A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Noha a tisztség betöltése az ország védelme miatt a Haditanácsnak továbbra is érdeke volt, hiszen a kerületi
főkapitányi hadak a végvári katonasággal közösen vettek részt eddig is a dunántúli küzdelmekben, erre
hosszabb ideig mégsem került sor. A fiatal Nádasdyval ugyan egészen 1577 őszéig, azaz majdnem egy
esztendeig folytak a tárgyalások, végül mégsem született megegyezés. A kudarc elsősorban Nádasdy
feltételeivel állt összefüggésben, melyek között volt néhány olyan kitétel, amelyet a Haditanács saját
érdekeire és a hadügy területén megszerzett pozícióira való tekintettel semmiképpen sem 150fogadhatott el.
Ezek a feltételek pedig elsősorban a győri főkapitánysággal, illetve az idegen főkapitányok hatáskörével
álltak összefüggésben.
Nádasdy 1576 december 1-én foglalta össze feltételeit Ernő főhercegnek. 546 16 Ezek egyértelműen arról
tanúskodtak, a nádorfi tökéletesen felismerte, a hadügyek területén a Haditanács és a magyar rendek között
az 1570-es évek második felére milyen erőviszonyok alakultak ki, illetve a Dunántúl határvédelmében az
1566 után eltelt egy évtizedben milyen módon vált egyre jelentéktelenebbé a kerületi főkapitányok szerepe a
végvidéki generálisokéval szemben – amint ezt a fentiekben magunk is igyekeztünk a korabeli források
alapján bemutatni. Nádasdy páratlan éleslátással ismerte fel ezeket a jelenségeket, és feltételeit úgy
fogalmazta meg, hogy lehetőleg minél többet szerezzen vissza a rendek elvesztett hadügyi pozícióiból,
többek között apja, Tamás nádor egykori jogköréből.
A tárgyalások során a Haditanács megküldte Nádasdynak Zrínyi György 1574. évi utasításának másolatát. A
nádorfi ebből tökéletesen rekonstruálta a kialakult hatásköri viszonyokat és a kétféle főkapitány hadügyi
pozícióit. Felismerte, hogy a dunántúli kerületi főkapitány végvári őrségekkel csak abban az esetben
rendelkezett, ha valamelyik nagyobb vár kapitánya, esetleg végvidék generálisa volt (miként Szigetvár
esetében Zrínyi Miklós vagy az elmúlt esztendőben fia, György Kanizsán), ilyenformán a kerületi
főkapitánynak nem maradtak más erők, mint a rendi hadkiegészítési csapatok, elsősorban a nemesi felkelés
és a vármegyei nemesség által kiállított continuus miles. Ezek harcértékéről viszont Nádasdy meglehetősen
lesújtó véleménnyel volt. Egyrészt, mert az alkalmi hadinépet igen tapasztalatnak tartotta, másrészt tisztában
volt azzal, hogy a kerületi főkapitány rendelkezésére álló kilenc vármegye még a legnagyobb erőfeszítések
árán is csak meglehetősen kis létszámú haderő kiállítására képes. Moson, Sopron és Vas kivételével ugyanis
a megyék részben már török fennhatóság alá kerültek (mint például Somogy vagy Fejér), de legalábbis a
török portyázások miatt meglehetősen feldúlt területekké váltak (például Veszprém, Zala, Győr vagy
Komárom). 547 17 A kerületi generális ezért a törökök elleni küzdelemben gyakorlatilag majdnem csak a 150
lovasból és 100 gyalogosból álló, állandóan szolgálatot teljesítő főkapitányi csapatokra támaszkodhatott.
Ilyen kis létszámú katonasággal viszont egyetlen komolyabb akcióra sem indulhatott siker reményében az
oszmánok ellen. 548 18 Nem véletlenül hangsúlyozta Nádasdy, hogy ő tisztét valóban „hatalommal és nem
pusztán cím gyanánt akarja viselni”. 549 19
151Ezen alapvető célkitűzése érdekében különleges kérelmekkel állt elő. Mindenekelőtt szorgalmazta, hogy a
főkapitányi csapatok számát emeljék fel 300 lovasra és 300 gyalogosra, és fizetésüket – ez külön figyelmet
érdemel – ne a már részben elpusztult vármegyék elégtelen hadiadójából, hanem biztosabb bevételekből,
például harmincad-jövedelmekből fedezzék. Üdvözlendőnek tartotta volna, ha például a szempci
harmincadból biztosítanák a megnövelt létszámú főkapitányi katonaságnak a rendszeres és időben történő
fizetését. 550 20 De Nádasdy még ezzel sem elégedett meg, és saját szempontjából vizsgálva a helyzetet
54616 MOL E 144 MKA Tört. eml. Belügy (Doboz 1.) fol. 141–145. Nádasdy Ferenc Ernő főherceghez.
1576. december 1., Borsmonostor.
54717 „Quod si in equitatu, continui quod vocant, quis aliquid adiumenti positum putaret, is certe etiam si
praestaretur ab omnibus, tamen parvo admodum numero esse potest, ex his praesertim comitatibus, qui in
ipsa instructione recensentur, ut qui praeter Mosoniensem, qui modicis admodum terminis clauditur, item
Soproniensem et Castriferrei omnes fere aut subacti iam a Thurcis sunt, aut ita pervastati, ut reliquae tantum
supersint, a quibus quid sperari possit, Maiestas Sua Sacra pro sua sapiencia clementer expendat.”, ill.
„Levatio etiam gentium comitatuum cum propter paucitatem, tum imperitiam rei bellicae parum est utilis,
nisi miles stipendiarius sit numero inter eos copiosiore, qui eis cum animos faciat, tum in officio contineat.”
Uo.
54818 „non video prorsus quo pacto tam pauco numero militum, qui in ipsa instructione Suae Sacratissimae
Maiestatis exprimitur, contentus esse possim. Nam hostibus aut excursionem aliquam generalem aut
particularem, locorum obsidionem, prout anno praeterito fecerunt [vö. Fonyód 1575. évi, még említendő
elestével], tentantibus cum hoc numero ne in campum quidem prodire, imo nec gentes comitatuum levare,
tantum abest, ut aliquid de reprimendis hostium conatibus experiri possim.”
54919 „cum imperio non tantum titulo tenus eo officio fungi.”
55020 „Solutionem autem tam militum, quam meam Sua Sacratissima Maiestas non ex comitatibus, ut in