A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

történő áthelyezésére, Nádasdy tervei megint szertefoszlottak. Bécs pedig továbbra is meggyőzhetetlenül
ragaszkodott ahhoz, hogy a kerületi generálisnak semmiféle beleszólása ne legyen a győri végvidék
irányításába. A Haditanács végül teljességgel elérte célját, hiszen a védelmi zóna várainak hadügyi
kérdéseiről kizárólag a győri főkapitányi rezidencián, illetve a Haditanács bécsi hivatali helyiségeiben
döntöttek. Részben viszont Nádasdy is elégedett lehetett, hiszen egyrészt a rendek pozícióinak legalább
részleges megerősítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, másrészt – noha a végvárak kormányzásába
valóban nem volt beleszólása – azok magyar kapitányaival tartott jó viszonyának köszönhetően a győri
végvidéki végváriakkal gyakran vonult együtt az oszmánok elleni portyákra. Az akadozó zsold miatt mindig
talált megfelelő partnert a kapitányok között egy-egy akció lebonyolítására, amelyek során ugyan hivatalosan
csak saját magánkatonaságának parancsolhatott, de a gyakorlatban országos elismertségére tekintettel
bizonyára gyakran hallgattak szavára a kisebb-nagyobb végvárak tisztjei, miként például Koppány 1587. évi
nevezetes lerohanásakor. 570 40
A Haditanácsnak tehát mindvégig sikerült megakadályoznia, hogy a kerületi főkapitány tiszte valaha is
visszakerüljön Pápára, a magyar rendek és mindenekelőtt Nádasdy erre való igényét mégis kiválóan jelezte,
hogy 1574-től 1588-ig bizonyosan a végvárban – az alsó-ausztriai rendek zsoldján szolgáló katonaság mellett
– úgymond „a kerületi 157főkapitányság gyanánt” 571 41 viszonylag jelentős létszámú különleges hadinép (is)
szolgált. Ennek a 100 lovasból és ugyanennyi gyalogosból álló kontingensnek az élén mindig külön kapitány
állt, aki azonban a gyakorlatban már nem a két ízben is Kanizsán szolgáló dunántúli kerületi generálisnak,
Zrínyi Györgynek, 572 42 hanem a mindenkori pápai (fő)kapitánynak, 573 43 illetve felettesének, a győri idegen
főtisztnek tartozott engedelmességgel. Majthényi László főkapitánysága (1571–1588) idején az 1570-es évek
közepén előbb Thury György testvére, Benedek, majd az 1580-as években berenhidai Huszár Péter, későbbi
pápai főkapitány vezette mind a lovas, mind a gyalogos egységet. A két századnyi katonaság összetétele,
fegyverzete és harcmodora ugyan semmiben sem különbözött a Pápán szolgáló többi huszárétól, illetve
hajdúétól, a különféle létszámkimutatások mégis elkülönítették őket a rendes végváriaktól.
Ennek elsősorban finanszírozási oka volt. Míg a rendes királyi őrséget az osztrák rendeknek fizették, addig a
kerületi főkapitányság gyanánt tartott katonaságot a hadiadóból a Magyar Kamarának kellett – pontosabban
kellett volna – zsolddal ellátnia. A dikajövedelmek azonban semmire sem voltak elegendőek, ezért gyakran
az Udvari Kamara kényszerült komolyabb segítséget nyújtani. Ezzel állt összefüggésben, hogy Salm győri és
egyúttal kerületi főkapitány 1574. évi halála után a gyakorlatban a csapatok már nem a máshol székelő
kerületi, hanem a győri generálisok parancsainak engedelmeskedtek. 574 44 Emiatt a csapatok Pápán való
állomásoztatása ellen a Haditanácsnak természetesen semmi kifogása nem volt, sőt inkább támogatta azok
ott maradását, hiszen ezek tovább erősítették a győri végvidék egyik legfontosabb véghelyének a védelmét.
Jelenlétük ugyanakkor hosszú időre emléke maradt Török Ferenc egykori pápai székhelyű kerületi
főkapitányságának, a sorozatos vereségek után pedig elenyésző jelképe a magyar rendek azon törekvéseinek,
amelyek a győri főkapitányság legalább egy részének irányítását tűzték ki célul.
1583. A keresztény és az oszmán várrendszer a frontvonal két oldalán az 1570-es
években
Miközben a bécsi hadvezetésnek sikerült a magyar rendek és a dunántúli kerületi főkapitány beleszólását a
győri generalátus irányításába minimálisra korlátoznia, majd ezt a helyzetet a század végéig megőriznie, a
végvidék várai – a Balaton-felvidék kisebb véghelyeit kivéve – Salm és Teufel főkapitánysága alatt immáron
csaknem egységes rendszerbe forrtak. Hogy a Haditanács tisztában legyen a védelmi zóna szerkezetével, az
egyes várak elhelyezkedésével és szerepével, valamint a szembenálló török várrendszerrel, a főkapitányság
várairól számára a 16. században több kéziratban fennmaradt végvárvonal-térkép készült. Először Choron
János, Devecser birtokosa és királyi kapitánya rajzolt a Haditanács megbízására 1563-ban egy vártérképet,
amelyen még az egyes keresztény és török várak közötti távolságokat is megadta. A Choron saját
57040 A nagy port felvert vállalkozás jelentős iratanyaga: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 118. Konv. B.
fol. 7–222. passim. Vö. még: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 181. fol. 112–116. passim és újabban Nagy Lá.,
1987. 136–139., valamint Veress D. Cs., 1993. 60.
57141 „anstatt der Craißhaubtmanschafft” Archiv GNM Nürnberg WF, Siebenbürgen ZR 7657. fol. 60.
57242 Eközben persze Zrínyi rendes kerületi főkapitányi csapata, a 150 lovas és 100 gyalogos általában
Kanizsán szolgált.
57343 A pápai végvár legfőbb katonai vezetőit – a végvidék többi nagyobb várához hasonlóan – a források
néha főkapitánynak, néha viszont csak egyszerűen kapitánynak hívják.
57444 Pálffy, 1996/1. 87–89. és ÖStA KA HKR Akten Reg. 1577. Sept. No. 157.