A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

171A Győr körüli őrházak és őrhelyek a 16. század második felében
őrhely, vártaház, góré
a Győrből kirendelt őrség létszáma
Andrásvár váracskája
maximum 10-20 fő
Győrszentivánnál
Tarisznyavár Kismegyernél, az elpusztult 1556-ban az abdai vártaházzal együtt
Félegyháza falu temploma (dombon) 50 gyalog
Világosvár, a Ménfő melletti hegyen maximum 10 fő
Baráti falu temploma
gyalogosok egy kapitány vezetésével
Gyirmót, góré
4 magyar puskás gyalogos
Ikrény, góré
4 magyar puskás gyalogos
Patona, őrhely a Rábánál, feltételezhetően 10 gyalogos
a malomnál
Mérges régi temploma
20 gyalogos és 3 huszár
Börcs a Rábcánál
ide is igen szükségesnek vélték egy őrhely
felállítását a század második felében
az abdai vártaház a Rábca-hídjánál 624 22 1556-ban Tarisznyavárral együtt
50 gyalog – a 16. század második felében
10 magyar puskás gyalogos
az őrházgyűrűt délről (Mórichida mellett) Sopron vármegye által tartott őrség
a Rába partján még kiegészíti: Bodonhely
A Győrt körülölelő vártahelyek őrséggel való ellátásában és palánkjaik fel- és újjáépítésében nem pusztán az
erődváros királyi katonasága vállalt szerepet. Az egyik legjelentősebb Rába-parti strázsahelyen, a mérgesi
palánkban például a végváriak mellett – az országgyűlésen kivetett hadiadóból – Győr vármegye is tartott
lovasokat és gyalogosokat. Erre nagy szükség volt, hiszen 1582 szeptember elején a fehérvári bég még attól
sem riadt vissza, hogy a mérgesi kastélyt kisebb ostrom alá vegye. 625 23 Az őrhelyen egyébként érdekes
szituációt jelentett, hogy általában mind a Győrből kirendelt királyi, mind a vármegye által tartott katonák
kapitányai – a falu nevét prédikatívumként használó – Poky család tagjai voltak. 626 24 1582-ben például hét
jól felszerelt lovast vagy ezek zsoldjának 172megfelelő számú gyalogost tartozott a vármegye a királyi
katonák mellé Mérgesre küldeni. 627 25 Győr vármegyéhez hasonlóan a Mérgestől délnyugatra fekvő és a
győri őrházrendszert kiegészítő bodonhelyi kastély katonaságát viszont általában Sopron vármegye állította
ki. 628 26
Győr vármegye a 16–17. században emellett robotoló jobbágyaival rendszeresen részt vett a mérgesi és abdai
őrhelyek, valamint Andrásvár és Tarisznyavár építésében, majd pusztuló sövényfalaik tatarozásában is,
miközben Sopron Bodonhely castellumát tartotta karban. 629 27 Sőt a tóközi falvakat gyakran még a mérgesi
62422 Az említett datálatlan irat legelső sora sajnos leszakadt, ezért csak feltételezzük, hogy erről az
átkelőről van szó. Az abdai strázsahelyre („domus stationis vulgo vártaház castelli Abda”) később, a 17.
században is Győrből rendelték ki az őrséget. Lásd például: 1609: Gecsényi, 1990/1. 235.: No. 638. és 1624:
Gecsényi, 1995. 75.: No. 469.
62523 „Den 3. Septembris hat der Begh von Weissenburg über 5000 starck ain Castel Merges genant etlich
Stundt besturmbt, aber unverrichter Sachen abziehen muessen.” ÖStA HHStA Turcica Karton 81. Konv. 1.
fol. 238.
62624 1591-től például a királyi kapitány Poky Mihály, későbbi Győr vármegyei alispán (1607–1611) volt
(ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 186. fol. 112.), de ebben az időben egyúttal ő parancsolt a vármegye
Mérgesen szolgáló katonáinak is. A Poky család ifjai emellett gyakran a győri királyi őrségben is szolgálatot
vállaltak. Az 1546-ból említett Poky Miklós mellett ez időben például Poky Péter 2 lovassal Izdenczy János
lovaskapitány zászlaja alatt katonáskodott, Poky Gergely pedig egy évtizeddel korábban gyalogosvajdaként
teljesített szolgálatot. MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 24/II. fol. 38. és fol. 215. („Verczainus der
vierhundert Pferdt zu Raab, wie sie diennen unnd gerüst sein.”), ill. Gecsényi, 1990/1. 83.: No. 215. (1583)
Poky alispánságára: Gecsényi, 1988. 20–21.
62725 Gecsényi, 1990/1. 58.: No. 144. (1582)
62826 Tóth, 1994. 124.: No. 560., 129–130.: No. 580., 138.: No. 608., 139.: No. 611. – Fazék Mihály
tizedes, 142: No. 631. (1583), 152.: No. 672. – Fazék továbbra is tizedes, 167: No. 733. (1584), 177.: No.
771–772., 187.: No. 822. (1585), 197–198.: No. 864–865., 210.: No. 919. (1586), 221.: No. 965–967. (1587)
és 236.: No. 1028. (1588)
62927 Mérgesre: Uo. No. 143. (1582), Uo. 129.: No. 346. (1588), Gecsényi, 1995. 92.: No. 531. (1625);