verschinnen
funffunndsechczigisten Jarß auferloffen, wie volgt.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–29. fol. 103–106. és
1573–1580: „Raittung unnd Überschlag, was von dem ersten Tag Martii Anno etc. dreyunndsibenczig biß
widerumben den ersten Tag Martii Anno achczig, siben ganczer Jar lanng, ann gemainer ersamen
Lanndtschaft des Erczherczogthumbß Österreich unnder der Ennß järlichen bewilligten Gräniczhilff, der
ainmahlhundert achtunnddreissig Taussent Gulden Reinisch, auf die deputierten Gräniczfleckhen, dan aufs
Gebeu Rab unnd inn ander Weeg außgeben, waß auch füer die Prunstschäden abgeczogen, wie des Alles
gemainer Lanndtschaft Khriegs- unnd andere Raitungen Außweisen.” Uo. fol. 135–164.
70516 1552 és 1556: Seeger, 1995. 147. és 211; 1578: NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–29. fol. 135–164. A
Kanizsára fordított alsó-ausztriai segélyekre: NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–18. fol. 1–55., ill. Pertl, 1939.
33–69 a. és Neugebauer, 1979. 148–249.: passim.
70617 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. 48. a/1–18.
70718 A tisztség-elnevezés magyar megfelelőjére: „Nemzetes Wolf Layzendorfer megnevezett császár urunk
őfölsége Győr és hozzá tartozandó végházainak fizetőmestere” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–64. fol. 83.
1640. szeptember 10., Győr.