A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

szólnunk kellett. Elsősorban azért, mert ettől az esztendőtől kezdve egészen a 17. század végéig már
sohasem volt olyan dunántúli kerületi főkapitány, aki a győri végvidék valamelyik végvárában tartotta volna
székhelyét. Ennek pedig a bécsi hadvezetés szempontjából óriási jelentősége volt, hiszen ez azt
eredményezte, hogy a kerületi főkapitányoknak ettől kezdve igen csekély esélyük volt arra, hogy korlátozzák
a győri generálisok hatáskörét. Azaz a győri idegen főtisztek befolyása a hadügyek terén ez időtől már-már
szinte korlátlanná vált a Balaton és a Duna közötti végeken. Sőt gyakorta már az ott fekvő Veszprém és Győr
vármegyék hadügyébe is beleszóltak, ami pedig – elvileg legalábbis – a kerületi főkapitányok joga volt. A
magyar rendek természetesen minden adódó alkalommal megpróbálták ezt a megnövekedett hatáskört
legalább kis részben korlátozni, hiszen valóban nehezen viselhették másként mint jelentős sérelemként azt,
hogy országuk közepén, fővárosuktól, Pozsonytól alig néhány tucatnyi kilométerre egy idegen főkapitányok
vezette és irányításuk alól teljesen kicsúszott védelmi övezet működjön.
A rendeknek hamarosan kiváló lehetőség kínálkozott, hogy céljaikat megvalósíthassák. A kétféle főkapitányi
tisztség ellátását meglehetősen nehezen viselő, majd arról 1575 júliusában lemondó 540 10 Zrínyi távozását
követően ugyanis ismét betöltésre várt a kerületi főkapitány posztja. Ez pedig – miként korábban is minden
üresedésekor történt – ismét nehéz helyzetbe hozta a Haditanácsot, hiszen újra alkudozásokba kellett
bocsátkoznia a magyar rendekkel. Ráadásul a korábbi konfliktusoknál nagyobb feszültséget teremtett, hogy
egy a rendek és saját érdekeihez állhatatosan ragaszkodó új jelölt bukkant fel a tisztségre, a pusztán 21
esztendős Nádasdy Ferenc személyében. 541 11 A későbbi híres Fekete 149Bég már ilyen fiatalon is tökéletesen
látta a hadügy területén a rendek számára kialakult meglehetősen kedvezőtlen viszonyokat. Nádasdy ezzel
apja, Tamás nádor örökébe lépett, aki hosszú hatásköri küzdelmet folytatott Sforza Pallavicinivel, majd
utódaival, Gall és Salm főkapitányokkal főhadparancsnoki jogkörének gyakorlásáért, legalább a mezei
csapatok felett.
Az ifjú Nádasdynak a magyar rendek érdekei miatt saját rábaközi birtokai védelme szempontjából is hasznos
lett volna, ha sikerül megszereznie a tisztséget. Zrínyi lemondását követően pedig maga Miksa király is úgy
döntött, hogy a főkapitányságot mindenképpen be kell tölteni – hiszen ez időben a magyarországi törökök
ismét igen aktívak voltak –, ezért 1576 január elején arra utasította Rudolf trónörököst, hogy Károly főherceg
szorgalmazását megfogadva kezdjen tárgyalásokat a tisztség elvállalásáról Nádasdyval. 542 12 Fiatal kora
ellenére a nádorfi személye mellett szólt, hogy a Dunántúl egyik legmódosabb birtokosa volt és jelentős
számú magánföldesúri lovassággal rendelkezett. Rajta kívül viszont hamarosan gersei Pethő János, az
egykori kassai (1557–1559), majd komáromi főkapitány (1563–1566) is jelentkezett a tisztségre. 543 13 Vele
szemben Nádasdynak kevés esélye lehetett, hiszen Pethő még a korábbi, már kellő tapasztalatokkal
rendelkező magyar főtiszt-generáció tagja volt, akinek katonai képességeiről és feltétlen hűségéről említett
két tisztsége tanúskodott legkiválóbban.
1576 elején ezért Miksa király valóban Pethőt nevezte ki dunántúli kerületi főkapitánnyá, 544 14 ő azonban
nem sokáig viselte tisztét. Egyrészt ez időben már ötvenedik esztendejét is túllépte már, másrészt pedig a
Dunántúlon nem rendelkezett olyan jelentős birtokegyüttessel, mint a Zrínyiek a Muraközben, a Nádasdyak a
Rábaközben vagy a Batthyány család tagjai Németújvár és Szalónak vidékén. Balaton-felvidéki kis várai
(Keszthely, Tátika és Rezi) pedig már túlságosan is a török portyázások frontvonalába estek és nem
csatlakozott hozzájuk olyan jelentősebb birtoktest, amelyre Pethő tisztsége gyakorlása során támaszkodhatott
volna. Ezzel magyarázható, hogy Pethő végül kinevezése ellenére ténylegesen sohasem látta el tisztét. Sőt
már főkapitányi haderejét sem állította ki, 545 15 így az esztendő második felében az immáron egyedüli
jelölttel Nádasdyval kezdett a bécsi hadvezetés újabb tárgyalásokat.
54010 Takáts, 1928/2. 413–414. Miksa király végül 1576. január 4. előtt fogadta le Zrínyi többszöri
lemondását. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 103. Konv. B. fol. 198–199.
54111 A fiatal Nádasdyval való tárgyalásokra – ugyan a maga teljesen Habsburg-ellenes szemléletében és
levéltári hivatkozás nélkül – először Takáts Sándor hívta fel a figyelmet (Takáts, 1930. 68–69.). Nádasdy
életrajzírója, Nagy László ezt az adatot előbb egyszerűen „legendának”, majd „ténybeli tévedésnek”
minősítette, holott – miként az alábbiakban látni fogjuk – három levéltár őriz erre vonatkozóan jelentős
iratanyagot. Nagy Lá., 1987. 95–96. Nádasdyra újabban lásd még: Szabó P., 1998.
54212 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 103. Konv. B. [1574. März] fol. 198–199. Miksa király Rudolf
főherceghez. 1576. január 4., Bécs. (Rossz levéltári elhelyezés alatt.)
54313 Uo. Fasc. 106. Konv. A. [1575. Jan.–Febr.] fol. 38–39. Listhius János Miksa királyhoz. 1576. január
20., Pozsony. (Szintén rossz levéltári elhelyezés alatt.)
54414 ÖStA KA HKR Akten Reg. 1577. Aug. No. 54. fol. 21.
54515 „Weil er aber mit seiner Anzall Kriegsvolckh nit künnen aufkummen, ist er des Ambts noch vor aim
Jar entlaßen.” Uo.