A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

és patonai katonák élelemmel való ellátására is kötelezték, az Abda környéki jobbágyságnak pedig az őrház
számára a tűzifáról való gondoskodás jelentett további, nem csekély megterhelést. 630 28 A civil lakosság és a
katonaság együttműködése – az erődvároshoz hasonlóan – a kisebb strázsahelyeken sem volt persze
zökkenőmentes. A vártaházakban szolgáló végváriak vagy a vármegyei katonák ugyanis lovaik ellátására
gyakran foglaltak le környező legelőket vagy vontak művelés alá a békésebb napokban birtokukban nem
lévő területeket. 631 29
Visszatérve az 1577. évi haditanácskozásra, a végvidék várai közül a tanácsosok Veszprémben,
Szentmártonban és Pápán nem kívántak semmiféle változtatást. Ezekben az osztrák rendek fizette korábbi
őrségekre, illetve az utóbbi helyen a város palánkjának még félkész volta miatt a kerületi főkapitányság
gyanánt tartott 100 lovasra és 100 gyalogra továbbra is szükség volt. Tatán hasonlóképpen folytak az
erődítések, ezért a korábban odarendelt 100 főnyi, majd utóbb felére csökkentett német gyalogságot a
jövőben is szükségesnek ítélték. Felmerült ugyan a huszárság 30 fővel való megerősítése, mivel azonban
Tata meglehetősen távol feküdt a főkapitányság többi várától, és ténylegesen a török „torkában” állt, ezért
kevéssé árthatott az ellenségnek, így a lovasság növelését feleslegesnek tartották. Palotán ugyanakkor a
magyar végváriak foghíjas volta miatt odavezényelt 50 német gyalog szolgálata továbbra is szükségesnek
látszott, Pálffy Tamás kapitánnyal 632 30 viszont tárgyalni kellett arról, hogy Thury György kapitányságához
hasonlóan az ottani őrség éves segélyt (Hilfgeld) kapjon. Másként nem volt lehetséges a fehérvári 173törökök
állandó szorításában álló végvár katonaságának az ellátása, hiába rendelkezett a vár jelentősebb
uradalommal. 633 31
A győri végvidéki főkapitányság szervezetének végső kialakulásában az utolsó fontos lépés 1577-re a
Balaton-felvidéki végházakkal kapcsolatban következett be. Tihany és Vázsony után ettől az esztendőtől
Szigliget és Keszthely is végleg a győri generális igazgatása alá került, sőt Gyulaffy László említett, 1554.
évi kérelme után több mint húsz esztendővel Csobánc várába is királyi őrséget rendeltek, bár mindössze 20
gyalogot. 634 32 A haditanácskozáson ugyan felmerült annak a lehetősége, hogy az említett várakat az uralkodó
birtokosaiktól kárpótlás fejében átvegye, erre a törökkor végéig mégsem került sor. 1588-ban Szigliget
birtokosa és két esztendeje egyúttal királyi kapitánya, 635 33 Lengyel István hiába ajánlotta fel maga is várát
más birtokokért cserébe, az uralkodó ezt nem fogadta el. 636 34 Tihany kivételével tehát ezek a várak
mindvégig magánkézben maradtak, őrségüket viszont – és ez alapvető változást jelentett a korábbi időkhöz
képest – már királyi jövedelmekből (és nem a magyar hadiadóból) fizették. Miután ettől az időszaktól az öt
vár földrajzi adottságain túl már fenntartását tekintve is azonos elbírálás alá tartozott, őket egyre gyakrabban
nevezték „balatoni kisebb végházaknak” (kleine Häusel am Plattensee), majd a 17. században „Balaton
Abdára: Gecsényi, 1990/1. 229.: No. 620. (1608); Andrásvárra: Uo. 349.: No. 933. (1613), Uo. 350.: No.
935. (1614), 368–369.: No. 987. (1614), 370–371.: No. 99. (1614) és Tarisznyavárra: Uo. 349.: No. 933.
(1613), Uo. 350.: No. 935. (1614),valamint Ráth, 1858.; ill. Bodonhelyre: Tóth, 1994. 215.: No. 942. (1587)
63028 Gecsényi, 1990/1. 161.: No. 437. (1590, Mérges), 189.: No. 514. (1592, Mérges és Patona) és
Gecsényi, 1995. 75.: No. 469. (1624, Abda)
63129 Vö. például: Gecsényi, 1990/1. 128.: No. 343. (1588), 161.: No. 437. (1590) és 385.: No. 1031. (1615)
63230 Életrajzát Takáts Sándornak köszönhetjük: Takáts, 1915. Palotai kapitányságára: Uo. 92–117. Takáts
helytelenül állítja (Uo. 112.), hogy 1577-ben Palotán 300 német katonának kellett volna állomásoznia, hiszen
a hivatalos előírások is csak 50 főről beszélnek.
63331 Szíj, 1966. 14–42. és ÖStA FHKA HKA Inst. No. 268. Beszámoló Sebastian Hessell palotai
élelmezési írnok (Proviantschreiber) tevékenységéről. 1581. november 22., Palota.
63432 A helytörténeti irodalom felületességét jól jellemzi, hogy Csobánc várát már 1543-ban a győri
főkapitányság elemének tartja: „A vár – a török terjeszkedés miatt – 1543-ban lett végvár. A győri
parancsnoksághoz tartozott.” Illés, 1994. 64.
63533 MOL E 142 MKA Act. publ. Fasc. 10. No 3. Ernő főherceg utasítása Lengyel István számára. 1586.
május 31., Bécs és ÖStA KA Best. No. 361. Bestallung Lengyel István számára. 1586. május 31., Bécs.
63634 Érdemes megjegyezni, hogy ugyanekkor Szigligeten szolgált 10 Veszprémből küldött gyalog is.
Kozák K., 1960. 52–53. Lengyel kérését nyilván az indolkolta, hogy – miként arról 1587 őszén Teufel
főkapitány is beszámolt a Haditanácsnak – Szigliget meglehetősen rossz állapotban és ezért veszélyes
helyzetben volt. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 181. fol. 118.) Ezt a törökök is hamar felismerték, és 1588
augusztusában két alkalommal is kísérletet tettek elfoglalására: „Im Monat Augusto haben sich die Turggen
zu zwaymalln umb daz Castell Sigligeth angenommen und mit Sturmlaittern darunder komen, aber
abgetriben worden.” ÖStA HHStA Turcica Karton 81. Konv. 1. fol. 241.