A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

természetesen takarékossági okokból – kivonták. Ekként az esztendő nyarán a hivatalos adatok szerint már
csak 3568 végvári (1193 huszár, illetve 850 német és 1525 magyar, azaz összesen 2375 gyalogos a korábbi
3009 helyett) teljesített a főkapitányság váraiban szolgálatot. 599 6 Mindezek ellenére megrázó lehetett a bécsi
hadvezetés számára, hogy a törökök a végvidék kiépülte ellenére mennyire könnyen elérhették akár magát a
főkapitányi székhelyt is, és okozhattak jelentős a generálisoknak veszteségeket.
Az 1577 augusztusi győri „fekete vasárnap” korántsem volt az egyetlen efféle esemény a határvédelmi
rendszer elmúlt esztendőkbeli történetében, 600 7 ezért a Haditanács már az 1576. évi regensburgi birodalmi
gyűlésen a török segélyről folytatott tárgyalásokat követően elhatározta, hogy a védelmi rendszer
hatékonyabb működtetése, a határvédelmi koncepció újragondolása, a végvárak építkezéseinek, valamint a
katonaság elosztásának, fizetésének és ellátásának megvitatása érdekében nagy haditanácskozást hív össze
Bécsben. Húsz esztendővel az Udvari Haditanács 1556. évi megalapítása és a győri főkapitányság létrejötte
után tehát szükségessé vált, hogy a csaknem teljességgel kialakult határvédelem működésének hiányosságait
mielőbb megtárgyalják. A nevezetes Hauptgrenzberatungot – amelyhez hasonló tárgyalások a védelmi
politikai alapelveiről csak 1554–1556-ban, majd a tizenötéves háborút (1591–1606) követően, illetve a 17.
század végén folytak, ha talán nem is ennyire szervezett formában – végül 1577. augusztus eleje és
szeptember 24. között tartották meg a császárvárosban. 601 8 Ennek döntései a győri főkapitányság
történetében is hoztak néhány olyan fontosabb változást, amelyek egészen Győr 1594. évi elestéig
meghatározóak voltak. 602 9
1671. Az 1577. évi bécsi Nagy Haditanácskozás következményei a győri végeken
A határvédelem korszerűsítését és legégetőbb problémáit megvitató tanácskozáson a Haditanács vezetői, a
legtekintélyesebb egykori és éppen szolgáló idegen végvári főtisztek, valamint az egyes végvidékeket fizető
osztrák tartományok képviselői 603 1 mindenekelőtt egy új védelmi koncepció kidolgozásán munkálkodtak. A
viták során két ellentétes nézet ütközött össze, amelyeket a magyar hadszíntér egy-egy kiváló, nem magyar
származású ismerője, Lazarus Freiherr von Schwendi 604 2 és egykori tanítványa, egyúttal a felsőmagyarországi
főkapitányi tisztségben utódja (1568–1584), a volt győri nehézlovas-kapitány, Hans Rueber
von Püchsendorf 605 3 képviselt. Míg az utóbbi európai összefogással a törökök ellen egy nagy támadó
háborút javasolt, addig az előbbi az aktív határvédelem mellett foglalt állást. Jóllehet Ruebernek valóban
igaza volt abban, hogy az úgynevezett hadügyi forradalom eredményeinek – mindenekelőtt a tűzfegyverek
elterjedésének köszönhetően – a keresztény fél már ebben az időben is harcászati fölénybe kezdett kerekedni
vetélytársával szemben, 606 4 az adott esetben mégis Schwendi koncepciója felelt meg inkább a valóságnak. Az
európai hírű hadvezér és hadtudományi író a Német Birodalom és az örökös tartományok adott gazdasági–
politikai viszonyait az osztrák fővárosból és a birodalomból sokkal reálisabban mérte fel, 607 5 mint a magyar
5996 „Gränicz zwischen der Donaw und Plattensee.” 1577. július 1. Készítette: Bernhard Reisacher. AS
DSK Fasc. 171. (I. Reg.) ni pagine. További egykorú másolata: ÖStA KA AFA 1577/7/6.
6007 Számos kiváló példa: ÖStA HHStA Turcica Karton 43. Konv. 1. fol. 25–32.; ÖStA KA HKR Akten
Exp. 1589. Aug. No. 88. fol. 90–21., ill. Uo. Reg. 1591. Dez. No. 41., valamint Gömöry, 1885. és Simoniti,
1991. passim.
6018 A haditanácskozás jegyzőkönyve több példányban maradt fenn: 1.) ÖStA KA AFA 1577/13/2. (Az
eredeti, Bernhard Reisacher által letisztázott példány.) Egykorú, közel egykorú és későbbi másolatok: 2.)
MOL P 108 Esterházy cs. lt., Rep. 77. Fasc. N.; 3.) Archiv GNM Nürnberg, WF Österreich ZR 7670.; 4.)
ÖNB Cod. 8678. 5.) Uo. Cod. 8345. és 6.) Uo. Cod. 12 660. Az eddigi irodalom igazi jelentőségében még
nem tárgyalta a haditanácskozást: Schulze, 1973. 65–69.; Wessely, 1976. 38–49.; Nagy Lá., 1987. 104–114.;
ill. újabban Kruhek, 1995. 273–277. és Kelenik, 1997. 30–37. A tanácskozás anyagának sajnos sok hibával
teli és pusztán kivonatos magyar kiadása: Geőcze, 1894/1. (A jegyzőkönyv kritikai kiadásán Kelenik József
kollegámmal dolgozunk.)
6029 A főkapitányságra vonatkozó általános javaslatok: ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 44–52. Az
alábbiakban az itt olvasható információkat többször hasznosítottuk, külön azonban csak idézetek esetén
hivatkozunk rájuk.
6031 A magyaroknak a központi hadügyi döntések meghozatalában való szerepét – sajnos – jól példázza,
hogy a haditanácskozáson egyetlen magyar végvári főtiszt sem volt vagy lehetett jelen.
6042 Janko, 1871.; Eiermann, 1904.; König, 1934.; Schnur, 1987. és újabban Thomas, 1995.
6053 Rueber katonai pályájára: Adel im Wandel, 1990. 337–338.
6064 Kelenik, 1990. és Kelenik, 1991/1–2. Az oszmánokra vö. még: Ágoston, 1995.
6075 Ezzel kapcsolatban lásd újabban Nikolaus Thomas igen érdekes összefoglalóját: Thomas, 1995.