A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

hadszíntérről pusztán ausztriai birtokaira kimozduló Rueber főkapitány. Schwendi tökéletesen tisztában volt
azzal, hogy egy támadó háborúnak egyáltalán nincsenek meg a gazdasági és katonai feltételei, az aktív
határvédelmet támogató javaslata mellett ezért mindvégig kitartott.
Schwendi koncepciójának a lényege arra irányult, hogy a jövőben megakadályozhassák az afféle kudarcok
bekövetkeztét, mint amilyen 1577 nyarán Győr közvetlen közelében történt. Ennek feltétele – konkrét
határvonal nem lévén – a korábbinál még jobban záródó, még kevésbé átjárható és szigorúan ellenőrizhető
védelmi övezetek kialakítása volt. A végvidéki főkapitányságok korszerűsítése során ezért a jövőben – a
végvárak megfelelő ellátása mellett – még jobban kívántak a kedvező természeti adottságokra
(mindenekelőtt az igen gazdag magyarországi vízhálózatra, a mocsarakra és a hegyvonulatokra)
támaszkodni, hogy ezáltal hatékonyabban állhassanak ellen a „háborús békeévek” alatt a törökök portyáinak
és képesek legyenek feltartóztatni egyre kiterjedtebb királysági adóztatásukat. 608 6
168A győri főkapitányság esetében – ellentétben például a kanizsaival 609 7 – folyóvölgyekre és mocsarakra
csak Tata mellett, a Dunáig terjedő területen, illetve a második vonalban, a sokat emlegetett Rába és a Marcal
vidékén támaszkodhatott a hadvezetés, hiszen más jelentősebb folyó vagy mocsár nem volt az Észak-
Dunántúlon. A Bakony-hegyvonulata és erdőségei viszont – miként erre Choron János említett 1563. évi
térképe is felhívta a figyelmet – jelentős mértékben akadályozták a török portyázók előrenyomulását, noha
egyúttal két jelentős csoportra osztották a generalátus várait. Az elsőben a hegyvidékre és a Balatonfelvidékre
törő portyák feltartóztatására hivatott várak (Palota, Veszprém, Csesznek, Vázsony, Tihany,
Csobánc, Szigliget és Keszthely) sorakoztak, míg a második csoport (Pápa, Szentmárton, Tata) már a
Kisalföld peremén és az annak előterében húzódó dombságon védelmezte a királyi fennhatóság alatt álló
területeket. Abban az esetben viszont, ha az ellenségnek sikerült megkerülniük az első csoportba sorolt
végházakat és átkelniük a hegyvidéken, villámgyorsan juthattak ki a Kisalföldre, majd a sík vidéken már
csaknem akadálytalanul magáig Győrig. 610 8
Ez ellen meglehetősen nehéz volt védekezni, a haditanácskozás résztvevői a nagy port felvert kudarcot
követő vizsgálat beszámolója, valamint Andreas Teufel memoranduma alapján – aki korábban (1575–1577),
majd Zelking váratlan augusztus 20-i halála után ismét győri főkapitány (1577–1588) volt és személyesen is
részt vett a tanácskozáson – mégis tettek néhány fontosabb javaslatot. Az erődváros minél tökéletesebb
„katonai objektummá” alakítása érdekében különösen szigorú rendet kívántak az erődítményben, amelyhez
elsősorban a főkapitány tekintélyének és hatáskörének növelésére lett volna mindenekelőtt szükség. A város
azonban egyúttal kereskedelmi centrum is volt, és földesura, a győri káptalan is benne székelt, a katonai
szempontból „zavaró” körülmények megszüntetését ezért fontos feladatnak tartották. A probléma megoldása
érdekében szorgalmazták a káptalan Sopronba vagy Szombathelyre való kitelepítését, ezáltal a polgárság
teljes katonai igazgatás alá helyezését, valamint a harmincadhivatalnak a külvárosba való kiköltöztetését. Sőt
– ugyan meglehetősen abszurd ötletként – egyesekben még az is felmerült, a császárváros védelme
szempontjából oly fontos erődöt (fenntartván a káptalan tulajdonjogát) csatolják Alsó-Ausztriához. 611 9
Ezek a jelentős tervek a magyar rendekkel való súlyos politikai konfliktusok, valamint a katonai érdekeket
háttérbe szorító gazdasági tényezők következtében sohasem váltak valóra. 612 10 A haditanácsosok ugyanakkor
könnyebben kivitelezhető, kisebb jelentőségű és kifejezetten katonai újításokra is javaslatokat tettek.
Elsőként – feltételezhetően Rueber egykori német lovaskapitány javaslatára – igen üdvözlendőnek tartották
volna, ha 1546, 1556–1557 és 1564–1566 után az alsó-ausztriai rendek ismét felújítanák nemes ifjaik győri
lovasszolgálatát, hogy tapasztalatokra tegyenek szert a végeken. Ennél jobb iskolát a későbbi végvári
szolgálathoz – miként a tanácsosok fejtegették – sehol sem járhattak ki. 613 11 Erre azért is igen nagy szükség
6086 Mindezek mellett a tanácsosok foglalkoztak még a katonaság fegyelmének, a végvárak erődítéseinek,
az élelem- és hadianyag-ellátásnak a problémáival, megtárgyalták az osztrák tartományok
Defensionsordnungját, a végvárak fizetési nehézségeit, sőt – miként a középkorban Luxemburgi Zsigmond
uralkodása idején – ekkor is felmerült a német lovagrend Magyarországra telepítésének a lehetősége. Ezekre
a témákra a következő fejezet egyes részeiben még néhol kitérünk, bár szinte mindegyik önálló
monografikus feldolgozást érdemelne. A német lovagrendre vonatkozó tervekre: Zwiedineck-Südenhorst,
1878/2.; Erben, 1895. és Illéssy, 1902.
6097 Az egykori Kanizsa-patak mocsárvilágának őrházakkal való megerődítésére: Kelenik, 1995/3. Vö.
még: Vándor, 1994. 340–346. és Pálffy, 1995/1. 168–171.
6108 „das Ort ein solche weite Ebne umb sich hat” ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 45.
6119 Gecsényi, 1994. 172.
61210 Uo. 173. Vö. még a káptalannal való kapcsolatra és a gazdasági érdekekre: Gecsényi, 1984.;
Gecsényi, 1986. és Gecsényi, 1991/2.
61311 „Weill hievor allzeit ain Anzall Teutscher Reyter zu Raab als in ainer Hauptvessten gehalten, aber seit