A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

el- és beszámolással.
a. A védelem irányítói
A győri főkapitányok– történetírásunk általános vélekedésével ellentétben 665 10 – nem azért látták el
feladataikat a nehéz körülmények között is sikerrel, mert egyúttal az Udvari Haditanács elnökei voltak. Ez a
16. században egyetlen egy főkapitányra sem volt igaz, 666 11 noha nem tagadható, hogy a bécsi hadvezetés
első embereihez gyakorta szoros baráti akár rokoni szálak fűzték őket; Ehrenreich von Königsberg pedig
győri szolgálata után néhány esztendővel a Haditanács vezetője (1556–1560) volt. Andreas Teufel bátyja,
Georg például 1566 és 1578 között Miksa, majd Rudolf király „hadügyminisztereként” szolgált, miközben
másik testvére, az alább még említendő Christoph, a győri végek élelem-ellátásnak vezetője volt. 667 12 A
főkapitányság kialakulásában oly meghatározó szerepet játszó Niklas Graf zu Salm főhadparancsnok fiának,
Eck generálisnak hasonlóan remek kapcsolatai voltak a bécsi hadvezetés legfőbb tisztségviselői között.
Testvére, a hadiépítészetben különösen tájékozott ifjabb Niklas – akiket az irodalom gyakran összekever 668 13
– az 1570-es években haditanácsos, majd 1578-tól a végvárrendszer főerődítési biztosa
(Oberstbaukommissar der ungarischen Grenzen) volt, végül 1580-ban haláláig rövid ideig a kanizsai
főkapitányi tisztet is betöltötte. 669 14
Mindezen kapcsolatok magyarázata roppant egyszerű volt. A 16. század második felében a Habsburg
Birodalom hadügyi vezetőrétege és az állandó konstantinápolyi követség személyzetének nagy része az alsóausztriai
rendek soraiból került ki, elegendő ha a Teufel, Hofkirchen, Breuner, Sinzendorf és Eizing család
tagjaira gondolunk. 670 15 Mindez persze elsősorban azzal állt összefüggésben, hogy a török előrenyomulás
legjelentősebb mértékben Alsó-Ausztriát veszélyeztette, így előkelőbb családjai már az 1530-as évektől
rákényszerültek arra, hogy anyagi segélyeik mellett egyre aktívabban vegyenek részt személyesen is a
törökellenes magyarországi hadszíntér küzdelmeiben, illetve ennek és a keleti diplomáciának az
irányításában. „Kiváltságos” szerepüket azután egészen a 17. 180század elejéig sikerült megőrizniük. Ehhez
hasonló szerepet játszottak a horvát–szlavón végvidéki főkapitányságok, illetve az 1578-ban Grazban
megalapított Belső-Ausztriai Haditanács (Innerösterreichischer Hofkriegsrat) vezetésében Stájerország,
Karintia és Krajna tartományok rendjei, amelyek biztonságát ez a két védelmi zóna garantálta. 671 16
Az alsó-ausztriai nemesség szinte teljes befolyása alatt álló és már-már „családiassá” vált központi
hadügyigazgatáshoz lényegében a győri főkapitányi tisztség betöltői is hozzátartoztak. Miután 1546-tól az
osztrák tartomány fizette a Balaton és a Duna közötti védelmi övezet legjelentősebb várait – mely szerepe e
téren egészen a törökkor végéig meghatározó maradt –, a rendek anyagi segítségük fejében nemcsak azt
érték el a Haditanácson keresztül, hogy a magyar katonai vezetőknek a védelmi övezet irányításába ne
legyen komolyabb beleszólásuk, hanem még azt is, hogy a győri végvidék első embereit maguk közül
állíthassák ki, és ezzel ellenőrzésüket a védelmi övezet felett biztosítsák. A magyar rendek országgyűléseiken
az idegen főtisztek ellen ugyan gyakran tiltakoztak, osztrák társaik viszont ezen sérelmekhez hasonlóan
emeltek minden esetben azonnal szót, ha az uralkodó úgymond „idegent”, azaz nem alsó-ausztriai
származású főtisztet szeretett volna a lemondott vagy elhunyt főkapitány helyére delegálni. Teufel generális
1587. évi többszöri lemondása alkalmával például a rendek egyértelműen mind saját kormányzóságuk
(Verordnetenkollegium), 672 17 mind a Haditanács által Rudolf császár tudomására hozták, hogy mivel a győri
védelmi zónát maguk tartják el, ezért ismét egy született alsó-ausztriai nemessel kell a generális posztját
66510 Ezzel kapcsolatban lásd a bevezetőben leírtakat.
66611 Megjegyezhetjük, hogy az elkövetkező évszázadban is pusztán 1668-tól viselték mindkét tisztséget,
amikor Raimundo Montecuccoli győri főkapitányt I. Lipót egyúttal a Haditanács elnökévé is kinevezte.
Regele, 1949. 75.: Anlage 1. és Broucek, 1988. 19.
66712 Az életrajzi lexikon adatai mellett lásd Glatzl, 1950.
66813 Koppány, 1997/2. 155.
66914 Pálffy–Perger, 1998. 242–243.
67015 Az osztrák nemességnek a török háborúkban való részvételére lásd újabban, noha közel sem az
általunk vizsgált szempontoknak megfelelően: Liepold, 1998. 358–393. és a diplomatákra: Kovács–
Fenyvesi, 1986. 346–347.
67116 Lásd mindenekelőtt: Thiel, 1914.; Thiel, 1916. és Schulze, 1973., ill. Steiermark, 1986.
67217 A kormányszervre lásd: Petrin, 1982. 19. Az osztrák hivataloknak és tisztségeknek már a korban sem
volt magyar megfelelőjük, így mai elnevezéseik megadása igen problematikus. Vö. például 1606-ból az alsóausztriai
kormányzóság tagjainak „magyar” titulusát: „az tisztességes Ausztria országban lévő ve[r]ordnet
[sic! r nélkül] urak.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–38. fol. 42–43. 1606. július 10., Győr.