A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Martin Lasperger német gyalogoskapitány. 684 29
Az idő elteltével a magyar főkapitány-helyettesek ezen feladatokat gyakorta a generális jelenlétében is
ellátták, azaz a napi ügyeket – különösen a magyar és a délszláv katonaságot érintőket – ténylegesen ők
intézték, ezzel átvállalva a főkapitányi utasításban előírt feladatok egy részét. Tisztüket általában kiválóan
látták el, hiszen leváltásukra sohasem került sor, Révay Lőrinc kivételével pedig – aki a Győr 1594. évi
elestéig töltötte be tisztét – mindannyiukat a halál fosztotta meg beosztásuktól. Munkájukat az idegen
főkapitányok is nagyra értékelték, és tehermentesítő szerepüket igyekeztek különböző adományok és
ellátmánypénzek Bécsben történő kijárásával honorálni. Hogy e tekintetben pusztán egyetlen példát
említsünk, Korlátovith utódja, orbovai Jakosith Ferenc 1569 nyarán 2000 tallért kapott Miksa királytól
hűséges szolgálataiért, hogy segítségével néhány korábban elzálogosított birtokát visszaválthassa. 685 30
1556 és 1594 között a hat győri generális mellett pusztán négy magyar főkapitány-helyettes szolgált, noha
1585 őszén a főkapitányi feladatokat – nyilván Gregoróczy vicegenerális távolléte miatt – egy ideig még
néhai Paksy János komáromi főkapitány fia, György, a későbbi tatai kapitány is ellátta. 686 31 Mindannyian
magyar könnyűlovas-kapitányból léptek elő a vicegenerálisi posztra, és Jakosithot kivéve – aki korábban Ság
és Eger váraiban is katonáskodott – egész életüket Győrben szolgálták le. Révay kivételével délszláv
származásúak voltak, jóllehet az említett Krusith Jánoshoz hasonlóan már teljességgel magyaroknak
tekinthetjük őket. Sőt a legtapasztaltabb vicegenerális, Gregoróczy Vince 1568 szeptemberétől egyúttal alsóausztriai
nemes is volt, miután ekkor az osztrák rendek felvették őt és Ferenc testvérét a Ritterstand tagjai
közé. 687 32 Ez Gregoróczy megbecsültségének volt ékes bizonyítéka, hiszen rajta kívül a 16. században
egyetlen más magyar vagy horvát köznemes sem került az osztrák rendek sorába. Sőt a főnemesi családok
közül is pusztán a gersei Pethő, a Majláth, a ghymesi Forgách, az erdődi Pálffy és a 184nagylucsei Dóczy
famíliák egy-egy tagja léphetett a legelőkelőbb rend, a Herrenstand családjai közé. 688 33 A Horvátországból
származó Gregoróczynak az osztrák „lovagok” közé való felvételét az „osztrák végeken” való hosszú
szolgálata mellett az is elősegítette, hogy anyja abból – a szintén délszláv eredetű – Dominitsch családból
származott, amelynek egyik tagja, Kaspar, Salm főhadparancsnok mellett az 1540-es években gyakran
szolgált hadbiztosként Magyarországon, majd az 1550-es években Murány várának kapitányaként. Tőle
pedig Gregoróczy Alsó-Ausztriában birtokokat is örökölt. 689 34
Noha a magyar főkapitány-helyettesek valóban alapvető szerepet játszottak abban, hogy a győri generalátus
az akadozó zsoldfizetés és egyéb jelentős problémák ellenére a 16. században hatékonyan működött,
tisztükből számukra a továbblépésre nem volt lehetőség. Hiába törekedett például Jakosith Ferenc a
komáromi főkapitányi vagy Gregoróczy egy-egy végvári kapitányi, vagy több alkalommal a végvidéki
generálisi poszt elnyerésére, Győrből őket már csak tapasztalataik miatt sem engedhették el, illetve léptették
elő. Amennyire jelentős volt tehát szerepük a végvidék irányításában, annyira korlátozva is volt mozgási
lehetőségük. Bár ebben köznemesi származásuk is biztosan szerepet játszott, bár éppen a 16. századból nem
kevés példát ismerünk arra, hogy a nemesség alsó soraiból is eljuthatott valaki egy-egy jelentősebb végvár
kapitányi tisztébe. A győri magyar vicegenerálisokat tehát – hasonlóképpen Rueber kassai főkapitányhoz –
elsősorban nélkülözhetetlen tevékenységük „láncolta” örökre a Rába-parti erődvároshoz.
185b. A végvári katonaság összetétele és fizetése
A győri főkapitányok és helyetteseik egyik legfontosabb, de kétségtelen, hogy legnehezebb feladata a
végvidék váraiban szolgáló katonaságnak a hivatalosan előírt keretlétszámoknak (Kriegsstaat) megfelelő
számban való tartása és időben történő fizetése volt. 690 1 Noha vitathatatlan, hogy ez még az igen tekintélyes
évi osztrák segélyek ellenére sem valósult meg megfelelően, a főkapitányság kiemelt jelentősége miatt mégis
a jobban ellátott végvidékek közé tartozott. A hadügy mindenkori „rákfenéje”, a pénzhiány persze gyakran a
győri végeken is éreztette hatását, de ez a korabeli Európában is mindenütt hasonló problémákat jelentett. 691 2
Azaz korántsem beszélhetünk arról, amiről egy-egy, a magyar rendek néhány korabeli nyilatkozatának
68429 Az adatokat részletesen lásd az archontológiában.
68530 Az adományt a Magyar Kamara a szempci harmincad jövedelmeiből tartozott kifizetni. MOL E 554
MKA Vár. és kam. iratok Fol. Lat. 1223. fol. 20–24.
68631 Lásd az archontológia adatait.
68732 Schodl, 1983. 96.
68833 Schimka, 1967. 260–261. és 267.
68934 Schodl, 1983. 96. és Wißgrill, Bd. 3. 638.
6901 Eggenberg főkapitány idézett utasítása a végvidék általános védelme után a 2. pontban említette ezt a
feladatot.
6912 Ágoston, 1998. 364.