A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

etölteni, hiszen ez Győr kiépülése óta mindig így történt. 673 18 A 16. században ennek köszönhetően az a
gyakorlat alakult ki, hogy a tisztség üresedése esetén maguk a rendek tettek javaslatot a Haditanácsnak, 674 19
azaz főként saját honfitársaiknak, hogy a jelöltek közül válasszák ki, majd terjesszék az uralkodó elé a
legalkalmasabb személyt a védelmi övezet irányítására.
Az e tekintetben kissé már belterjes bécsi hadvezetés Gall főkapitánytól egészen a 16. század utolsó
generálisáig, Ferdinand Graf zu Hardeggig (1592–1594) mindannyiszor e jelöltek közül választott egy-egy
előkelőbb nemest. A főkapitány elhunytától az utód kinevezéséig meglehetősen hosszú idő telt el, hiszen
először a rendek vezetői és a véleményadásra felkért tapasztaltabb főtisztek nevezték meg jelöltjeiket. A
gyakran akár egy tucatnyi javasolt személy közül ezt követően a Haditanácsban kiválasztották a tisztségre
legalkalmasabbakat, akikkel megbízottak segítségével kezdődtek tárgyalások. A jelöltek az egyeztetések
folyamán általában írásban is előadták feltételeiket, amelyekről gyakran hosszas viták folytak. Végül
mindezek után a haditanácsok előterjesztésére maga az uralkodó döntött a főkapitány személyéről, akinek
kinevezését (Bestallung) és utasítását (instructio, Instruction) a Haditanács kancelláriájában állították ki. A
főkapitány előbb Bécsben az utasításában foglaltak betartására (iuramentum instructionis), majd Győrben –
181az ország fehér színű zászlaját fogva és beiktatási esküjét elmondva – tett tiszte megfelelő ellátására külön
fogadalmat (iuramentum installationis). 675 20
A győri főkapitányi tisztet az alsó-ausztriai rendek közül sem nyerhette el akárki. Noha a jelöltek között
gyakran felbukkantak olyanok is, akiknek semmiféle magyarországi „előéletük” nem volt, nekik nem sok
esélyük volt a tisztség megszerzésére. A Haditanács és a rendek ugyanis tisztában voltak azzal, mekkora
felelősséggel jár a poszt betöltése, így ez sohasem válhatott – például a királyi tanácsossággal vagy a magyar
főméltóságokkal ellentétben – puszta adománnyá vagy fizetés-kiegészítéssé, hiszen a generálisokra a magyar
hadszíntéren nehéz katonai feladatok vártak. Nem véletlen tehát, hogy csak komoly magyarországi katonai
tapasztalatokkal rendelkezők töltötték be a posztot. 676 21 Gall főkapitányról (1556–1560) már említettük,
hogy győri tiszte előtt még Salm főhadparancsnok mellett haditanácsosként kezdte pályáját, majd királyi
biztosként szerzett jelentős tapasztalatai segíthették abban, hogy a győri védelmi zóna első főkapitánya
lehessen. A helyzet utódai alatt sem volt másként. Salm főkapitány családjában a hadi szolgálat mindennapos
volt, ugyanez azonban a török előrenyomulás következtében a Teufel famíliában is hasonlóképpen alakult.
Zelking főkapitány viszont a végvárrendszer hadianyag-ellátását irányító főhadszertárnoki
(Oberstzeugmeister) posztot viselte (1572–1574) győri megbízatása előtt.
A végvidék utolsó két főkapitánya – az 1591 tavaszán kinevezett, de tisztét valószínűleg sohasem vagy
pusztán igen rövid ideig ellátó Georg Erasm von Liechtensteint nem számítva 677 22 – a felső-magyarországi
végekről érkezett Győrbe, amelyek az 1570–1590-es években a megerősödött Erdély miatt Bécs számára
különös jelentőséggel bírtak. 678 23 Ferdinand Graf zu Nogarol (1588–1590) már 1565–1566-ban részt vett
Lazarus von Schwendi felső-magyarországi expedíciójában, majd németalföldi szolgálat után előbb Szatmár
várának főkapitánya (1579–1588), azután pedig – megtartván ezen tisztét is – egyúttal ideiglenesen
megbízott kassai generális (1584–1588) volt. Hardegg főkapitány (1592–1594) mögött Győrbe érkeztéig
szintén tekintélyes pálya állt. 1588-ban – éppen Nogarol helyére – már Szatmárra (1588–1592) is gyakorlott
nehézlovas-kapitányként és tapasztalt királyi biztosként került, hogy azután ideiglenesen ő is ellássa a felsőmagyarországi
végek kormányzását (1591–1592). Végül elődjéhez hasonlóan Kassáról került át a győri
főkapitányság élére (1592–1594), néhány elfogult vélekedéssel ellentétben 679 24 tehát egyáltalán nem
tartozott a tapasztalatlan főtisztek közé. A magyarországi katonai pályáját győri lovaskapitányként kezdő
Hans Rueber kassai generális ellenben a gyakori ajánlások ellenére sohasem kerülhetett át Győrbe. ő annyira
kiválóan látta el 1568 és 1584 között az észak-magyarországi végek kormányzását, hogy többszöri kérelme
67318 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 118. Konv. C. fol. 8–13. (1587. május 24.) és Uo. Misc. Fasc. 421.
Konv. B. fol. 13. Dátum nélkül.
67419 Ezek a javaslatok nagy számban maradtak fenn a rendi levéltárban. Lásd az archontológia adatait.
67520 „bey den Haubtvessten breuchig, das aim neuen Obrissten ain weiß, doppel taffeter Haubtfaan, auf der
ainen Seitten mit ainem Crucifix, auf der anndern mit dem kaiserlichen doppeltten Adler, alß auch ain Paar
Heerpauggen zu seiner Einseczung zuegestellt werden sollen.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–25. fol. 13–14.
1588. március 30.
67621 Az alábbi bekezdések adatait lásd az életrajzi lexikonban. Az ott közölt adatokon kívül a Teufel
családra lásd még: Glatzl, 1950. és ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten D–T 63.; A Zelkingre: Uo. Z 25. és Kern,
1875.
67722 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–24. fol. 1–34.
67823 Pálffy, 1997/2.
67924 Lásd például Lengyel, 1959. 168–169.