A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Gesztest, a fehérváriban pedig Csókakő várát az 1540–1550-es években jelentősebb őrséggel látták el. 585 11
Az egykori középkori várakat és erődítményeket azután forrásaikban – miként azt Hegyi Klára újabb
kutatásaiból tudjuk – mindig kalénak, azaz magyarul várnak titulálták.
Az egykori keresztény várak megerődítésénél is jelentősebb volt a törökök saját északkelet-dunántúli vár- és
palánképítkezése. Miután az elfoglalt területen, az egykori középkori Magyarország közepén nem volt kellő
számban olyan jelentősebb vár vagy erődítmény, amely alkalmas lett volna a keresztény végváriakkal
szembeni támadásra, illetve védekezésre, a törökök számos új váracskát építettek. A forrásokban magyarosan
párkánynak (törökül párkán) nevezett új palánkvárakkal azután remekül töltötték be a budai védgyűrű üres
részeit, illetve alakítottak ki segítségükkel a királyi végházakkal valóban farkasszemet néző ellen-erődöket.
Új vár épült már az 1540-es években Esztergom szomszédságában, a Duna északi partján Párkánynál
(törökül Dzsigerdelen), majd a szandzsákszékhellyel szembeni Szent Tamás hegyen (Tepedelen). Budától
nyugatra ugyanakkor elkészült „Hamza bég szerája” Érden, valamint a Tatáról Adonyba vezető utat ellenőrző
váli váracska, de az 1570-es évekre a (pilis)vörösvári párkány is. A Székesfehérvár melletti Battyánban (vagy
másként Csíkváron) mindeközben egy jelentősebb őrtornyot emeltek (kula), amely valóban ismert
erődítménynek számított, hiszen Choron János 1563. évi említett térképén is látható volt. Fehérvár
hátországában mindemellett a Duna védelmére – miként azt Thury Benedek említette – Adony mellett
felépült Korkmaz (avagy Dzsánkurtarán), Földvár és Paks vára, továbbá a Balatontól délkeletre 1570-re
Hídvég erőssége is. 586 12 Míg Korkmaz és Földvár a budai, Paks pedig a szekszárdi szandzsákhoz tartozott,
addig Hídvég a simontornyai líva része volt. A várak más közigazgatási egységekbe való tartozása azonban a
törökök számára semmiféle nehézséget nem jelentett, hogy ezek katonái közösen induljanak portyázni –
főként a fehérvári bégek vezetése alatt – a győri főkapitányság területére.
A legfontosabb vízi és szárazföldi utak mentén felépült palánkvárak hálózata Hídvégtől nyugati irányban a
Balaton déli partján is folytatódott. Jóllehet ezeknek a török végeknek a feladata már nem kis részben a
kanizsai főkapitányságban szolgáló végváriakkal való küzdelem volt, jelentős szerepet játszottak a győri
generalátussal szemben is. Mivel a Balaton nyáron naszádokkal, télen pedig az erős telek miatt lovakkal és
szekerekkel is átjárható volt, ezért az endrédi, karádi, simontornyai, ozorai, tamási, koppányi és laki törökök,
valamint mindenekelőtt a mai Balatonszemes mellett fekvő egykori Bolondvári katonái – a korabeli
kárjegyzékek adatai szerint 587 13 – állandó „vendégek” voltak 162a nagy tó északi partvidékén is. 588 14 Sőt
1570-ben – miként említettük – az oszmánok még a Fonyód melletti Bézsenyben is ellenvárat emeltek, ezt
azonban vagy sikerült a keresztényeknek megsemmisíteniük, vagy Fonyód lerombolása után vált
szükségtelenné.
Noha a törökök várláncolata az erődítmények sűrűségét tekintve többé-kevésbé hasonlóan épült fel, mint a
győri főkapitányság várhálózta, ennek ellenére az oszmánok mégis igen jelentős erőfölényben voltak. Az
elfoglalt várakba az 1540-es években irdatlanul nagy, sőt talán az indokoltnál is tekintélyesebb őrségek
kerültek (hogy csak a kér fővárat említsük: Esztergom, 1543: 3237, 1544: 2160 fő; Fehérvár 1543: 2978,
1544: 2401), 589 15 amelyek száma ugyan utóbb csökkent, de az erőfölényen ez lényegében nem sokat
változtatott, pusztán egy kicsit tompított. Az 1550-es évektől azután további csökkentésekre már nem került
sor, legfeljebb – miként azt a bécsi hadvezetés is oly gyakran tette – csak az elfoglalt vagy újonnan épített
várakba rendeltek ki a nagyobbakból őrséget. 590 16 Az oszmánok katonai fölénye tehát továbbra is
megmaradt, ami természetesen azzal állt összefüggésben, hogy a hódításaikat elsősorban Bécs irányában
igyekezték tovább bővíteni, illetve maga az ellenség is e területen rendezkedett be legszívósabban a
58511 A török források mellett Zsámbék megerősítésére lásd Sforza Pallavicini 1554 augusztusában írott
jelentését, amelyben arról számolt be uralkodójának, hogy a budai pasa 100 lovassal erősítette meg várát,
miután a tatai kapitány a környék lakosságát a keresztény végvár erődítéseihez robotra akarta hajtani. ÖStA
HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 52–55. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. augusztus
23., Ráró. Gesztesre, ill. Csókakőre pedig lásd még a helytörténeti és régészeti irodalmat: Sándor, 1964. 162–
163. és Stepancsics, 1996. 4., ill. Károly, 1893. 70–79.; Fitz, 1958. és Farkas, 1989/2.
58612 A fent idézett általános irodalmon kívül az említett várakra lásd még az alábbi helytörténeti
feldolgozásokat: Párkányra: Haiczl, 1997. 13–26.; Válra: Hatházi–Kovács, 1996. 11–18. és az előzővel
összemérhetetlenül gyengébben Vál, 1997. 12–15., ill. Battyánra: Farkas, 1989/1.
58713 ÖStA HHStA Turcica Karton 43. Konv. 1. fol. 25–32. és ÖStA KA HKR Akten Exp. 1589. Aug. No.
88. fol. 90–21., ill. Uo. Reg. 1591. Dez. No. 41. Vö. még Gömöry, 1885. és Simoniti, 1991.
58814 Endrédre: Tóth T., 1994.; Simontornyára: Dávid, 1982. 9–11., valamint vö. még: Kiss Is., 1990. 66–
83.; Bolondvárra: Reőthy–Stirling, 1990. 143–146.
58915 Hegyi, 1996. 54. és Hegyi, 1989. 4., ill. Vass, 1989. 80.
59016 Hegyi, 1995/2. 51.