A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Apja ugyan Salmhoz hasonlóan 1550-ben már magyar „honpolgár” volt, 532 2 a honfiúsítás fiaira – eddigi<br />
ismereteink szerint – nem vonatkozott. De ha örökölte volna is Teufel főkapitány a magyar nemességet,<br />
akkor sem tölthette volna be 1575 tavaszától Salm mindkét főkapitányi tisztét. Az előző esztendő nyarán<br />
ugyanis olyan alapvető változások zajlottak le a dunántúli hadügy irányításában, amelyek ezt már nem tették<br />
lehetővé.<br />
1574 augusztusában a győri végvidéki és a dunántúli kerületi főkapitányi tiszt mellett a kanizsai<br />
főkapitányság is megüresedett. Az éppen egy esztendővel korábban Bécsben elhunyt Bánffy Bálint<br />
főkapitány utóda, nagykemleki Alapy Gáspár lemondott tisztéről, 533 3 így a Dunántúlon egyidejűleg<br />
mindhárom főkapitányi poszt betöltetlen volt. Mivel a Haditanács ebben az időben nem rendelkezett<br />
megfelelő számú tapasztalt főtiszttel, 534 4 a győrihez hasonlóan meglehetősen nehezen talált a másik két<br />
tisztre is megfelelő utódokat. A kerületi főkapitányságra elsőként természetesen a tisztségre már 1572-ben is<br />
javasolt, ekkor huszonöt esztendős Zrínyi György jött szóba, aki az ország és a Dunántúl egyik<br />
legjelentősebb birtokosa volt. A magyar rendek Salm halála után már magától értetődően teljes befolyásukkal<br />
támogatták ennek elnyerésében, jóllehet Zrínyi nemigen lelkesedett azért, hogy elvállalja a posztot. A rendek<br />
és az uralkodó nyomására végül mégis kötélnek állt, hiszen felismerte azt, hogy a kerületi főkapitányi<br />
csapatokat saját birtokai, mindenekelőtt a Muraköz védelmére is kiválóan felhasználhatja. 535 5<br />
A Haditanács persze egyáltalán nem ellenezte Zrínyi kinevezését, hiszen ezáltal a főúr apja örökébe<br />
léphetett, aki a Dél-Dunántúlon – egyúttal szigetvári kapitányként – 1564 és 1566 között már ellátta a<br />
tisztséget. Azt azonban, hogy Zrínyi pusztán önmagában viselje a kerületi főkapitányságot, nem támogatta,<br />
hiszen eközben Alapy lemondása miatt a Muraköz közvetlen szomszédságában fekvő kanizsai végvidéki<br />
főkapitányi tisztséget sem tudta még betölteni be. A bécsi hadvezetés javaslatára ezért Miksa király csak<br />
abban az esetben volt hajlandó Zrínyit kerületi főkapitánynak kinevezni, ha egyúttal elvállalja 148a kanizsai<br />
tisztet is. A rendek és az uralkodó ezúttal közös szorítására a megegyezésre végül hosszas tárgyalásokat<br />
követően augusztus közepén került sor, 536 6 miként arról maga Zrínyi tudósította a Dunántúl másik jelentős<br />
birtokosát, Batthyány Boldizsárt: „Magam dolgárúl kegyelmednek azt írhatom, eleget itt vesződöm az ország<br />
hadnagyságában [azaz a kerületi főkapitánysággal – P. G.]; abban vég vagyon. Kanizsának is ma vagy<br />
holnap – úgy vélem – vége lészen. Mely tiszteket kénytelen is, fejedelem haragjátúl félvén, fel kellett<br />
vennem.” 537 7 A dunántúli kerületi főkapitány a megegyezésnek köszönhetően, valamint Zrínyi utasításának<br />
megfelelően ettől kezdve több mint egy esztendőn át Kanizsán tartotta székhelyét. 538 8<br />
Jelen kötetben persze nincs terünk Zrínyi kanizsai végvidéki és dunántúli kerületi főkapitányságának<br />
bemutatására, 539 9 a Dunántúlon 1566 után kialakult főkapitányságok rendszerének átszervezéséről mégis<br />
5311 A tisztségre a rendek az alábbi személyeket javasolták: Karl Ludwig von Zelking, Hans Rueber, ifjabb<br />
Niklas Graf zu Salm, Wilhelm von Hofkirchen, Hans Rottal, Bernhard von Hadregg, Heinrich von Puchaim<br />
és Andreas Teufel. NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–27. fol. 3–7.<br />
5322 Mindezekre lásd az archontológia és az életrajzi lexikon megfelelő részeit.<br />
5333 Alapy kanizsai főkapitányi instukciója: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 157. fol. 58. 1573. november<br />
17.; Lemondására: ÖStA KA Best. No. 242.; Alapy hamarosan a horvát–szlavón bán tisztébe lépett elő<br />
Draskovich György mellé. Fallenbüchl, 1988. 74. és ÖStA KA HKR Prot. Bd. 158. fol. 17. „Bstallung über<br />
das Bhannambt in Windischlandt.” 1574. november 16. Vö. még Takáts, 1928/2. 390.: 65. jegyz.<br />
5344 Erre a jelenségre: Pálffy, 1998. 95–96.<br />
5355 Ezzel kapcsolatban lásd Zrínyi második dunántúli kerületi főkapitánysága (1582–1598) alatt, 1589<br />
őszén a Haditanácsnak benyújtott egyik kérelmét: „Auf des Graven von Serin Begern per Bewilligung 5000<br />
Taller oder des Khriegsvolkhs zur Craißhaubtmanschafft gehörig zu Versicherung der Inßl Muraakeöz.”<br />
ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 185. fol. 8. 1589. szeptember 13.<br />
5366 Zrínyi kerületi főkapitányi utasítását augusztus 15-én állították ki Bécsben, amelynek egy példánya<br />
fennmaradt az utókorra. (ÖStA KA HKR KlA IX.c. 1.) Ennek betartására ugyancsak a császárvárosban<br />
augusztus 18-án tette le esküjét. (ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 104. Konv. E. fol. 11–12. ) Zrínyi<br />
kanizsai főkapitányi utasítása a kerületinél mintegy három héttel később készült el: „Instruction über die<br />
Obersthaubtmanschafft zu Kanischa.” 1574. szeptember 4. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 158. fol. 15. Vö. még<br />
Takáts, 1928/2. 399–401.<br />
5377 MOL P 1314 Batthyány cs. lt, Missiles No. 53 613. Zrínyi György Batthyány Boldizsárhoz. 1574.<br />
augusztus 15., Bécs. A Zrínyivel való tárgyalásokra vö. még: ÖStA KA HKR Prot. Bd. 158. fol. 224.<br />
5388 „Octavum est, quod supraemus noster capitaneus tam praescriptis, quam subsequentibus negociis rite<br />
peragendis pro maiori parte in Canisa resideat.” ÖStA KA HKR KlA IX.c. 1.<br />
5399 Erre lásd mindekelőtt: Vándor, 1994. 314–316.