A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

valóban napi rettegést hoztak a győri főkapitányság területén élő lakosság mindennapjaira. A törökök ilyetén
tevékenységével – a gyakori panaszlevelek és az említett kárjegyzékek alapján – ugyan maguk a
főkapitányok és a bécsi hadvezetés is tisztában volt, 1577 augusztusában azonban a lemondott Andreas
Teufel főkapitány utódja, a szintén alsó-ausztriai Karl Ludwig von Zelking generális személyesen is
megtapasztalhatta, mit is jelent valójában a törökök portyázása és mennyire jelentős előrenyomulások a
végvidék területén. A hónap első vasárnapján ugyanis közvetlenül Győr szomszédságában a székesfehérvári
Ali bég vezette törökök egyik lesvetése következtében olyan súlyos vereség érte a fővár őrségét, amely
szinte sokkolta az Udvari Haditanácsot. 596 3
Az esemény azért volt rendkívül megdöbbentő, mert a főkapitányság szervezete erre az időre meglehetősen
jól kiépült, váraiban pedig jelentőségüknek megfelelően 1576–1577-ben nem csekély őrség állomásozott.
1576-ban ez különösen igaz volt, hiszen – noha a drinápolyi békét 1575 novemberében újabb nyolc
esztendővel sikerült meghosszabbítani – ténylegesen semmi sem garantálta, hogy a hódoltsági török erők a
következő esztendőkben nem indítanak olyan újabb expedíciókat, mint amelyek 1575-ben Fonyód, Divény,
Kékkő és Somoskő várainak elfoglalásával a győri és a bányavidéki főkapitányság 165meggyengülését
hozták. 597 4 Ennek megelőzésére, valamint a Báthory István lengyel királlyá választásával kapcsolatos
bonyodalmak miatt a bécsi hadvezetés 1576-ban mind a törökkel szemben legfontosabb győri, mind pedig a
lengyel események következtében kiemelt jelentőségű felső-magyarországi főkapitányságot igen
megerősítette. Ennek köszönhetően – noha csak egy esztendőre, hiszen a rettegés a békesség helyreálltával
hamar megszűnt – olyan várakba (Veszprém és Palota) is ideiglenesen német gyalogokat rendeltek,
amelyekben korábban sohasem állomásoztak. Emellett még egy újabb zászlóaljjal a győri német gyalogságot
is megerősítették, de – miként arról az alábbi táblázat adatai tanúskodnak 598 5 – megemelték egy kissé Pápa és
Tata magyar gyalogságának létszámát is.
A győri főkapitányság végvárainak őrséglétszámai és havi zsoldjuk 1576-ban
végvár magyar német és magyar gyalogos összesen
havi zsold
lovas
Győr 401 951 német + 313 magyar 1665 8664 r. f. 30 k.
Pápa 300 450 magyar 750 3118 r. f. 30 k.
Palota 100 50 német + 250 magyar 400 1810 r. f.
Veszprém 200 100 német + 300 magyar 600 2420 r. f. 30 k.
Szentmárton 17 150 magyar 167 579 r. f. 52 k.
2 ϑ
Tata 70 320 német és magyar 390 2794 r. f. 15 k.
Csesznek 18 50 magyar 68 220 r. f.
Tihany 26 50 magyar 76 271 r. f.
Vázsony 18 25 magyar 43 151 r. f. 30 k.
összesen 1150 3009 4159 20 030 r. f.
7 k. 2 ϑ
A táblázatban alkalmazott rövidítések: r. f. = rajnai (rénes forint), k. = krajcár,
ϑ = bécsi dénár, fontdénár, pfennig
A több mint 4150 fővel a győri végvidéki generalátus őrséglétszámai az egész 16–17. században a
legmagasabb értéket érték el. Hangsúlyoznunk szükséges azonban, hogy ekkor ebbe a létszámba minden
végvárit beleszámoltak, mind az osztrák rendek, mind az uralkodó által fizetetteket, de még a kerületi
főkapitányság gyanánt Pápán szolgáló, említett 100 lovast és 100 gyalogost is, amelyeket a magyar
hadiadóból tartottak el. A Balaton-felvidék védelmében jelentős Keszthely és Szigliget őrségét ugyanakkor –
miként említettük – ebben az időben a kanizsai főkapitányság haderejéhez sorolták, noha a 166gyakorlatban
ezek a várak inkább a győri generalátus alá tartoztak. Mivel a közvetlen török fenyegetés 1577 elejére
elhárult, az ideiglenes erősítésként a végvárakba rendelt német és magyar gyalogok egy részét –
5963 Gecsényi, 1994. 168–170. Az esemény híre még Velencébe is eljutott: Kárpáti-Kravjánszky, 1933.
227.: No. 16–17.
5974 A horvát végeken a Korana folyó mellett fekvő Budackinál ugyanekkor a török csapatok szinte már
kisebb ütközetet vívtak a királyi csapatokkal, amelyben maga a horvát végvidéki főkapitány-helyettes,
Herwart von Auersperg is elesett. Radics, 1862. VIII–IX. és 368–369.
5985 „Kurcze und summary Verzaichnus aller und yeder der Römischen Kayserlichen Maiestät, unnsers
allergenedigisten Herren, Grenicz Heuser vom Adriatschen Mër an, biß an Sibenbergen, wie die diser Zeit
beseczt und das Khriegsvolckh darinen vermüg der Muster Register beczalt werden.” Pálffy, 1995/1. 150–
151.