A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

3400-3500 körül állandósuló összlétszáma nem változott. Ezen végvári haderő zsoldjának több mint 60 %-át,
évi több mint 120 000 rajnai forintot, továbbra is Alsó-Ausztria rendjei fizették, míg a maradék közel 40 %-
ot egyéb uralkodói jövedelmekből és idegen segélyekből finanszírozták. Míg a rendek az 1546-tól
fokozatosan kialakult gyakorlatnak megfelelően a győri, pápai, veszprémi, szentmártoni, tatai és cseszneki
magyar őrséget tartották el, addig az uralkodó a két győri német gyalogos-zászlóalj, a tatai 100 német
gyalog, a palotai német és magyar őrség, valamint a balatoni végházak zsoldját biztosította. 643 41 Mivel 1593-
ban a várható török támadás miatt Pápát és Veszprémet jelentősen megerősítette a bécsi hadvezetés, a Pápára
küldött két zászlóaljnyi archibusier és 300 német gyalog zsoldjának fedezése, továbbá a Georg Andreas von
Hofkirchen ezredes parancsnoksága alatt Veszprémbe rendelt német gyalogos-zászlóalj fizetése is nagyobb
részben az osztrák rendeket, kisebb részben pedig az Udvari Kamarát terhelte. 644 42
A Balaton és a Duna közötti területeken mindezen reformok és intézkedések ellenére a török portyázások –
ha a szokásosnál nehezebb körülmények között, de – tovább folytatódtak. Mindeközben persze a királyi
végváriak sem tétlenkedtek és Nádasdy Ferenc huszárjaival együtt hasonló visszacsapásokkal okoztak az
ellenfélnek tetemes károkat. Ebben az összecsapás-sorozatban a keresztény fél részéről azok a magánvárak
voltak a legnehezebb helyzetben, amelyekben sem az osztrák rendek, sem az uralkodó zsoldján nem
állomásozott királyi őrség. A török betörések következtében amúgy sem túl nagy váruradalmaik elpusztultak,
birtokosaik így nem tudták megfelelően ellátni őket. Ezért kérte például 1586 őszén a veszélyeztetett Zala
vármegye Zrínyi György kerületi főkapitányt, hogy érje el Rudolf királynál, Tátika várát vegyék királyi
kezelésbe, mert katonaságának fenntartása meghaladja a birtokos Pethő család erejét. 645 43 A Haditanács a
balatoni végházak hátországában fekvő várak ellátását viszont már nem volt képes megoldani, illetve nem
látta ezt szükségesnek, így azok hamarosan örökre elpusztultak. Tátikát 1589 márciusában a Balatonon
átkelő törökök vették be, majd gyújtották fel, 646 44 1592-ben már a másik Pethő-várat, Rezit is elpusztultként
említik a források. 647 45
Az ellenség területének és kevésbé védett várainak elpusztítása nemcsak a törökökre volt jellemző, hiszen e
tekintetben is a kölcsönösség elve volt a mérvadó. Az említett 1587. évi nevezetes „koppányi dúlás” mellett
ennek bizonyságára elegendő Gesztes várának a következő esztendő novemberének elején történt
elfoglalását említenünk, amit Gregoróczy Vince győri vicegenerális (1580–1592) a komáromi és egyéb
végváriakkal 176egy rajtaütésszerű akcióban hajtott végre. 648 46 Ezzel jelentős probléma elé állította a már
másodízben lemondott Teufel utódjaként, Felső-Magyarországról éppen ez időben Győrbe érkező Ferdinánd
Graf zu Nogarol főkapitányt, 649 47 hiszen az eset a budai pasa óriási tiltakozását váltotta ki. 650 48 A keresztény
hadvezetés ezért végül a vár visszaadása mellett döntött, de az akcióban jelentős szerepet vállaló Deli
Radics 651 49 kapitánysága alá került várat ezt megelőzően azért november 21-én nyolc helyre elhelyezett
negyven hordó lőporral felrobbanttatta. 652 50 Nogarol generális a sikeres akció ellenére mégis úgy vélte, hogy
– mivel a végház Fehérvártól, Váltól és Zsámbéktól csak három, Esztergomtól négy, de még Budától is csak
öt mérföldre fekszik, miközben Győrtől hét mérföldnyire van – a törökök elég erősek ahhoz, hogy ott a
64341 Az idézett 1593. évi jegyzékek mellett erre a szisztémára lásd még: ÖStA KA AFA 1593/9/1,5. és
kiadása: Loebl, 1899. 19–29.
64442 A fenti kimutatásokon túl ezzel kapcsolatban lásd még: Gömöry, 1894/2. 398.
64543 Éppen ellenkező, de biztosan hibás interpretációban: Bilkei–Turbuly, 1989. 36–37.: No. 142.
64644 „Anno 1589. Den 6. Martii seind die Turggen über den Plattensee kommen, ain Castell mit namen
Tadika anderthalb Meil Weegs vom Platensee gelegen eingenommen und nacher mit Feur angesteckt.” ÖStA
HHStA Turcica Karton 81. Konv. 1. fol. 241., ill. Gregoróczy Vince ideiglenesen megbízott győri főkapitány
jelentést tesz, hogy „die Tirggen Tadikha eingenuhmen und verprent haben.” (1589. március 15.) ÖStA KA
HKR Prot. Exp. Bd. 184. fol. 133. Vö. még: Iványi B.–Sági–Takács, 1961. 57–58.
64745 „diruta castra Rezy et Tadika” Uo. 97.
64846 Istvánffy Miklós históriája alapján: Rohrbacher, 1888. 113.; Jedlicska, 1897. 348.: No. 553. és Sándor,
1964. 164.
64947 Lásd az archontológiában.
65048 Budai basák levelezése, 1915. 441–447.: No. 387–389.
65149 A rác Radics később Veszprémben, majd Sárváron szolgált és jeleskedett Pápa 1597. évi
visszafoglalásánál is. Pálffy, 1997/3. 23. és 72.: 238. jegyz.
65250 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 121. Konv. C. fol. 149–150. Ferdinand Graf zu Nogarol Ernő
főherceghez a vár felrobbantásáról. 1588. november 22., Győr. Vö. még: Ugyanebben a konvulutumban a
Gesztes körüli bonyodalomra számos irat található.